A világ egyik legnagyobb hatalma már a háborús előkészületek fázisába lépett, és ennek egyre nyilvánvalóbb jelei mutatkoznak.

Az utóbbi években egyre fojtogatóbbá vált a légkör Tajvan körül, mivel Kína határozottan jelezte, hogy mindenáron szeretné érvényesíteni a sziget feletti ellenőrzését. A fenyegető hadgyakorlatok egymást követik, míg a "kvázi független" kormány a túlerővel szemben csupán a globális és regionális katonai hatalmak segítségében bízhat, hogy egy esetleges fegyveres konfliktus során melléjük álljanak. Egy esetlegesen kirobbanó térségi háborúban egy apró japán sziget kulcsszerepet játszhat abban, hogy Tajvan szövetségesei milyen mértékben képesek lépéseket tenni a védelem érdekében. Az első intézkedések már életbe léptek, ami jól tükrözi Tokió megváltozott hozzáállását a térség geopolitikai dinamikájához.

Japán legdélebbi vidéke az Rjúkjú-szigetlánc, amely 161 apróbb szigetből áll, és Kína partjaitól keletre található. A szigetek elhelyezkedése különösen frusztráló Peking számára, hiszen az észak-déli irányban elnyúló szigetcsoport szinte egy "Japán védőfalat" alkot a kínai hatalom számára, megnehezítve ezzel a korlátlan hozzáférést a Csendes-óceánhoz. Kína (vagyis a Kínai Népköztársaság) növekvő befolyása aggodalmat kelt Tokióban, de úgy tűnik, hogy a feltörekvő nagyhatalom figyelme inkább Tajvan irányába irányul. Tajvan, más néven Kínai Köztársaság, már 1949 óta Kína fennhatósága alá tartozik, és Peking folyamatosan követeli az ellenőrzését. Tajpej és Peking kapcsolata az elmúlt évtizedekben folyamatosan ingadozott, ami tovább bonyolítja a helyzetet a térségben.

a megváltozott hangnem viszont egyértelművé teszi, hogy Kína szeretne minél hamarabb pontot tenni az ügy végére.

A feszült geopolitikai helyzetben Japán jelenleg inkább megfigyelőként lép fel, miközben szoros kapcsolatokat ápol "mindkét Kínával". Tokió számára azonban egyértelmű, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök sikeres tervei, amelyek a sziget elfoglalására irányulnak, komoly problémát jelentenének. Ez nemcsak Japán globális befolyását csökkentené, hanem az egyik legfontosabb kereskedelmi partnerét is elveszítené, ami a kínai gazdaságtól való függőség növekedését vonná maga után. A fokozódó fenyegetésre reagálva a tokiói döntéshozók nem maradnak tétlenek; a második világháború óta jellemző pacifista politikát felülvizsgálva egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a katonai ipar fejlesztésére. Előkészületeket tesznek arra is, hogy egy esetleges fegyveres konfliktus Tajvan környékén kirobbanhat, amely során a Rjúkjú-szigetcsoport stratégiai jelentősége felértékelődik, különösen Jonaguni apró szigete, amely kulcsszerepet játszhat a térség védelmében.

Jonaguni területe mindössze 28,8 négyzetkilométer, amely alig nagyobb, mint Budapest XV. kerülete. Korábban főként lenyűgöző tengerpartjairól volt ismert, ahol a kristálytiszta víz és az érintetlen természet vonzza a búvárokat. A szigeten él az apró termetű jonaguni ló, amely Japán őshonos lófajtái közé tartozik, ám az utóbbi évtizedek során a kihalás fenyegeti. Eddig a sziget egyedi flórája és faunája miatt a turizmus dominált, de az utóbbi években a geopolitikai helyzet változása új védelmi és biztonsági jelentőséget kölcsönözött neki. Jonaguni stratégiai fekvése révén a globális versengés és feszültségek középpontjában áll, hiszen csupán 110 kilométerre található Tajvan keleti partjától (míg Tokió körülbelül 2000 kilométerre van). Így a sziget Japán első védelmi vonalaként funkcionál a térségben.

