Adrien Brody: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az amerikai álom megtestesítője lehetek.
Hollywoodban idén a három és fél órás „A brutalista” filmje kiemelkedő népszerűségnek örvend, sokan az év egyik legjelentősebb alkotásaként emlegetik. A film különlegessége nem csupán az, hogy a rendező és az operatőr az ötvenes években Hitchcock által kedvelt VistaVision kameratechnikát alkalmazta a korszak hiteles megjelenítésére, hanem az is, hogy a történet középpontjában egy Magyarországról az Egyesült Államokba emigráló férfi áll, akit az Oscar-díjas Adrien Brody alakít. Brody, aki maga is magyar bevándorló származású, számos alkalommal osztotta meg identitásával kapcsolatos gondolatait a szakmai fórumokon. Mi is tanúi lehettünk ezeknek a beszélgetéseknek, és a rendezvény után lehetőségünk nyílt néhány kiegészítő kérdést feltenni neki, hogy még mélyebb betekintést nyerjünk személyes kötődéseibe.
Amerikai magyar bevándorló családból származik, ami mélyen beágyazódott a családi történetükbe. A bevándorlás élménye nem csupán egy esemény volt, hanem egy generációk során átívelő tapasztalat, amely formálta identitásukat és mindennapi életüket. A nagyszülők, akik a remény és a lehetőségek földjére érkeztek, gyakran meséltek a nehézségekről, amelyekkel szembesültek az új élet kezdetén. Az emlékek között szerepelnek a nyelvi akadályok, a kulturális különbségek és a beilleszkedési kihívások. Ugyanakkor a család büszkén hirdette a magyar hagyományokat, amelyeket igyekeztek megőrizni az új környezetben is. Az ünnepek, mint a karácsony vagy a húsvét, mindig magyar szokásokkal teltek meg, ezzel is erősítve a családi kötelékeket. A bevándorlás nemcsak fizikai utazás volt, hanem egyfajta lelki utazás is, amely során a családtagok megtanulták értékelni a kitartást, a közösségi összefogást és a kulturális örökségük fontosságát. Az új lehetőségek keresése mellett a múltjuk tisztelete is megmaradt, így a családi történetek átörökítése vált a kultúrájuk szerves részévé. Az amerikai magyar identitás tehát egy folyamatosan fejlődő, dinamikus élmény, amely a kihívások és a sikerek egyensúlyán alapul.
A nagyszüleim az 56-os forradalom idején menekültek el Magyarországról és Bécsen keresztül érkeztek az Egyesült Államokba. Azokból a történetekből, amelyeket ők meséltek nekem, pontosan megértettem azt a drámát és traumát, amelyet az otthon elvesztése és az idegenként való beilleszkedés jelent. Úgy gondolom, hogy édesanyámnak ezek az élmények nyitották fel a szemét, ezek által a megélések által lett fogékony és empatikus az emberi közösségek és általában az emberek, az emberi sorsok iránt. A nagyszüleim küzdelmei, amelyek még az övéinél is nehezebbek voltak, mélyen bennem maradtak. Fiatalok voltak és elveszettek, mégis sikerült megtalálniuk az útjukat. Érdekes módon a nagyapám sokban emlékeztetett Lászlóra.
Magyar édesanyja, Pláhy Szilvia ismert fotóművész. Mit adott önnek és hogyan formálta az ön személyiségét anyaként?
Édesanyám nagyszerű fotós, és igen jól ismert alakja a New York-i fotóművész közösségnek. Nagyra tartják és más fotósok is szeretik. Az ő kitartása és az, ahogyan mások támogatására támaszkodott, még személyesebbé tette számomra ezeket a kapcsolódásokat. Rendkívül inspiráló számomra, hogy milyen küzdelmekkel és kitartással folytatta a művészi munkáját, jelentős alkotásokat tudott létrehozni és maradandó életművet alkotni művészként.
A magyar közegből hozott identitás mélyen befolyásolta a színészi személyiségét, hiszen a kulturális örökség és a helyi tradíciók szerves részét képezik a karakterformálásának. Tóth László alakjában ez a hatás különösen jól megfigyelhető: a szerep megformálása során a karakterhez kapcsolódó érzelmi mélység és hitelesség a magyar kultúra sokszínűségének és a hagyományos értékeknek köszönhető. A színész játékában megjelenik a hazai folklór és a történelmi kontextus, ami gazdagítja a karaktert, és lehetővé teszi, hogy a közönség egy olyan Tóth Lászlót lásson, aki nemcsak egy egyedi figura, hanem a magyar identitás sokrétegűségének is reprezentánsa. Az érzelmek kifejezése, a dialógusok intonációja és a színpadi jelenlét mind-mind tükrözik ezt a kulturális hátteret, ami végső soron egy érzelmileg gazdag és hiteles alakítást eredményez.
Ahogyan már említettem a beszélgetés során, ez a film rendkívüli módon összefonódik a saját életem tapasztalataival. Az édesanyám és nagyszüleim élményei mély benyomást tettek rám, mert rajtuk keresztül nyertem bepillantást a bevándorlók küzdelmeibe. Magyar kisfiúként nőttem fel, körülölelve a magyar nyelv és kultúra, ami formálta a személyiségemet. Családi történeteik és tapasztalataik mélyen hatottak az érzékenységemre színészként, és arra, hogy milyen szerepeket vállalok el. Úgy érzem, hogy magyar származásom alapvetően befolyásolta az alkotói utamat és a saját identitásomat is. Különösen erős köteléket érzek nagyapám szenvedélye és hangja iránt, amely még mindig ott visszhangzik a fejemben. A kifejezésmódja – az igazi magyar stílus megjelenése – annyira meghatározó volt. A hangjának tónusa emlékeztet arra, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a boldogulás érdekében. Nagyon szerény körülmények között éltek, és ő keményen küzdött azért, hogy munkát találjon itt. Ezek a nehézségek mélyen érintették őket, és bennem is maradandó nyomot hagytak. Éppen ezért ez a történet különösen rezonált velem.
