Demeter Szilárd: Elég, ha annyit tud, hogy magyar származású vagyok, és máris megindul a támadás.

Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke a Navrával Európában című podcastsorozat nyitó epizódjában osztotta meg gondolatait arról, mit jelentett erdélyi magyarként az európaiság a '80-as években. Kiemelte, hogy számára Magyarország volt az európai ideál megtestesítője, hiszen ott az emberek nem éreztek fenyegetettséget, és szabadabban élhették mindennapjaikat.
Demeter Szilárd elmondta, hogy az erdélyi magyarság számára a '80-as években a másodrendű állampolgárság volt a meghatározó élmény.
Ez a nacionálkommunista rendszer, amit Ceausescu működtetett, az egyrészt megviselte a románokat is, hiszen a kommunisták a románoktól is ellopták Romániát, de kétszeresen viselte meg a szülőföldjükön élő őshonos nemzeti közösségeket. Tagadták a létünket, tagadták az anyanyelvi kultúránkat
- Emlékezett vissza, hozzátéve, hogy ellentmondásos módon mégis képesek voltak egy rendkívül gazdag és magas színvonalú anyanyelvi kultúrát kialakítani.
Az elnök véleménye szerint a rendszer egy különös megállapodást alakított ki az erdélyi magyar elit körében: cserébe a viszonylag értékes kulturális lehetőségekért „nem igazán állnak ellen a rendszernek, vagy nem a megszokott módon fejezik ki elégedetlenségüket”. Ennek következményeként Romániában szinte teljesen hiányzott a magyar szamizdat mozgalom.
Az interjúalany emlékei között felidézte első magyarországi látogatását, amely során egy bájos kis településre, Csorvásra látogattak el.
A legvidámabb barakkból ennyi érzés jutott el hozzánk: itt valóban nyugalom honol, az emberek nincsenek kitéve fenyegetettségnek, és a hiánygazdaság sem jellemző, vagy ha van is, nem olyan mértékben. Talán ez Európa.
- magyarázta, hogy akkor neki Magyarország miért jelentette Európát. Demeter részletesen beszélt a román-magyar kulturális különbségekről is.
Egy román filozófus gondolatain keresztül világított rá a "tartalom nélküli formák" jelenségére, aminek jellemzője a román kultúra sajátosságai között rejlik. Rávilágított arra, hogy bár a mélyben húzódó kulturális kódok hasonlóak, hiszen mindkét nép a keresztény kultúrkörhöz tartozik, a román nép később kezdett el integrálódni az európai kultúrába, ami részben a magyar közvetítéseken keresztül valósult meg.
Az elnök érdekes történeteket osztott meg kolozsvári egyetemi éveiről, amikor Gheorghe Funar polgármesteri hivatala alatt rendszeresen összetűzésekbe keveredett a Regátból érkező román közösségekkel. Ekkoriban a város színes kulturális élete mellett feszültségek is tarkították a mindennapokat, amelyek mély nyomot hagytak benne.
- idézte fel a mindennapi összetűzéseket, hozzátéve, hogy "ők voltak (akik őt bántották) a könnyen felhergelhető verőlegények". Magyarázata szerint ezek a konfliktusok részben a betelepített lakosság gyökértelenségéből fakadtak.
Végül arra is kitért, hogy míg az európai kultúra történelmileg világformáló erő volt, addig az Európai Unió szerinte egy beszűkült tudatállapotot képvisel. Az erdélyi magyarok számára pedig Magyarország továbbra is kulcsfontosságú közvetítő szerepet tölt be az európai értékek felé.