Az utóbbi idők eseményei arra sarkallták a japán védelmi döntéshozókat, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet fordítsanak a térségre, erősítsék a katonai jelenlétet, az utóbbi időben pedig egyre-másra jönnek is a beruházások:

Jonagunin a változásokat jól mutatja, hogy egy korábbi szarvasmarhatelep helyére a Japán Szárazföldi Önvédelmi Erők tábora költözött. A több riportban a helyiek is arról beszélnek, hogy mennyire megváltozott a helyzet az elmúlt időszakban. A Defense News által megszóltatott helyiek arról beszéltek a lapnak, hogy ameddig korábban a béke jellemezte a térséget, addig mára a kommunikációs panelek szinte mindegyike hangsúlyozza, hogy egyre veszélyesebbé válik a terület. Az alacsony lakosságú szigeten körülbelül 1500 ember lakik, ám ez a szám csökkenésnek indult a fenyegetések hatására (1947-ben még 12 ezren éltek itt). Sokan úgy látják, hogy éppen a katonai beruházások növelik a veszélyét annak, hogy egy szélesebb háborúban esetleges célponttá válhat az ellenséges erők számára. A térségi döntéshozók azonban

A közeljövőben várható konfliktusok miatt a hatóságok sürgős evakuációs terveket készítenek elő, hogy biztosítsák a lakosság biztonságos kimenekítését.

Ebben a kormány szorosan együttműködik a helyi önkormányzatok vezetéseivel.

A kérdés megosztja a helyi közösséget: egyesek a fejlődés jeleként tekintenek arra, hogy a szigetre irányuló figyelem fokozódik a biztonságpolitikai tényezők miatt, ami újabb beruházásokat hozhat Jonagunira. 2015-ben népszavazást tartottak, amely lehetőséget biztosított a lakosok számára, hogy döntsenek a japán katonai jelenlét befogadásáról. A referendum sikerét követően 2016-ban megkezdődött a térség militarizálása: egy 160 fős partfigyelő egység települt ide, és katonai radarok kerültek az Inbi-hegy csúcsára. Azóta a szigeten állomásozó katonák létszáma 210-re emelkedett, és megjelentek olyan kulcsfontosságú képességek is, mint az elektronikus hadviselés. Jelenleg a katonák és családtagjaik a helyi lakosság körülbelül ötödét alkotják, ami jelentős mértékben hozzájárul a helyi üzletek forgalmához. Ugyanakkor a fokozódó fenyegetettség miatt a turisták száma csökken, ami aggasztó jele a sziget gazdasági helyzetének.

A fenyegetés 2022 augusztusában kézzelfoghatóvá vált, amikor a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (People's Liberation Army - PLA) Nancy Pelosi amerikai képviselőházi elnök látogatására válaszul ballisztikus rakétatesztet hajtott végre. Az egyik becsapódás a szigethez közel volt, ezt követően a helyi halászok még egy egész hétig nem nagyon hajóztak ki, mivel attól tartottak, hogy nem egyszeri eset volt a végül sérüléssel nem járó teszt. Ennek fényében egyáltalán nem meglepetés, hogy Tokió elfogó rakétákat szeretne telepíteni az apró szigetre, mivel a két és fél évvel ezelőtti példa jelezte, hogy az eddigieknél hatékonyabb védelemre lesz itt szükség.

Kína és Japán kapcsolata mélyen gyökerezik a történelmükben, ahol számos érdekellentét feszül a két nagyhatalom között, akik régóta küzdenek a regionális dominancia megszerzéséért. A múlt viharai, különösen a 20. század eseményei, jelentős hatással voltak erre a viszonyra. A birodalmi Japán nagyszabású terjeszkedése a politikai instabilitással küszködő Kína északi és keleti részein komoly sebeket ejtett a két ország között. A második világháború végével a japán csapatok elhagyták az általuk megszállt területeket, azonban a történelmi sérelmek árnyéka továbbra is ott lebeg a kapcsolatok felett. Míg a múlt árnyai feszültséget generálnak, az utóbbi évtizedekben egyértelműen a gazdasági és politikai érdekek kerültek a középpontba, új dimenziót adva a két ország közötti kölcsönhatásoknak.

