187 évvel ezelőtt, 1837. december 24-én látta meg a napvilágot Sissi, a híres osztrák császárné, akit nemcsak szépsége, hanem különc személyisége is emlékezetessé tett. Élete során számos kihívással szembesült, de mindig megőrizte függetlenségét és egyedi

187 évvel ezelőtt született Erzsébet, az osztrák császárné és magyar királyné, akit sokan csak Sissiként ismernek. Élete és legendás szépsége sokakat lenyűgözött, és a mai napig élénken él emléke a történelemben.

Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia hercegnő 1837. december 24-én látta meg a napvilágot Münchenben, ahol Miksa bajor herceg és Mária Ludovika hercegnő harmadik gyermekeként érkezett a világra.

Az 1848-ban trónra lépett fiatal osztrák császár, I. Ferenc József, édesanyja, Zsófia Friderika főhercegné által tervezett házasságot egy különös fordulat formálta. Zsófia, aki Erzsébet nővérét, Ilonát szánt fiának feleségének, nem sejtette, hogy a Bad Ischlben tartandó eljegyzésen a császár szíve másfelé kalandozik. A 15 éves, elbűvölően gyönyörű Erzsébet iránti vonzalma hirtelen mindent megváltoztatott, és a fiatal császár érzelmei egy új, váratlan irányt vettek.

A felsőbb körökben oly ritka valódi szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben, Erzsébetet előzőleg egy gyorstalpaló kurzuson próbálták felkészíteni az uralkodással járó kötelezettségekre. A szinte még gyermek császárné, aki úgy nőtt fel, hogy sohasem kellett a protokollal törődnie, belecsöppent egy olyan világba, ahol a külsőség volt a legfontosabb, és élete szinte minden lépését szigorú előírások szabályozták.

Ezeknek az elvárásoknak nem csupán nem tudott megfelelni, de nem is vágyott rá; az anyósa és közte kibontakozó állandó konfliktus érzelmileg mélyen megviselte, és az udvar barátságtalan attitűdje csak tovább fokozta magányát.

Házassága első négy évében három gyermek látta meg a napvilágot. Az első, Zsófia, egy magyarországi utazás során súlyos betegség áldozatává vált, és alig kétéves korában távozott az élők sorából. Ezt követően Gizella érkezett a családba, majd 1858-ban világra jött a régóta várt trónörökös, Rudolf is.

Erzsébet és anyósa, Zsófia kapcsolata egyre feszültebbé vált, amikor Zsófia úgy érezte, hogy menyje túl fiatal még a gyermekneveléshez. Ebből adódóan Zsófia át akarta venni az irányítást, de Erzsébet nem adta fel könnyen a harcot. Számos küzdelem és konfliktus árán végül sikerült visszaszereznie a gyermeknevelés jogát, de a viszonyuk továbbra is megromlott.

Erzsébet élete 1859-től egy rejtélyes, valószínűleg lelki eredetű betegség árnyékában telt, ami arra késztette, hogy szabadságot kérjen. Zsófia felügyeletétől megszabadulva, különböző fürdőhelyeken kereste a gyógyulást: Madeirán, Korfun és Velencében töltött időt. Két év elteltével tért vissza férjéhez és gyermekeikhez, ám Bécsbe már nem ugyanaz a nő érkezett, aki korábban elhagyta. Egy átalakult, határozott és öntudatos asszony lépett a városba, aki felfedezte saját szépségét, annak rejtett erejét, és megtanulta, hogyan érvényesítse akaratát a világban.

Bizalmasa, a kecskeméti köznemes Ferenczy Ida volt az, aki bevezette őt Deák Ferenc kiegyezéspárti nézeteibe. Sissi, az uralkodó, leveleiben határozottan érvelt a kiegyezés mellett, hangsúlyozva annak fontosságát.

Andrássy Gyula gróf, a kiegyezés utáni első miniszterelnök, szoros baráti kötelékben állt sokáig, de a városi pletykákkal ellentétben ez a kapcsolat valóban csupán a barátság szintjén maradt.

Az ország - régi hagyomány szerint - a gödöllői Grassalkovich-kastélyt adta ajándékba a királynak, ez a hely lett Korfu mellett Erzsébet igazi otthona. Kedvelte a magyarokat, megtanulta nyelvünket, s a gödöllői kastély lovardája is segítette ambícióját, hogy ő legyen Európa legkiválóbb hölgylovasa. Amikor egészségügyi problémái miatt eltiltották a lovaglástól, verseket kezdett írni példaképe, Heine stílusában, de ezeket titokban tartotta, s inkább azért érdekesek, mert - akár egy naplóból - megismerhetők belőlük gondolatai.

Már nem tűrte, hogy megörökítsék, sem festmények, sem fényképek formájában; az emberek emlékezetében a tökéletesség szimbólumaként kívánt élni. Ritka alkalmakra, amikor mégis megjelent a nyilvánosság előtt, fátyol takarta el vonásait, mintha ezzel is megóvná magát a világ kíváncsi tekintetétől. Élete hátralévő részét egyre inkább a magány sötét árnyékában, a depresszió és a lelkiismeret furdalás mardosó szorításában töltötte, inkognitóban barangolva, hogy elkerülje a figyelmet.

A császárné 1898. szeptember 9-én Hohenembs grófnő néven Genfbe utazott, ahol a Beau Rivage szállodába jelentkezett be.

Este néhány üzletet látogatott meg, ahol az emberek azonnal felismerték őt. Másnap a helyi lapok már arról cikkeztek, hogy a városban tartózkodik. E hírek eljutottak az olasz anarchista, Luigi Lucheni fülébe is, aki elhatározta, hogy a "plutokrácia" ellen tiltakozva megöl egy arisztokratát. Eredetileg a trónjától megfosztott francia királyi család egyik tagját szemelte ki áldozatul, de most úgy döntött, hogy változtat a tervén.

Erzsébet másnap udvarhölgyével, Sztáray Irma grófnővel a tó partján húzódó sétányon a hajóállomás felé igyekezett, amikor Lucheni egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta, olyan erővel, hogy Erzsébet elesett. A rablótámadásnak vélt incidenst követően Erzsébet tovább sietett és felszállt a hajóra, de nem sokkal később eszméletlenül esett össze.

A hajóról szállodai lakosztályába vitték, ám másfél órával a támadás után, 1898. szeptember 10-én belehalt a belső vérzésbe. Lánya, Mária Valéria ezt írta: úgy halt meg, ahogy szeretett volna, gyorsan, fájdalom nélkül, anélkül, hogy napokig kellett volna a szenvedések között szerettei miatt aggódnia. A merénylőt elfogták és életfogytiglani börtönre ítélték, s 1910-ben cellájában öngyilkosságot követett el.

Erzsébet királyné, más néven Sissi, a magyar történelem egyik legcharizmatikusabb és legmeghatározóbb személyisége, akinek legendája továbbra is él és hat. Budapesten büszkén állítják fel szobrát, miközben a Duna egyik hídja is az ő nevét viseli, ezzel is örökítve emlékét. Emellett a világ egyik legkiterjedtebb Sissi-gyűjteménye várja az érdeklődőket a Gödöllői Királyi Kastélyban, ahol szeptembertől januárig csodálhatók meg a királyné életének emlékét őrző tárgyak.

Forrás: MTI