Egy 16 évig rejtélyben maradt kettős gyilkosság szolgáltatta az alapot ahhoz, hogy a Netflix végre életre keltsen egy izgalmas bűnügyi sorozatot.

2004. október 19-én, egy hűvös reggelen, amikor a svédországi Linköping utcáin az emberek a napi rutinnak indultak – munkába és iskolába –, a város egy tragikus eseménynek lett tanúja. Az ártatlan nyolcéves Mohammed Ammouri és az 56 éves Anna-Lena Svensson élete egy brutális támadás következtében véget ért. A két áldozat között nem volt semmiféle kapcsolat, és a gyilkosság indítékai is rejtélybe burkolóztak. A helyszínen a rendőrség megtalálta a gyilkos fegyverét és a bűnöző sapkáját, ám a tettes kiléte sokáig ismeretlen maradt. Bár ez a borzalmas bűncselekmény Svédország történetének második legnagyobb nyomozását indította el, a gyilkosság 16 éven át megoldatlan maradt. Végül egy innovatív megközelítés révén, egy családfakutató segítségével sikerült fényt deríteni a rejtélyre. A gyilkosság helyszínén talált DNS-minták és a genealógiai adatok kombinálásával sikerült azonosítani a két áldozat gyilkosát. Ez a módszer volt az első alkalom Svédországban, hogy az online elérhető családfakutató adatbázisokat felhasználták egy bűncselekmény felderítésére, ezzel új utakat nyitva a bűnüldözésben.

Erről szól a The Breakthrough című svéd bűnügyi minisorozat, aminek főszereplője Peter Eggers, rendezője pedig Lisa Siwe, aki A híd című sorozaton is dolgozott. Illetve arról, hogy miközben eleinte úgy tűnt, ez egy iszonyú könnyen és gyorsan megoldható ügy lesz a hátrahagyott bizonyítékoknak köszönhetően, végül hosszú évek teltek el, és emberek, családok mentek tönkre, mire mindenki megkapta a lezárást.

Bár a történet valós eseményeken nyugszik, alapvetően egy fiktív drámasorozatról van szó, amely nem csupán az elkövetőt, hanem sokkal inkább az áldozatok és a családjaik sorsának tragikus alakulására, valamint a nyomozásra helyezi a hangsúlyt. Az első két epizód a 2004-es gyilkosságok részleteit és azok közvetlen következményeit tárja fel, míg a sorozat második felében a 2020-as nyomozás és a genealógus által irányított kutatás kerül a középpontba.

A neveket átalakították, és a körülményeket is csak minimálisan módosították. Például míg a sorozatban egy bicikliző nő a szemtanú, aki a traumája következtében sokáig képtelen visszaemlékezni a gyilkosra, a valóságban egy Anna-Lena Svensson nevű nő volt a szemtanú, aki szemtanúja volt egy gyerek utcai meggyilkolásának. A gyilkos valószínűleg emiatt támadta meg őt is. A beszámolók szerint a nő még élt, amikor a rendőrök megérkeztek a helyszínre, így tudott részletes leírást adni az elkövetőről. Ennek ellenére az illetőt több mint tizenöt évig nem sikerült kézre keríteni.

Pedig megtalálták a pillangókést is, amin nemcsak az áldozatok, hanem a gyilkos vérét is felfedezték, így el tudták készíteni a DNS-profilt, sőt a közelben rábukkantak a gyilkos eldobott sapkájára is, ami szintén tele volt a DNS-ével.

A hatóságok számára csupán annyira derült ki, hogy az elkövető egy férfi, aki 15 és 30 év között van, és valószínűleg mentális egészségi problémákkal küzd. Annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek a megoldáshoz, DNS-mintát gyűjtöttek a környéken élő minden önkéntes férfitól, aki megfelelt a korhatárnak. A jelentések alapján a nyomozók több mint 9000 kihallgatást folytattak le, és több mint 6000, kor szerint megfelelő férfit alaposan megvizsgáltak. Ám egyetlen esetben sem sikerült elegendő bizonyítékot találniuk. Az eljárás, amely szinte minden lehetséges nyomot felkutatott, végül nem hozott előrelépést, és a több ezer begyűjtött DNS-minta ellenére sem jutottak közelebb a megoldáshoz. Az igazság azonban később kiderült: nem is sejtették, hogy mások DNS-mintái fognak nekik igazán segítséget nyújtani.