A változást az okozza, hogy a jóval népesebb Kína a 2010-es évekre gazdaságméretben leelőzte a szigetországot, és mára sokszorosan le is körözte.

A jövőbeli kilátások nem mutatnak számottevő változást: Kína továbbra is felfelé ívelhet, míg Japán a stagnálás és a fokozatos visszaesés irányába halad a különböző forgatókönyvek alapján. Még ennél is komolyabb kihívás, hogy Peking terjeszkedése nem csupán gazdasági vonatkozású, hanem egyre inkább a katonai szférában is aktívan megnyilvánul. Ez a visszafogott fegyverkezés mellett elkötelezett japán kormányok számára aggasztó lehetőségeket jelentett: a nagy rivális befolyása a Csendes-óceán térségében túlzottan megerősödhet, amit semmiképp sem hagyhattak figyelmen kívül.

Tokió különösen a legsebezhetőbbnek vélt területeken, elsősorban a déli szigeteken, fokozza katonai erejét. A város figyelme a katonai fejlesztésekre összpontosul, hiszen stratégiai szerepe már régóta nyilvánvaló: a második világháború során Okinaván zajlott az egyik legvéresebb összecsapás az amerikai és japán erők között. Ezt követően az Egyesült Államok hatalmas katonai bázist alakított ki a szigeten, amely máig kulcsfontosságú támaszpont az amerikai globális dominancia fenntartásához. Ez a helyzet, bár biztonságérzetet nyújthat Tokiónak a helyi erőviszonyokkal kapcsolatban, nem mentes a kihívásoktól. Az amerikai politikai táj folyamatos változásai miatt Tokiónak is újra kell értékelnie stratégiáját és alkalmazkodnia kell a globális dinamikákhoz.

Hiragi Takuhiro, a Japán Tengerészeti Önvédelmi Erők parancsnoka, kifejtette gondolatait a haderő szerepéről és jelentőségéről:

Mobilisnak, gyorsan reagálónak és részletekbe menően alaposnak kell lennünk ahhoz, hogy hatékonyan nyomon követhessük ezt a térséget. Figyelemmel kísérjük a tevékenységeiket, nem csupán Tajvan közelében, hanem bárhol, ahol ez szükséges.

- figyelmeztetett, utalva a kínai katonai aktivitás növekedésére. Az aggodalmak megalapozottságát tükrözi, hogy egyre gyakoribbá válnak azok az esetek, amikor a keleti nagyhatalom katonai járművei megszegik a szigetország légterét. 2024 augusztusában egy kínai Y-9-es felderítőgép közelítette meg Kjusút, majd néhány nappal később jogtalanul behatoltak japán felségvizekre is. Ezek az első ránézésre jelentéktelen incidensek valójában komoly aggodalomra adnak okot, hiszen a PLA célja, hogy egyre több nyomást gyakoroljon riválisaikra, és a lehető legtöbb információt gyűjtse be a katonai képességeikről.

Tokió védelmi modernizálása során egyre inkább figyelembe kell vennie, hogy Tajvan esetleges sorsa után akár ő is a figyelem középpontjába kerülhet. Peking több terület szuverenitását vitatja, így nem meglepő, hogy a lakatlan Szenkaku-szigetekre is követeléseket fogalmazhat meg a felemelkedő nagyhatalom. Hszi Csin-ping nyilatkozatai alapján a Rjúkjú-szigetek esetében is érdekelt lehet a feszültségek fokozásában. Az ilyen aggasztó jövőképek elkerülése érdekében Japán nagyobb hangsúlyt fektet a kisebb területek, például a festői Jonaguni katonai fejlesztésére, és a helyzet egyre élesebbé válik.