A rendszerváltás előtti időszak feszültségei ellenére is a szabad véleménynyilvánítás boldogságát kutatta.
Szirtes János, a performanszművészet elismert alakja, most a festészet világának mélyére merülve tárja elénk nyers és ösztönös, mégis rendkívül tudatos alkotásait. A nyolcvanas évek közepén készült festményei a színek merész, olykor szinte robbanásszerű alkalmazásával és a gesztusos, rétegzett textúrák erejével idézik meg azt az időszakot, amikor a művész, a rendszerváltás előtti feszültségek közepette, a szabad kifejezés örömét kutatta és találta meg. Művei nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem egy érzelmekkel teli utazásra hívnak, ahol a színek és formák együttesen mesélnek a kor hangulatáról és a művész belső világáról.
Míg a Várfok Galéria nemrég, a művész hetvenedik születésnapja alkalmából a műteremben frissen készült munkáit mutatta be, a mostani kiállításra több évtizeddel ezelőtti, azóta ritkán látott műveket kölcsönöztek privát kollekciókból.
Ébli Gábor kurátor törekvése az volt, hogy a festmények fizikai jelenlétét és anyagszerű intenzitását különösen hangsúlyozza. Ennek érdekében...
A festmények mögött rejtőző gyűjtők személyes történetei is lenyűgözőek: miért ejtettek rabul egy-egy alkotás, és hogyan formálódott a kapcsolatuk a művészettel? Minden egyes kép mögött egyedi élmények és érzelmek állnak, amelyek gazdagítják a művészet élményét.
Szép Péter a kétezres évek elején kezdett el Szirtes műveivel foglalkozni, egyfajta belső érzés vezette a gyűjtés során. Az Aranyköpés című festmény például két különböző katalógus borítóján is feltűnt. Hunya Gábor, aki koncepciózus gyűjtőként a társadalmi kontextusra fókuszál, olyan alkotásokat választott ki, amelyek a középpontba állítják a társadalmi diskurzust. Ezzel szemben Szalóky Károly galériásként Szirtes műveit több korszakból és különböző technikákkal gyűjtötte, amelyekről egy könyv is készült, így gazdagítva a művészeti diskurzust. A negyedik gyűjtő, Zimányi László kollekciója a magyar képzőművészet XX. századi és kortárs darabjainak széles spektrumát öleli fel, és Szirtes munkái különös figyelmet élveznek benne.
- vallja a festőművész.
Ez az öröm ragyog a művész képein: az aranyló árnyalatok, a lendületes mozdulatok és a szinte tapintható festéktextúrák mind azt üzenik, hogy számára a festés nem csupán egy feladat, hanem egy mély, életigenlő dialógus a világgal.