A sorozatban mindeközben kapunk egy adag fiktív, de az érzelmek és a hatásosság szempontjából fontos magánéleti szálat a nyomozóról is, aki a való életben a korábban két olimpián is induló Jan Egon Staaf volt. Ő volt az, aki 2019-ben hallott arról, hogy a nyilvános családfakutató weboldalak DNS-mintáinak és családfáinak segítségével találták meg 40 év után a Golden State Killer néven elhíresült sorozatgyilkost az Egyesült Államokban. A gyanúsított DNS-ét feltöltötték egy kereskedelmi genealógiai oldalra, ennek segítségével fel tudták építeni a családfáját, végül eljutottak magához a gyilkoshoz is. Staaf is ezt a technikát akarta alkalmazni a 2004-es gyilkosságok elkövetőjének megtalálásához. A sorozattal ellentétben a való életben viszont kapott engedélyt arra, hogy a DNS alapú genealógiai módszert alkalmazza a már a majdnem döglött akták közé került ügy megoldásához.

Ekkor lépett be a nyomozásba Peter Sjölund, a családfakutató, aki "visszafelé" dolgozott, hogy a múlt rejtélyeiből kiindulva felfedezze a gyilkos nyomait. Érdekesség, hogy a sorozatban ellentétben a valósággal, nem Staaf keresett meg Sjölundot – valójában a családfakutató vette fel a kapcsolatot a nyomozóval, hiszen biztos volt benne, hogy a saját módszereivel sikerülhet rábukkanni a bűnözőre.

Sjölund a GEDmatch és a FamilyTree weboldalak adatbázisaival dolgozott, illetve a tetthelyen talált DNS-mintából kinyert profillal. Így tudta felépíteni a gyanúsított távoli rokonainak családfáját, hogy leszűkítse a kört egy testvérpárra, akik közül az egyik a gyilkos volt: Daniel Nyqvist.

Daniel Nyqvist a kihallgatásán ezt nyilatkozta, ahogyan azt a Guardian akkori jelentése is rögzítette.

A 37 éves Nyqvist, aki a gyilkosságok elkövetésekor mindössze 21 esztendős volt, letartóztatása után azonnal elismerte bűneit. Elmondása szerint áldozatát véletlenszerűen választotta ki, majd szívtelenül leszúrta a nőt is, aki tanúja volt a borzalmas tettének. Nyqvist súlyos pszichiátriai problémákkal küzdött, és ez a gyilkosságok idején sem volt másképp. Ügyvédje úgy nyilatkozott, hogy a férfi "pszichiátriai zavarai olyan rögeszmés gondolatokat generáltak benne, amelyek arra sarkallták, hogy két embert megöl. Mivel nem tudta uralni cselekedeteit, végül a gondolatai szerint cselekedett."

Gyerekkori barátai úgy vélik, hogy Daniel Nyqvist személyisége drámaian átalakult a 2000-es évek után. Az iskolát elhagyva, elszigetelődött a közösségtől, és egyre ritkábban találkozott régi ismerőseivel. 2011-ben Asperger-szindrómát diagnosztizáltak nála, ami magyarázatot adhatott a viselkedésváltozására. A bíróság végül bűnösnek találta a rá vonatkozó vádakban, és elrendelte, hogy határozatlan ideig pszichiátriai kezelésben részesüljön.

2021 júniusában Jan Egon Staafot elismerésben részesítették munkájáért és elkötelezett szolgálataiért, amelynek eredményeként rendőrkapitánnyá léptették elő. Azóta Linköping városában folytatja életét és pályafutását.

A Netflix kínálatában elérhető a The Breakthrough című izgalmas, négyrészes sorozat, amelyet érdemes felfedezni.