Sajnálattal értesítjük, hogy elhunyt Tőke László, a neves kémikus és az MTA rendes tagja. Munkássága és hozzájárulása a tudományos közösséghez maradandó nyomot hagyott.
Életének 91. évében, 2024. december 30-án távozott az élők sorából Tőke László, a neves kémikus és az MTA rendes tagja. Tőke László munkássága különösen az alkaloidkémia területén volt kiemelkedő, ahol a gyógyszerek és növényvédő szerek szintézise terén nemzetközi szinten is figyelemre méltó eredményeket ért el. Öröksége a tudományos közéletben és a jövő generációi számára is maradandó hatással lesz.
Tőke László 1933. május 3-án látta meg a napvilágot a Vas vármegyei Vönöckön. Tanulmányait 1952-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán kezdte meg, ahol a jövőbeli vegyészmérnöki pályájához szükséges tudást szerezte meg. 1957-re sikeresen letette a diplomáját, ezzel megalapozva szakmai életútját a mérnöki területen.
Diplomájának megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszékén oktató-kutatói státuszban kezdett el dolgozni, ahol végig járta a szokásos beosztásokat: egyetemi tanársegéd, adjunktus, docens, majd 1975-ben egyetemi tanár lett. 1976-ban, szintén egyetemi tanári beosztásban, átkerült a Szerves Kémiai Technológia Tanszékre (jelenleg Szerves Kémia és Technológia Tanszék), ahol 1986-tól 1991-ig a tanszékvezetői feladatokat is ellátta. 1991 és 2003 között az MTA-BME Szerves Kémiai Technológia Tanszéki Kutatócsoport vezetője, 2003-tól pedig a BME professor emeritusa volt.
Tőke László kutatási területe az alkaloidkémia, a gyógyszerek és növényvédő szerek szintézise, a foszfororganikus vegyületek előállítása és reakciói, valamint a koronaéterek szintézise és alkalmazása ionszelektív elektródokban és enantioszelektív szintézisekben. Ezeken a területeken nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményeket ért el.
Tőke László a kémiai tudományok terén jelentős mérföldköveket ért el: 1966-ban megszerezte a kémiai tudomány kandidátusi fokozatát, majd 1974-ben a doktori címet is elnyerte. Pályafutása csúcspontjaként 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, ezt követően pedig 1998-ban rendes taggá avanzsált.
Névjegyéhez tartozik az 1992-ben Szeghy Lajos közreműködésével megjelent Gyógyszerkémia I-II. című egyetemi tankönyv.
Tőke László nem csupán a tudományos életben, hanem annak irányításában is jelentős szerepet vállalt. 1996-tól 1999-ig az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnökhelyettseként tevékenykedett, majd 2002-től 2008-ig az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Tudományos Bizottságának elnökeként irányította a szakmai diskurzusokat és kezdeményezéseket.
Munkásságát 1975-ben az Állami Díj II. fokozatával ismerték el, amelyet Szántay Csabával és Szabó Lajossal megosztva kapott. 1998-ban Jedlik Ányos-díjban, 1990-ben pedig Zemplén Géza-fődíjban részesült. 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje és a Magyar Gyógyszerkutatásért díj kitüntetést vehette át.
