Nagycsütörtökön a húsvéti ünnepkör egyik legfontosabb pillanataira tekintünk vissza. Ezen a napon emlékezünk Jézus utolsó vacsorájára, amikor a tanítványokkal együtt megosztotta az élet kenyerét és borát. A szeretet és az összetartozás szellemében a közös

Ma este minden templomban szentmisét tartanak, hogy megemlékezzenek Jézus utolsó vacsorájáról, amely egyben az Oltáriszentség és az egyházi rend megalapításának ünnepe is.

Nagycsütörtökön a keresztények az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend megalapítására emlékeznek. Ez a nap különleges jelentőséggel bír, hiszen Jézus az utolsó étkezés során tanította meg tanítványainak az önzetlenséget és a szolgálat fontosságát. A szertartások során a hívők mélyebb kapcsolatba kerülnek hitükkel és közösségükkel, megújítva elköteleződésüket az isteni tanítások iránt.

A Nagycsütörtök misztériumában két ellentétes érzelem találkozik: az eucharisztikus ajándék legmagasabb szintű szeretete és az árulás okozta mély fájdalom – áll a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában.

Nagycsütörtök délelőtt a püspöki székesegyházakban különleges eseményre kerül sor: krizmaszentelési misét tartanak. A püspök a közösség papjaival együtt ünnepli ezt a fontos rituálét, amely során a papok megújítják a szenteléskor tett fogadalmukat. Ezen a szentmisén kerülnek megszentelésre azok az olajok, melyeket a keresztelés, bérmálás, papszentelés, templomszentelés és a betegek szentségének kiszolgálása során használnak. Az esemény nemcsak a szertartások szempontjából jelentős, hanem a közösség hitének megújulását is szimbolizálja.

Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására.

"Felfoghatatlan ellentmondás - említik, hogy Jézust éppen azon az estén árulják el, amikor szeretetének legszembetűnőbb megnyilvánulásait mutatja be."

Az esti szentmise kezdetén a szimbólumok az utolsó vacsora boldogságát hozzák elénk. A pap ragyogó fehér miseruhát visel, az orgona dallamai betöltik a teret, miközben az oltáron csodás virágok pompáznak.

A Glória éneklésére minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd ezután elnémulnak nagyszombat estig, és a mély gyász jeléül csak kereplők szólnak. A hagyomány szerint ilyenkor a harangok "Rómába mennek", és "megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei".

A nagycsütörtöki evangéliumban megjelenik Jézus csodálatos cselekedete, amikor tanítványai lábát megmossa. Ez a gesztus nem csupán egy egyszerű aktus volt, hanem egy "örök időkre szóló példaadás" arról, hogy milyen módon kell egymás iránt alázattal és szeretettel szolgálnunk. E hagyomány szellemében a nagycsütörtöki szertartás keretében a püspök vagy a pap kiválasztott személyek lábát mossa meg, ezzel is hangsúlyozva a közösség és az alázat fontosságát.

A szentmise végén az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz helyezik, ezzel megkezdődik az oltárfosztás szertartása, amely során minden díszítőelemet eltávolítanak az oltárról. Ezek a gesztusok Jézus elfogatásának és elhurcolásának szimbolikus megjelenítését szolgálják. A szentmise csendes befejezése, áldás nélkül, a Jézus szenvedése iránti mély együttérzés és fájdalom kifejezését hozza magával.

A Nagycsütörtök az egyház történetének egyik legrégibb ünnepe. Ezen a napon a korai egyházban ünnepélyesen fogadták vissza a bűnbánókat, akik újra a közösség részévé válhattak.