Az óra, amely akkor indítja el a ketyegést, amikor az élet véget ér, egy titkos tanúja mindannak, amit megéltünk. Minden egyes másodperc, amit számlál, emlékekkel teli, és az utolsó pillanat varázsát hordozza magában.
Az 1940-es évek közepén egy amerikai vegyész, Willard Libby, érdekes kutatásba kezdett: célja a szén radioaktív izotópjának, a szén-14-nek (C14) a felfedezése volt. Libby elmélete szerint, ha valóban létezik ez az izotóp, akkor lassan lebomlik, és ennek nyomai fellelhetők az elhalt növények, állatok és emberek maradványaiban. Ha sikerülne meghatározni, mennyi szén-14 található ezekben a maradványokban, akkor lehetősége nyílna arra, hogy megállapítsa az adott élőlény halálának időpontját.
Először is, bizonyítania kellett, hogy a szén-14 a várt koncentrációban található meg a természetes környezetben. Más kutatók csupán laboratóriumi körülmények között, szintetizálás útján tudták észlelni ezt az izotópot.
Úgy gondolta, az élőlények az ürülékükkel rakják le, ezért a szennyvízben kereste. Egészen pontosan a Baltimore-i lakosok szennyvízében. És megtalálta.
Libby abban a pillanatban még nem volt tisztában azzal, hogy a radioaktív szén, más néven radiokarbon, számos izgalmas alkalmazást rejt magában, többek között a régmúlt korok időrendjének meghatározására is tökéletesen alkalmas.
A XX. század közepétől kezdve a radiokarbonos kormeghatározás forradalmasította a régészet és a nyomozás területét. E technika segítségével számos műtárgy korát sikerült meghatározni, eltűnt személyek ügyeinek felderítésében játszott kulcsszerepet, és még elefántcsont-kereskedőket is börtönbe juttatott. Tudósok számára ez az eszköz lehetőséget teremtett arra, hogy mélyebb betekintést nyerjenek a Föld éghajlatának történetébe. A Nobel Prize Outreach és a BBC közötti együttműködés keretében készült tanulmány szerint ez a módszer olyan kulcsfontosságú eszköz, amely megnyitja előttünk a világunk mélyebb megismerésének kapuit.
Folyamatosan termelik a kozmikus sugarak, amelyek megváltoztatják a Föld légkörében lévő nitrogénatomok szerkezetét. A keletkező szén-14 atom gyorsan egyesül az oxigénnel, radioaktív szén-dioxidot hoz létre.
A Földön a növények növekedésük során elnyelik a levegőben lévő radioaktív szén-dioxid egy részét, akárcsak a belőlük táplálkozó állatok - és az emberek is. Míg egy növény vagy állat él, folyamatosan tölti belső szén-14-raktárait, de ahogy elpusztul, a folyamat leáll. Mivel a radiokarbon ismert sebességgel bomlik, a szerves anyagban maradt mennyiség mérése elárulja az anyag korát:
Miután Libby megerősítette, hogy a baltimore-i csatornából származó metángáz szén-14 izotópot tartalmaz, számos más tárgyban is sikerült radiokarbon-elemzést végeznie. Ezzel hitelesítette azok korát, beleértve a híres Holt-tengeri tekercseket és egy töredéket, amely III. Szeszósztrisz, egyiptomi fáraó sírjában került elő, aki körülbelül 4000 évvel ezelőtt élt. Érdekesség, hogy ő volt az első fáraó, aki már életében isteni státuszt kapott, ami jelentős hatással volt az egyiptomi vallási hagyományokra.
