A parajdi katasztrófa hátterében álló román bürokrácia: egyedi nézőpontok és következmények A parajdi katasztrófa esetét vizsgálva, érdemes megkérdőjeleznünk, milyen szerepet játszott a román bürokrácia a tragikus események alakulásában. Az ügyintézés la

Jelenleg a parajdi sóbánya állapota vegyes képet mutat. A bányát folyamatosan karbantartják, és a látogatók számára is nyitva áll, ami lehetővé teszi, hogy az érdeklődők felfedezzék a sóbánya lenyűgöző földalatti világát. Az utóbbi években a bányát turisztikai szempontból is fejlesztették, különféle szolgáltatásokkal és programokkal bővítve a kínálatot. Ugyanakkor a bányászat folytatása és a környezeti hatások is kihívások elé állítják a kezelőket, így a fenntarthatóság kérdése is egyre fontosabbá válik. Az aktuális állapot tehát a turizmus és a bányászat egyensúlyán múlik.

Örömmel értesültünk arról, hogy újabb jelentős lyuk nem alakult ki a területen. Ez kedvező hír a régi bánya szempontjából, hiszen az embereket éppen azért kellett kitelepítenünk a környékről, mert a föld esetleges beszakadása veszélyeztethette volna otthonaikat. A legrosszabb lehetőségekre készülve hozta meg a helyi katasztrófavédelmi bizottság a kitelepítési döntést, hiszen mindenki biztonsága a legfontosabb.

Mikor érkezhetnek vissza?

A jelenlegi helyzetünkből adódóan még nem tudjuk lehetővé tenni, hogy az érintett lakók visszatérjenek otthonaikba. Ha a következő napok során nem történnek újabb beomlások, akkor optimistán tekintünk a jövőbe. Nem szándékunk pánikot kelteni; minden lépésünket azzal a tudatossággal tettük, hogy a legrosszabb forgatókönyvre is fel kell készülnünk. Hiszen ha a bánya hirtelen beszakadna, az szökőárat idézne elő, amely elönthetné az érintett területet.

- Az erdőirtásnak volt köze ahhoz, hogy ekkorára duzzadt a Korond-patak?

- A sószorosnál lévő erdőnél van egy kis rész, ahol vágtak ki fákat, de ezt az új, elterelő meder kialakítása céljából tették, nem azért, hogy kiirtsák az erdőt. Tehát nem az erdőirtás miatt folyt be a parajdi sóbányába a víz, ezt határozottan cáfolom. A tegnap elkezdték az elterelés műveletét és a víz alatti drónok aktiválását. A bányából csak akkor kezdik el kiszivattyúzni a vizet, ha elterelük a patakot, addig értelmetlen. Jelen helyzetben ezen dolgozunk és a szándék az, hogy a Telegdy-bányát, meg a régi, tehát a kezelési, látogatói szintet is meg lehessen menteni.

- Mennyire valószínű, hogy meg lehet menteni?

A döntéseinket mindig becslések és szimulációk alapján hozzuk meg, valamint szakértői véleményekre támaszkodunk, mielőtt bármilyen műveletet kezdeményeznénk. Csak akkor tudok pontos válaszokat adni, amikor megkezdődik a szivattyúzás; ekkor derül ki, milyen körülmények uralkodnak a bánya mélyén.

- Hogyan juthatott el a bánya ennyire leromlott állapotba? Tavaly két hónapon át zárva volt a beszivárgások következtében. Miért nem cselekedtek időben?

Valójában, egy évvel ezelőtt is tapasztaltunk egy jelentős beszivárgást, amely során sokan, különösen a Salrom (Országos Sóipari Társaság) munkatársai, kezdték komolyan mérlegelni a helyzetet. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy sürgős intézkedésekre van szükség. Bár megtettek néhány lépést, a bürokrácia bonyolultsága és időigénye megnehezítette a folyamatokat. Sőt, úgy vélem, hogy Romániában ez a helyzet talán még inkább kihívást jelent, mint más országokban.

- Vajon a "bürokrácia" áll a problémák hátterében?

A szakvélemény elkészült, az előtanulmányt megírták, és a közbeszerzési eljárás is elindult, ám a kivitelezés tényleges munkálatai alig indultak meg. Csak az elterelő-medencék kialakítása vette kezdetét. Két ideiglenes meder készült el nagy lelkesedéssel, de sajnálatos módon a május 27-i beáradások keresztülhúzták a terveket: annyi víz zúdult be, hogy az meghaladta az adott hónap értékének százszorosát, így minden erőfeszítés kudarcot vallott. Egyik pillanatról a másikra minden elképzelés romba dőlt.

A megválasztott román államelnök, Nicușor Dan, ellátogatott Parajdra, ahol ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz a felelősök felelősségre vonásáért.

A szakértő elmondta, hogy egy különleges csoport dolgozik azon, hogy feltérképezze, kik is a felelősei ennek a helyzetnek, és hogyan jutottunk el idáig. Jelenleg egy drámai helyzet közepén állunk, és ennek a történetnek még csak a kezdeténél tartunk. Korábban évente 500-600 ezer turista látogatta meg Parajdot, de ez a tragédia súlyosan érinti az egész Sóvidék gazdaságát. Nem csupán a turizmusban dolgozókra gondolok; a sóbánya kiesése a helyi építőipart és még a pékségeket is hátrányosan érinti. Most a legfontosabb feladatunk, hogy megőrizzük, amit még lehet, tudva, hogy a bányát semmi nem pótolhatja. A parajdi sóbánya szoros kapcsolatban áll a helyi közösséggel, gazdag múltra tekint vissza, és bízunk benne, hogy jövője is lesz. Reméljük, hogy nem csupán történelmi emlék marad, hanem továbbra is élő része a város életének.

Felmerült az ötlet, hogy a bányaterületen sós tavat alakítsunk ki. Vajon ez lenne a legoptimálisabb megoldás?

Bízom benne, hogy ez a végső ötlet és megoldás, mert ha idáig eljutunk, akkor a bányának valóban vége szakad.

- A helyi turizmus életben maradhat a bánya nélkül? Kínálhat-e eleget Parajd a turistáknak?

- Mindent meg kell fontolnunk, és már most dolgozunk egy rövid távú új stratégián, megyei és nemzetközi szinten is, Magyarország támogatásával. Segítségek, felajánlások szerencsére vannak, és úgy döntöttünk, hogy egy parajdi turisztikai egyesülethez jussanak a támogatások, felajánlások, és ezeket értelmesen a parajdi turizmus és közösségi életére felélesztésére kell fordítanunk.

Azt mondta, hogy éppen most indul terepre. Milyen izgalmasan telik a napja?

Minden reggel kilenckor kezdődik az operatív gyűlés, majd este hatkor újabb találkozót tartunk. Ezeken a megbeszéléseken három minisztérium képviselői vesznek részt, román és magyar szakemberek egyaránt. Jelenleg mindannyian azon fáradozunk, hogy megakadályozzuk a víz további beszivárgását, ez a legfontosabb feladatunk. Csak ezt követően tudunk foglalkozni azzal, hogy miként és honnan lehetne kiszivattyúzni a vizet.