Az Oroszlán-szikla rejtélye - Felfedezték az olvashatatlan ősi felirat titkát Az Oroszlán-szikla titokzatos feliratai évszázadok óta foglalkoztatják a tudósokat és történelemkedvelőket. Most végre napvilágot látott a megoldás, amely fényt derít a rejtély
Törökország közép-nyugati vidékén, egy kis völgyben, már 2600 éve magányosan áll egy fríg szobor, amelyet Aslan Kaya, azaz Oroszlán-szikla néven ismernek. Az idő vasfoga erodálta homokkő felülete mára teljesen elhomályosította az ősi, titokzatos feliratot, de a homlokzat díszítőelemeinek, mint a faragott szfinxek, oroszlánok és istennők, még mindig felfedezhetők a romos állapot ellenére. Sajnos, a szobor kapuzata most a dinamittal felfegyverzett modern kincsvadászok figyelmének kereszttüzébe került.
Az emlékmű homlokzatán egy figyelemre méltó felirat található. William Mitchel Ramsay, a neves régész, aki 1884-ben először felfedezte Arslan Kaya titkait, megjegyezte, hogy a szöveget "magas, keskeny fríg karakterekkel írták, amelyeket lehetetlen megfejteni olyan távolságból, ahonnan a létrával nem rendelkező nézelődő szemléli az írást."
Természetesen azoknak sem volt lényegesen kedvezőbb a helyzete, akiknél éppen akadt egy létra. "A felirat teljesen elmosódott" – jegyezte meg később Ramsay, valószínűleg egy magasabb pontról nézve a szöveget.
Jó pár vállalkozó kedvű önjelölt nyelvész ugyan megpróbálta elolvasni az évek során, de többnyire bebizonyosodott, hogy Ramsay-nek igaza volt: az általános konszenzus az, hogy a görög "τματερα" feliraton valószínűleg μ betű lehetett, de attól függ, hogy az ember mit lát pontosan, hogy mikor és honnan nézi a feliratot.
"Az elkészült fényképek minősége szempontjából rendkívül fontos a fény optimális szöge" - fogalmazott Mark Munn, a Penn State-i ókori görög történelem és régészet professzora, valamint a szikláról készült legújabb tanulmány szerzője.
Nemrégiben Arslan Kayánál jártam, és a látogatásunk időpontja éppen a megfelelő pillanatra esett, így lehetőségem nyílt arra, hogy számos fényképet készítsek. Ezek a képek alátámasztják azokat a megfigyeléseket, amelyeket tettem.
Munn saját készítésű fényképeit összevetette a korábbi kutatók által összegyűjtött legkiválóbb felvételekkel, és igyekezett kideríteni, hogy mely betűk rejtőznek a régmúlt faragványain.
Úgy véli, az eredmény egy felajánlás "Materan"-nak - amely "egy istennő neve vagy címe, Matar (anya) tárgyesetben. Ez pedig utalásként is felfogható arra a képre, amely egykor közvetlenül a neve alatti fülkében volt látható."
Ez a bizonyíték valóban figyelemre méltó. Arslan Kaya nem csupán egyetlen utalás a titokzatos anyaistennőre az ókori Frígiából, de mégis kiemelkedik: "A nagyobb szobrok egyikén sem található meg az Anya ábrázolása" - nyilatkozta Munn az ArtNetnek. Valószínű, hogy azokon a helyeken mozgatható szobrok álltak.
"Arlsan Kaya különlegessége abban rejlik, hogy ez az egyedüli fríg emlékmű, amelyen megtalálható az Anya arca és a nevét feltüntető felirat is" - fogalmazott.
A fríg emlékművek más példáira hivatkozva feltételezhetjük, hogy a név valószínűleg egy kiterjedtebb felirat részét képezte. Ez a felirat nemcsak az emlékmű állítójának nevét örökíthette meg, hanem egyúttal egy különleges jelzőt is adott az istennőnek, amely kiemelte annak jelentőségét és tiszteletét.
Hasonlóképpen érdekes az Areyastis emlékmű, amely Arslan Kayától körülbelül 40 kilométerre délnyugatra helyezkedik el. Ezen a helyen az istenséget „materan areyastinként” ismerik, ami gazdagítja a térség mitológiai hagyományait.
Nem teljesen világos, mit is takar pontosan ez a kifejezés – és őszintén szólva, ez az egyik fő ok, amiért az embereket annyira foglalkoztatják ezek a feliratok. A [fríg] nyelv még mindig nem teljesen megfejthető, ezért minden újonnan felfedezett bizonyíték rendkívül jelentőségteljes a tudósok számára, akik az ókori Anatólia nyelveivel és kultúráival foglalkoznak.
A fríg nyelv, amely az indoeurópai nyelvcsalád része, Kis-Ázsiában virágzott a klasszikus antikvitás időszakában, körülbelül a Kr. e. VIII. és a Kr. u. V. század között. Nyelvészek egy csoportja úgy véli, hogy a fríg nyelv szoros kapcsolatban állt a görög nyelvvel, így a két nyelv közötti hasonlóságok nem csupán véletlenszerűek, hanem mélyebb nyelvi rokonságot tükröznek.
