**3 különös arcápolási trend a múltból - Megdöbbentő, mit nem sajnáltak a szépségért!** 1. **Kígyóbőr maszkok** A 19. században a gazdag hölgyek előszeretettel használtak kígyóbőrből készült maszkokat, abban a hitben, hogy a bőrük simábbá és fiatalosab

A múlt szépségideáljai ma már furcsának, veszélyesnek vagy elborultnak tűnnek, és nem alaptalanul. A lótrágya alkalmazása, a rendkívül hosszú körmök vagy az extrém szoros fűző mind olyan szépségtrendek, amelyek már csak történelmi érdekességként értelmezhetők.

Elképesztő és sokszor extrém szépségideálok és trendek jellemezték a múlt évszázadokat. Cikkünkben három lenyűgöző, de valóban megtörtént eseményt osztunk meg, amikor az emberek szó szerint mindent feláldoztak a megjelenésükért.

Minden kultúra más, illetve korszakonként eltérő, hogy mi a helyes, és mi nem, egyvalami azonban örök: a szépséghez való ragaszkodás, amely néha extrém irányokat vesz. A szépségideálokat a társadalmi státusz, a gazdagság, sőt a vallási eszmék is formálták. Néhány példa azonban túlmutat a jó ízlésen, néhol pedig egyenesen horrorba fordul. Bizonyos múltbéli szépségpraktikák ugyanis nemcsak furcsák, de veszélyesek is voltak.

1. Szárított lótrágya a fehérebb bőrért (Anglia)

A fehér, szinte éteri bőrszín évszázadokon át a gazdagság és a felsőbbrendűség szimbólumaként tündökölt. Angliában azonban egy különösen furcsa és elgondolkodtató módszer terjedt el: a szárított lótrágya arcpakolásként szolgált, mivel sokan abban a hitben éltek, hogy ezáltal bőrük ragyogóbbá és világosabbá válik. Pedig a növényi anyagokhoz hasonlóan ez a megoldás is ízléstelen és kifejezetten veszélyes választás volt.

2. Extrém hosszú körmök - a kínai arisztokrácia státusszimbóluma

A Ming- és Qing-kori Kínában a hosszú körmök igazi státusszimbólumként tündököltek: ezek a nők mentesek voltak a nehéz fizikai munkától, ami lehetővé tette számukra, hogy körmeik sértetlenül pompázzanak. Gyakran egészen impozáns méretűre nőttek, és nem ritkán drágakövekkel, jádéval díszítették őket, miközben különleges körömvédőket is használtak a megóvásuk érdekében.

3. 33 centis derék a fűzők szorításának köszönhetően – a szépség oltárán való fulladozás.

A 19. század végén és a 20. század elején Európa és Amerika divatjának középpontjában a drámai darázsderék állt, amelyért sokan mindent feláldoztak. Az extrém vékonyság eléréséhez szoros fűzőket viseltek, és a legelszántabb hölgyek akár 33 cm-es derékkörfogatot is elértek. Ez a megjelenés azonban nemcsak esztétikai kérdés volt: a fűzők viselése a légzés megnehezítésével és a belső szervek összenyomásával komoly egészségügyi problémákat is okozott. Az ideálok hajszolása sok esetben a női test határait feszegette, miközben a szépség és a kényelem közötti feszültség egyre inkább kibontakozott.

Az arcfestés művészete a reneszánsz Európában különösen virágzott, és a "porcelánbőr" elérése érdekében sokan mérgező anyagokat használtak. Az ideálisan sima és világos bőr elérése érdekében ólmot, higanyt és más káros vegyületeket alkalmaztak, amelyek nemcsak a bőrre, hanem az egészségre is súlyos kockázatot jelentettek. A szépségideáloknak való megfelelés érdekében sokan nem tűrték a kockázatot, így a festékek használata gyakran tragikus következményekkel járt. Az ápolt, porcelánszerű bőr a társadalmi státusz jele volt, ugyanakkor a mögötte rejlő egészségügyi veszélyek sok esetben figyelmen kívül maradtak. Az arcfestés tehát nemcsak egy művészi kifejezésmód volt, hanem egyben a társadalmi elvárások és a szépségápolási hagyományok szövevénye is, amely komoly árat követelt a nők szépségáldozataiért.

A reneszánsz időszakában a nemesi hölgyek körében a hófehér bőr igazi szépségideálnak számított. Egy sápadt arcszín nem csupán esztétikai kérdés volt, hanem a társadalmi státusz és a fizikai munka hiányának szimbóluma is. Ennek érdekében különféle, ólmot és higanyt tartalmazó arcfestékeket alkalmaztak, mint például a hírhedt "Venetian ceruse". Ez a festék varázslatosan sima bőrfelszínt eredményezett, ám hosszú távon súlyos következményekkel járt: hajhullást, bőrkárosodást és egyéb egészségügyi problémákat okozott. Ennek ellenére sok nő hajlandó volt vállalni a kockázatot, hogy megfeleljen a kor szigorú szépségideáljának.