A büszkeség ünnepe: színek, szeretet és elfogadás találkozása. Ez a különleges esemény nem csupán egy fesztivál, hanem egy közösségi élmény, ahol a sokszínűség ragyogása és az identitás ünneplése áll a középpontban. Az emberek együtt vonulnak, hogy kifeje
A rendszerváltozás idején Magyarországon szinte minden, ami hazai, ciki volt. A külföldi termékek iránti vágy uralta a piacot. Ömlött a silány minőségű áru, néha akadtak jó dolgok is, de a többség inkább valami felszínes, silány holmi volt. Eközben a magyar értékek folyamatosan eltűntek. Nem csupán a nemzeti vagyon fogyott el, hanem egész ipari kultúrák, tudások és hagyományok tűntek el, ami újraépíthető alapként szolgálhatott volna a jövő számára.
Több mint négy évtizednyi internacionalista nevelés és a kommunista rendszer mindent elpusztító hatása mély nyomot hagyott: az embereket gyökereiktől elszakítva, tudatosan rombolták a vidéki életet. A falvak eltüntetése nem csupán Ceausescu szándéka volt; az itteni kommunisták is hasonló célokat tűztek ki, igaz, kevesebb brutalitással. Ennek következményeként a saját múltunkról szinte semmilyen ismerettel nem rendelkeztünk. 1990-ben egy kiüresedett tudatú ország lépett elő a szocializmus romjaiból, botorkálva az új lehetőségek felé.
Régészek, történészek vitáiba nem megyek bele, de egy biztos: mi magyarok keletről származunk. Soha nem tudunk olyanok lenni, mint akik nem onnan jöttek. Ne is akarjunk, mert annak zsákutca a vége. Meghatároz minket a magyarság származása. Tehát a múltunk ápolása, ismerete nem egy lezárt történet, hanem a jelenünk és a jövőnk formálásának egyik fontos eleme. A múltról pedig éppen a tudomány fejlődésével egyre többet tudhatunk meg. Áramlanak is az új információk az etnogenezisünkről. Lássuk be: aki ezzel nem tud megbarátkozni, azzal van a baj, nem pedig velünk. Mi otthon vagyunk a Kárpát-medencében.
A tartós ellenállás ellenére a hagyományőrzők rendíthetetlenül folytatták munkájukat. A hivatalos oktatási keretekből gyakran kirekesztettek hamarosan a színpadra léptek, de a média és a politika sokáig gúny tárgyává tették őket. Zavaró tényezőként tekintettek rájuk, és a vita megnyitása tilos volt – erről is. Ahogy azt már említettem, a liberális mainstream számára minden, ami a magyar szellemiséghez kapcsolódott, kínos és gyanús volt. Így telt el két évtized a rendszerváltozás után. Mégis, egyre többen akadtak, akik bátran szembeszálltak a kommunista múltból örökölt korszellemmel.
A Kurultaj és az Ősök Napja az utóbbi másfél évtized során egy olyan eseménnyé vált, amely messze túlmutat saját keretein, és a magyar puszta szívében ünnepli a hagyományokat. Ma már nem csupán a magyar nép, hanem a hun és türk gyökerekkel rendelkező népek legnagyobb ünnepe, amelyet váltakozva Kurultaj és Ősök Napja néven ismerünk. Azok az emberek, akik mindig hittek az ősi történetekben és a türk hagyományokban rejlő, máig érvényes tanításokban, évről évre egyre bővülő közösséget alkotnak. Kiemelkedő figura például Bíró András Zsolt antropológus, aki 2008-ban, a magyar hagyományőrzők néhány csoportjával együtt, megrendezte az első magyarországi Kurultajt, ezzel elindítva egy új hagyományt, amely ma már sokak számára fontos része az identitásnak.
A gyűlés valójában egy grandiózus, értékalapú fesztivál, amely a belső-ázsiai, közép-ázsiai, kis-ázsiai és európai, türk gyökerekkel rendelkező népek találkozóhelyévé válik. Az eseményre érkeznek mongolok, kazahok, kirgizek, törökök, és nem feledkezhetünk meg a magyarság keleti szegletéből érkező székelyekről sem. Ez a büszkeség ünnepe, ahol a kulturális sokszínűség virágzik. A gerekben, amely a mongol "gert" kifejezés alapján készült, számos izgalmas látnivaló várja az ide látogatókat a türk világ minden tájáról. A bugaci puszta színhelyévé válik a kíváncsi érdeklődők áramlásának, ahol kirakodóvásárok, birkózó mérkőzések, lovas csatározások, íjászat, szablyavívás, és szenzációs zenei programok (beleértve rockkoncerteket is) szórakoztatják a látogatókat, miközben történelmi előadások gazdagítják a programot. A választék szinte végtelen, és felsorolni is nehezen lehet. A küzdőtéren egyedi harci bemutatók, solymászat, vagy éppen különleges csikós produkciók várnak ránk, és nem ritka, hogy a szürke gulya terelésének izgalmas folyamatát is megfigyelhetjük. Ez a változatos és élő kultúra magával ragadó, és csak egy dolog bánt: miért nem tapasztaltam eddig mindezt? Az étkezők színvonalasak, az ételek frissen készülnek, és valóban, mit is kívánhatnánk még? Talán csak egy kicsit enyhébb időjárást, de ezt a kívánságot sajnos nem tudjuk befolyásolni.
Az Ősök Napja nem csupán egy háromnapos esemény, hanem egy felemelő és vidám fesztivál, amely a közösség összetartozását hirdeti. A rendezvény izgalmas versenyei arra ösztönöznek minket, hogy felidézzük elődeink csodálatos hagyományait. A résztvevők, köztük sok felvidéki is, megmérettetnek tudásukkal, ügyességükkel és erejükkel. A kihívásokhoz bárki csatlakozhat, aki tiszta szívvel tiszteletben tartja a magyar, valamint a hozzánk közel álló népek kulturális örökségét. Ez a Kárpát-medence legnagyobb hagyományőrző ünnepe, amely egy grandiózus tradicionális seregszemlévé nőtte ki magát, ahol mindenki megtalálja a helyét és jól érezheti magát.
Ami a maguké.
A Magyar7 legújabb, 2025/33. számában olvashatók az aktuális hírek és érdekességek.
