A Magányosok Klubjának arcképcsarnoka: Egyedülálló lelkek galériája Ez a különleges arcképcsarnok olyan egyedülálló lelkek gyűjteménye, akik mindannyian a magány világában keresik a társaságot. Minden arc mögött egy történet rejlik: néhányan csendes megf

Június 17-én különleges esemény zajlott a marosvásárhelyi Magányosok Klubjában, ahol Kopacz Imola, a klub lelkes vezetője, vendégül látta Szilágyi Sándor nótaénekest egy inspiráló beszélgetésre. Az este során nemcsak a zenéről és a nóták világáról esett szó, hanem arról is, hogyan formálják a hagyományok a közösségünket.

- Szegény családban születtem Csittszentiványon. A faluban volt egy gazdag család,a velem egykorú fiúnak több hangszert vásároltak. A fiút nem érdekelte a zene, de én csodálattal néztem a hangszereit. Néha kaptam pár lejt fagylaltra, amit összegyűjtöttem és átadtam neki, ezért megengedte, hogy használjam a harmonikáját. Alig voltam nyolcéves, már harmonikázni tanultam a Szakszervezetek Házában, és nagy szeretettel gyűjtögettem a nótákat és népdalokat. Az első nyilvános fellépésem 14 éves koromra tehető, amikor Magyarországon, Eger városában egy esküvőn zenéltem, nem kis sikerrel. Az esküvői fellépések egymás után következtek szülőhelyem térségében. Érettségi után sikertelenül felvételiztem a teológiára. Tudom, hogy az Isten irányított a zene és a nótázás felé, ekkor alapítottam az XYZ zenekart. Sok-sok esküvőn való éneklés és többszöri fellépés után a Kultúrpalotában is felléptem, ahol mindig teltház volt - fogalmazott Szilágyi Sándor. Majd hozzátette, hogy hosszú évek barátsága fűzi a Magányosok Klubjához, ahol tiszteletbeli tagnak választották.

A számos nótaest közül az egyik legemlékezetesebb élményem az volt, amikor a Magányosok Klubja tagjai gyönyörű népviseletben léptek fel az előadáson. Amikor a magyarországi művészek rákérdeztek, hogy ki ez a különleges társaság, egyszerűen annyit mondtam: a barátaim. Felemelő érzés visszagondolni arra a debreceni fellépésre, ahol 1200 ember hallgatta a produkciómat. Nemrégiben meghívást kaptam a kolozsvári magyar napokra is, ahol 2024. augusztus 23-án 12.000 fős közönség előtt énekelhettem, ami számomra hatalmas megtiszteltetés volt.

2008-ban a Szegeden megrendezett Dankó Pista nótaverseny során elnyertem a Dankó Pista-életműdíjat, amely hatalmas megtiszteltetés volt számomra.

Az évek során folyamatosan képeztem magam, és mindig új ismereteket szereztem. Édesanyám folyamatosan bátorított, míg feleségem végtelen türelme segített átvészelni a nehéz pillanatokat, hiszen nem egyszerű egy művész mellett élni! A sikereimet a családom támogatásának tudom be. Életem két alappillére a nóta és az Isten - osztotta meg a meghívott. Szociális érzékenysége nyilvánvaló, hiszen számos alkalommal zenélt már a fogyatékkal élőknek, az Ügyes Kezek Alapítvány fiataljainak, valamint a Magányosok Klubjában rendezett bálokon, évfordulókon és bográcsgulyás-főző versenyeken. Éppen ezért esett rá a választás, hogy ő legyen az első a neves arcképcsarnok listáján. - Nem az számít, meddig élünk, hanem hogy volt olyan pillanat, amiért érdemes volt élnünk.

Klubunk vendégkönyvébe így írták: „A tudatos törekvés és a fentről érkező áldott kegyelem minden nehézségen átsegít minket. Csak a jelen pillanat teljes megélése adja meg az életünk, életünk minden egyes percének valódi értékét.”