A nap, amikor megszülettek a laboratóriumi munka új alapelvei, és hivatalosan is elrendelték, hogy tilos legyen gyilkos kórokozók létrehozása.
Fél évszázaddal ezelőtt, a kaliforniai Asilomar festői üdülőjében számos neves kutató gyűlt össze – ez az esemény vált ismertté az asilomari konferencia néven. A résztvevők egy forradalmian új tudományos megközelítést vitattak meg, amely nemcsak óriási lehetőségeket rejtett magában, hanem komoly fenyegetéseket is hordozott: a DNS-rekombináció szabályozását. Az egy napos diskurzus során sikerült kidolgozniuk a géntechnológia alapelveit, amelyek azóta is irányadóak, és valószínűleg számos alkalommal segítettek megakadályozni, hogy a laboratóriumi körülmények között létrehozott gyilkos kórokozók pusztító hatással legyenek az emberiségre.
Ezerkilencszázhetvennégyben a Stanford Egyetem biokémikusa, Paul Berg úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne, ha az SV-40 jelű majomvírus egyik génjét beültetné egy Escherichia coli (E. coli) baktériumba, hiszen a baktériumokat sokkal könnyebb vizsgálni, és így az E. colit, mint gazdaszervezetet használva egyszerűbb lenne feltárni az SV-40 génjének működését. Az alkalmazni tervezett technológia a DNS-rekombináció volt, és a hetvenes években még csak éppen a szárnyait bontogatta. A DNS-rekombináció során az egyik fajból vett géneket egy másik faj örökítőanyagába ültetik be, és ezzel rekombináns DNS-t hoznak létre. Bár rekombináció a természetben is előfordul különböző fajok között, de ez az új kísérleti technológia mégis azt ígérte, hogy olyan élőlényeket (vagy vírusokat) hozhatunk létre, amelyek korábban soha nem léteztek, és beláthatatlan öröklött képességekkel bírnak.
Ez a módszer nem idegen a tudománytól, hiszen már régóta felvetődött az a lehetőség, hogy emberi inzulingént baktériumokba ültessük, lehetővé téve ezzel, hogy ezek a mikroszkopikus élőlények inzulint termeljenek. Ez a felfedezés rengeteg cukorbeteg életét javíthatja nap mint nap. Ugyanakkor, ha egy halálos kórokozó génjét egy másik, az ember immunrendszerén könnyedén átjutó mikrobába integrálják, akkor gyilkos patogének előállítása válik lehetségessé, olyanok számára, akik rendelkeznek a megfelelő eszközökkel és tudással.
