A természet csodáit bemutató kalendárium (DCXCII.)

Gál Éva Emese Levelével indulok neki október utolsó hetének.

Október 24-én lépünk be a skorpió havába. Ekkor véget ér a föld termékeny időszaka, és a szél, amely már az ősz fagyos leheletét hozza, a halálról suttog. Az eső cseppjei szomorúan hullanak, a szürke ég alatt a feketévé váló táj gyászolja az eltűnt napokat. Ez a hónap a holtaké, nem véletlen, hogy az orvosszentek ünnepe is egyre közelebb kerül. Ráfael, a haldoklók vigasztalója, ott áll a Skorpió küszöbén, figyelve az év végső óráira. De a természet halála valójában nem végleges. Ez a halál csupán egy tetszhalál, téli álom, egy magzati állapot, amelyben az élet újra kezdődik. A mag földbe rejtezése új termést és újjászületést ígér. Ez az ígéret a hónap szimbólumait hatja át, egy vigasztaló reménysugárként.

- Miért mondtad meg a leánynak, akit szeretsz, hogy nem tudsz nélküle élni?

Miért osztottad meg a leánnyal azt az érzést, hogy vágyakozol az ajkai érintésére?

Az őszi este mély árnyakat öltött, és lassan átadta magát az éjszaka titokzatos ölelésének. A sötétség lágyan terített, mint egy vastag takaró, minden zugot és részletet elborítva, elnyelve a világ zsivaját.

Akkor a fiú azt kérdezte az őszi éjszakától:

Lehet-e igazán szent az a szerelem, amelynek kibontakozásához álarcok mögé kell bújni?

A szerelem olyan mély és különleges kapcsolat, ahol a lelkek találkozása valósággá válik, de vajon igazán elrejthetjük-e egymás elől a legmélyebb vágyainkat? Az igazi összetartozás talán abban rejlik, hogy megosszuk ezeket a titkokat, és így válhatunk még inkább egymás részévé.

És lassan hajnallá derengett. Árnyakat nevelt félénken fölsugárzó fényességből. Az ég aljára fénycsíkokat rajzolt.

Akkor a hajnal megkérdezte:

Szeretnéd, hogy lángra lobbanjon, forró viharként csapjon le az ajkad, amikor az enyémhez ér?

És várta a Napot, hogy valamit megkérdezzen tőle. Várta a fölemelkedő Fényt, a világosságot, hogy valamit megtudjon tőle. És amikor a Nap elugrott a látóhatár széléről, megkérdezte:

De a Nap csöndben maradt, mintha nem hallotta volna a fiú kérdését. Az őszi Nap szelíd fénye átszőtte a levegőt, de válasz helyett csak a csendet hozta magával.

A könyveim között felfedezve akadtam rá Balázs Ferenc író, költő és unitárius pap 1901. október 24-én született remekművére, amely 1973-ban látott napvilágot a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál. Ez a kis könyvecske, a Mesék, a világ egyik legcsodálatosabb alkotása. Az ajánlás egy lányhoz szól: "Ezeket a meséket sok boldogsággal és sok fájdalmam születtek. A magam öröméből és szenvedésemből. De mindezeket neked írtam." Különösen emlékezetes Az őszi nap meséje, amely a kötetben helyet kapott.

Október 25. a nyári időszámítás befejezésének napja. Az október utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszakán, idén a 25-éről 26-ára váltva, újra visszatérünk a hivatalos időrendhez. Ez az egykor hasznosnak tűnő koncepció mára inkább tehernek számít. Ideje lenne már megszabadulni tőle…

Október 26. Dömötör napja. Dömötör a keleti egyháznak kedvelt szentje. Tiszteletének hazai terjedését az is elősegítette, hogy a későbbi magyar föld szülöttje.

Dicsőséges Szent Dömötör mártír - írja az Érdy-kódex - támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából...

Ábrázolásaiból az esztergomi Keresztény Múzeum (1490) mellett csak Zsidve templomának egyik táblaképe (1508) maradt ránk. Ez utóbbi Dömötör vértanúságát ábrázolja.

A Dömötör keresztnév évszázadok óta népszerű választás volt, különösen a székely katolikus közösségekben. A moldvai csángók névkultúráját pedig az ortodox vallás közelsége is befolyásolta. Íme néhány változata a névnek: Dömötör, Demeter, Döme, Deme, és Demse.

