Ezért rendkívül súlyos probléma, ha egy kórházban nem üzemel a babamentő inkubátor.

Vannak olyan alapelvek, amelyek manapság már ritkán találkoznak a mindennapi életben, pedig igazán szükség lenne rájuk.

Minden generáció sajátos nevelési módszerekkel, értékrendekkel és hiedelmekkel rendelkezik, amelyeket igyekszik átadni a következő nemzedéknek. A háború utáni években elterjedt "kemény munkával mindent elérsz" mentalitástól kezdve, a 90-es évek "légy önmagad" filozófiáján át, egészen a mai "csak pozitív visszajelzés" megközelítésig, amely igyekszik megóvni a fiatalok lelkivilágát a sérülésektől. Mindezek a nevelési irányzatok tükrözik az adott kor társadalmi és kulturális kihívásait, és formálják a jövő generációinak gondolkodását és értékrendjét.

És bár sok minden változott azóta, hogy ők maguk gyerekek voltak, egyes klasszikus, boomer kori nevelési elvek nemhogy elavultak lennének, hanem ma is működnek. Vagy legalábbis sokkal jobban, mint az a gyakorlat, hogy egy hároméves iPad-del fekszik és kel.

Íme 11 olyan alapelv, amelyet a boomer generáció képvisel, és amelyet a millenniálok is kénytelenek elismerni – vagy akár újra felfedezni.

Bár jól hangzik, hogy a kis hároméves már "fejlesztő applikációkkal játszik", valójában az történik, hogy a gyermek a képernyő bűvkörében nő fel. Ahelyett, hogy fára mászna vagy a fűben gurulna, ő inkább egy virtuális kertet öntözget, miközben otthon ott van a valódi kert is. Ez a digitális világ azonban nem csupán szórakoztat: a gyerekek kevesebb szót ejtenek, gyengébben alakul a nyelvi készségük, és ráadásul a látásuk is romolhat a túlzott képernyőhasználat miatt.

Nincs szükség arra, hogy egy tízéves gyerek a TikTok világában kalandozzon. A korai internethez való hozzáférés nem csupán a felesleges információáradatot hozza magával, hanem komoly problémákhoz is vezethet, mint például zaklatás, szorongás és testképzavar. Jonathan Haidt társadalompszichológus határozottan azt javasolja, hogy a gyerekek 16 éves korukig ne rendelkezzenek telefonnal, és ne férhessenek hozzá a közösségi média platformokhoz. Hiszen ha senki sem használja ezeket, akkor a népszerűségük is elhalványul.

Tanulni nem azért kell, hogy majd több legyen a fizetésed. Hanem azért, mert az ember attól válik önállóan gondolkodó, boldog, teljes életet élő lénnyé, hogy tanul. Az oktatás, főleg korán elkezdve, fejleszti a kognitív és szociális képességeket. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint pedig a művelt ember boldogabb. Ez ilyen egyszerű.

A tanár is emberi lény, aki kemény munkával érte el, hogy átadhassa tudását. Ez önmagában is tiszteletet érdemel. Ha egy diák nem kedvel egy tanárt, az nem indokolja, hogy tiszteletteljesen viselkedjen vele szemben. A kritikát kifejezhetjük, de azt mindig kulturált formában, nem pedig ordítozva.

A boomer szülők egyik alappillére az volt, hogy tiszteljük az időseket. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy bácsi durván beszól a buszon, akkor is mosolyognunk kell. Inkább azt hangsúlyozza, hogy a fiataloknak meg kell tanulniuk: az idősebbek élettapasztalata értékes, és az egészségük is romolhat. Legalább annyit megérdemelnek, hogy kapjanak egy ülőhelyet.

Az olyan kifejezések, mint a "kérem" és a "köszönöm", sosem fognak kimenni a trendből - csupán sokan elhanyagolják őket a mindennapi kommunikáció során. Noha a "teccikezés" vagy a hagyományos magázódás nem minden nyelv esetében alkalmazható, az udvariasság alapelvei továbbra is vonzó emberi értékek maradnak.

A "köszönöm" kifejezés nem csupán a gyerekszobák falainak dísze, hanem a társadalmi együttélés fundamentuma is. A gyermekek a környezetükből tanulnak, és ha a szülők nem gyakorolják a hála kifejezését, akkor a gyerekek is el fogják hanyagolni ezt a fontos gesztust. Így könnyen elérhetjük, hogy a tisztelet és a kedvesség helyét átvegye a közömbösség, ami végső soron a "bunkóság" elterjedéséhez vezethet a közösségünkben.

A boomer gyerek tudta: ha rossz fát tett a tűzre, jön a büntetés. Nem testi fenyítésről van szó - hanem következményekről. Szobafogság, kedvenc játék elrakása, tévézés vagy olvass megvonása. A mai gyerek is tanuljon meg felelősséget vállalni a saját döntéseiért. Ha a felnőtteknek muszáj, nekik is jót ttesz.

Lényeges, hogy a gyerekek megtanulják, mikor nem ők állnak a figyelem középpontjában. Amikor a szülők beszélgetnek, az nem az a pillanat, amikor a gyereknek meg kell mutatnia a legújabb rajzát. Ez nem a gyerek figyelmen kívül hagyása, hanem határok felállítása. Az ilyen tudatosság elengedhetetlen a kiegyensúlyozott felnőtté váláshoz.

Ha a gyermek soha nem tanulja meg, hogyan kell rendet raknia maga után, valószínű, hogy felnőttként is nehezen fogja ezt gyakorolni. Fontos, hogy a gyerekek aktívan részt vegyenek a háztartási feladatokban, éppúgy, mint a felnőttek. Ha 18 éves koráig még egyetlen tányért sem mostak el, akkor 28 évesen is kihívást jelenthet számára a mosogatás.

Az alvás nem csupán egy kényelmi kérdés. A gyermekkori alváshiány következményei sokkal súlyosabbak lehetnek, mint azt felnőttként tapasztalnánk: szorongás, érzelmi ingadozások és figyelemzavarok is jelentkezhetnek. Egy jól megtervezett alvási rutin sokkal nagyobb békét hozhat a család életébe, mint bármely modern "gyengéd" nevelési módszer. Az alvás tehát nem csak szükséglet, hanem a harmónia kulcsa is a családi életben.

Persze nem kell mindenben visszatérni a hetvenes évek szigorához, de nem biztos, hogy minden "haladó" nevelési módszer előrelépés. Sőt, lehet, hogy a régi igazságok közül pár még most is érvényesebb, mint a legújabb Instagram-szülői trend. És ettől még nem leszünk boomerek. Csak felelősségteljesebb szülők.