Az ókori Róma milliárdosai: Sestertiusok és a hatalom Az ókori Róma gazdasági élete szorosan összefonódott a hatalommal és a társadalmi hierarchiával. A leggazdagabbak, akik gyakran a birodalom legbefolyásosabb politikai szereplői is voltak, a sestertius
Az ókori Róma világában a gazdagság egyenlő volt a társadalmi presztízzsel és a boldogság keresésével. A pompás lakomák, a márványból készült villák és a különféle egzotikus szórakozások mind arra utaltak, hogy a sestertiusok birtoklása a létezés legmagasabb fokát jelenti. A gazdagok mindennapjai a fényűzés és a báj világában teltek, ahol a jólét nem csupán anyagi javakat, hanem elismertséget és boldogságot is hozott.
A szolidaritás és a mértékletesség olyan értékek, amelyek gyakran elfelejtődnek, amikor a gazdagság megszerzése kerül a középpontba - olvasható a focus.it cikkében.
Marcus Licinius Crassus (Kr. e. 115-53) a római történelem egyik legnagyobb gazdasági befolyással bíró alakja volt, akinek vagyona a modern világban több mint 1 milliárd euróra rúghat. John Kampfner történész véleménye szerint Crassus vagyonának mértéke felérne 32 000 alkalmazott bérével, ami a birodalom 46 milliós népességéhez viszonyítva igencsak figyelemre méltó arányt képvisel.
Crassus mesterien kihasználta Sulla győzelmét Marius felett 82-ben Kr. e., és ezzel a legyőzöttek földjeit, villáit fillérekért szerezte meg. Birodalma spanyol ezüstbányákból, vidéki birtokokból és római ingatlanokból állt össze. Kiemelkedő stratégiája a városi tüzek kihasználása volt: rabszolgákból alakított tűzoltócsapatokat szervezett, amelyek "megmentették" a leégett ingatlanokat. E házakat olcsón megvásárolta, felújította, majd jelentős nyereséggel bérbe adta.
Crassus nem csupán a gazdasági eredményekkel elégedett meg; a politikai befolyás is erőteljesen vonzotta. Kr.e. 71-ben anyagi támogatást nyújtott a Spartacus vezette rabszolgalázadás megfékezéséhez, ami végül consuli rangra emelte őt.
Később támogatta a fiatal Julius Caesar felemelkedését, és vele, valamint Pompeiusszal megalakították az első triumvirátust Kr. e. 60-ban, amely Róma politikai életét hosszú időre meghatározta. Crassus azonban nem elégedett meg politikai befolyásával: katonai dicsőséget is akart, ezért hadjáratot indított a pártusok ellen. A vállalkozás kudarcba fulladt, és Kr. e. 53-ban, a carrhaei csatában súlyos vereséget szenvedett.
A római történetíró, Dio Cassius szerint a pártusok elfogták, majd olvadt aranyat öntöttek le a torkán - mintegy jelképesen megbüntetve a határtalan kapzsiságáért. Bár a történet valóságtartalma kétséges, jól tükrözi, hogyan látták a rómaiak a mértéktelen vagyonszerzési vágy végzetes következményeit.
A római társadalom csúcsán trónoló Crassus-félék mellett a hétköznapi emberek számára a szabadság elérése jelentette a boldogság első lépcsőfokát. A felszabadított rabszolgák, vagyis libertusok, lehetőséget kaptak, hogy szerencsét próbáljanak a társadalmi ranglétrán.
Róma "korlátozott demokráciája" lehetőséget teremtett a szabad polgárok számára, hogy gazdasági előnyöket kovácsoljanak maguknak. Legyen szó kereskedelemről, kézművességről vagy a hadsereg kötelékébe való belépésről, a lehetőségek tárháza színes volt. A birodalom gazdagsága a földművelés, a meghódított területek kincsei, a bányászat és a háborús zsákmányok révén gyarapodott. A hadsereghez való csatlakozás sokak számára gyors utat jelentett a meggazdagodás felé, lehetőséget adva arra, hogy a harcokból és hódításokból származó javak révén anyagi jólétre tegyenek szert.
A vagyon Rómában nem csupán tiszteletet és csodálatot vonzott, hanem gyakran irigységet és veszélyeket is magával hozott. Crassus esete figyelmeztető jel: bár hatalmas gazdagságot gyűjtött össze, kapzsisága és hatalomra való éhsége végül a pusztulásához vezetett.
A rómaiak számára a sestertiusok a boldogság szimbólumai voltak, ám e jótétemények igazi élvezete csupán azok számára volt elérhető, akik elkerülték a mértéktelenség csapdáját. A birodalom elitjének története tehát nem csupán a gazdagság diadalát mutatja be, hanem annak sötétebb oldalait is, amelyek a fényűzés és a túlzás következményei.