A Szent Korona bizánci részének két zománcképe különleges jelentőséggel bír, hiszen György és Dömötör alakjai a barbárokkal folytatott harcokban az isteni közbenjárás szimbólumaiként jelennek meg. E képek nem csupán művészi értékkel bírnak, hanem a védőszentek erejét és oltalmát is hirdetik a harcosok számára.

Nem tudunk rá feleletet adni, hogyan, mikor lett Dömötör a hazai juhászok védőszentjévé. A Dömötör napjához kapcsolódó juhászmulatságokat, elszámolásokat, amelyekből a szakrális mozzanatok már egészen kihullottak, Szabadfalvi József foglalta össze.

2015 óta október utolsó vasárnapja a székely autonómia ünnepe, amely Erdélyben és a Kárpát-medence sok helyszínén különleges fényt gyújt. Ilyenkor a székely önrendelkezés szimbólumaként gyúlnak ki az őrtüzek, jelezve a közösség összetartozását és vágyát a szabadabb jövőre. Európa tele van nemzeti, nyelvi és kulturális kisebbségekkel, melyeket a történelem formált és gazdagított. Ezek a lángok legyenek a béke és a szabadság jelképei, összekötve az itt élő népeket és erősítve a közös jövő iránti elkötelezettségünket!

Október 28-a különleges nap, hiszen a hónap harmadik részének első dekádjában két apostol, Simon és Júdás Tádé ünnepe esik. Mindketten Perzsiában szenvedtek vértanúhalált, és Simon tragikus sorsa kettéfűrészelés lett, így a fűrész a jelképévé vált. Ezért a favágók tiszteletét élvezi, hiszen október végén, amikor a falevelek elhullanak, kezdetét veszi a favágó idény. Nem meglepő, hogy az erdő mellett dolgozók éppen ettől a két szenttől kérnek áldást. Simon mellett Júdás Tádé is elválaszthatatlan társa, akinek neve héberül annyit jelent: bátor szívű, merész. Ő a reménytelen ügyek patrónusa, akihez sokan fordulnak nehéz helyzetekben. A Kárpát-medencében még ma is él a mondás: „Simon-Júda hóval tömi be a szádat!” – ám a globális felmelegedés következtében az október végi hóesés egyre ritkábbá válik. Ez a nap tehát nemcsak a szentek tiszteletéről szól, hanem a természet ciklusainak megértéséről is.

1820. október 30-án született Erzsébetvárosban Markovics Jakab, az örmény származású földrajztudós. 1843-tól a marosvásárhelyi gimnázium tanáraként tevékenykedett, de a szabadságharc következtében állásától megfosztották. Ezt követően az erzsébetvárosi örmény algimnázium igazgatójaként folytatta pályafutását, míg 1887-ben nyugdíjba vonult. 1848-ban publikálta „A Mértani földrajz elemei” című könyvét, amely nemcsak tudományos értéke, hanem a magyar szakkifejezések szempontjából is jelentős alkotásnak számít.

Néhai orvos Doctor Szotyori Josefnek pora nyugszik e' sirban, ki születeti 1767-ben N. Enyeden, tanult ugyan ott és Bécsben. Orvoskodott M. Vásárhelyt 32 évig, hol meg is holt 1833-ban. Nem csak mint orvos tüntette ki magát tudományával s szenvedőket ápoló munkásságával, hanem a' házassági, atyafi, baráti szeretetnek 's közjó eránti buzgóságnak is szép példája volt. Kétség kívül örök állandóságú emléke van néki ön tetteiből készítve az Isten 's emberiség előtt.

Ez a sírfelirat a marosvásárhelyi református temetőben található, és egy botra tekeredő kígyó díszíti. Szotyori József, Marosvásárhely egyik meghatározó alakja, alapítója volt a város kórházának. Ő volt az első, aki 1826-ban a himlő elleni oltást bevezette a településen. Emellett aktívan részt vett az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság munkájában is. Halála, 1833. október 30. előtt jótékony szándékkal rendelkezett vagyonáról: házát két diák tanulmányainak támogatására, könyvtárát és tudományos eszközeit pedig a református kollégium rendelkezésére bocsátotta. Ugyanebben az évben látta napvilágot utolsó műve, amely a marosvásárhelyi országos polgári gyógyintézet megalakulásának történetét tárja az olvasók elé.

Október végén tett sétámat Horváth István „Őszvégi napok” című versével zárnám, amely 1968-ban látott napvilágot a Jóbarátban.