A közönség egyre inkább a független filmek varázsát keresi, szívesebben választva ezeket a mainstream kurzusfilmek helyett.
A tavalyi év mérföldkőnek számít, hiszen először fordult elő, hogy a független finanszírozásból készült magyar filmek száma meghaladta az állami támogatásból készült alkotásokét. Ezt az érdekes megállapítást Konkol Máté, a független filmek elemzésére specializálódott kutató tette közzé.
A 444 cikkének alapján a nézők érdeklődése egyértelműen a független filmek felé fordult, hiszen ezek a produkciók nagyobb népszerűségnek örvendtek a mozikban, mint az adófizetők pénzéből készült kurzusfilmek. Ennek következtében a független alkotók számára kedvezőbb jegybevétel realizálódott.
Konkol Máté emlékeztet arra, hogy a Vajna-korszak idején a fikciós mozifilmek csupán egyharmada készült el Filmalap-támogatás nélkül. Az NFI (Nemzeti Filmalap) megalakulásával azonban már megfigyelhető volt a támogatás nélküli filmek számának csökkenése, ami pozitív irányú változást jelez a magyar filmes iparban.
2024-re a filmforgalmazásban jelentős változások történtek: az állami intézmény kevesebb filmet mutatott be, mint a független finanszírozású alkotócsapatok. Az NFI hat produkciót tárt a közönség elé (amennyiben a sokszínű Kék Pelikánt is számításba vesszük), míg a független producerek tíz filmet készítettek el, beleértve az Azahriah-filmet is. Ez másfélszeres különbséget jelent! Továbbá, az NFI filmjeit összesen 561.277 néző látta, míg a független alkotásokra 589.145 ember volt kíváncsi (2025. január 1-ig).
Ne felejtsük el, hogy a mennyiség nem egyenlő a minőséggel. Sem a magas nézőszám, sem az alacsony költségvetés nem garantálja, hogy egy alkotás esztétikai vagy morális szempontból kiemelkedő legyen. Ha azonban a filmipar szempontjából pillantunk a számokra, egy figyelemre méltó dolog bontakozik ki: a tíz függetlenfilm stábja, akik vagy önkéntes alapon, vagy alacsony bérért dolgoztak, több bevételt ért el. Ezt úgy sikerült megvalósítaniuk, hogy nem támaszkodtak hatalmas marketingköltségvetésekre, így több nézőt vonzottak, mint azok a csapatok, akik vagy korrekt, vagy éppen hogy bődületes költségekből készítettek filmeket, mint például a "Most vagy soha". Ráadásul, sajnos, az iskolai évfolyamok nem a kötelezően választható Nyersanyagra koncentráltak - erre is felhívja a figyelmet az elemzés.
