Focistacsaládban nőtt fel, így nem csoda, hogy a játékvezető Bizderi Nikolettet már a beszólások sem rázák meg.

Kezdetben még zavarba ejtette a lelátóról érkező bekiabálások zaja, de ahogy egyre tapasztaltabbá vált, Bizderi Nikolett, a fiatal és vonzó labdarúgó-játékvezető, hamar hozzászokott a néha nem éppen kedves megjegyzésekhez. Lapunknak adott interjújában megosztotta velünk, mi inspirálta arra, hogy ezt a pályát válassza, vagy ahogyan ő fogalmazott: miért tekinti ezt a hivatását sportnak.

- Miért pont a labdarúgás?

- A focihoz elég közel álltam és állok még most is, hiszen a családban a férfiak részéről sokan fociztak, és van, aki még most is űzi a sportot, így én is kipróbáltam hobbiszinten.

Ebben a sportágban a játékvezetők túlnyomó többsége férfi, ami nem megszokott a középpontban álló női szereplők mellett. Mi motiválta Önt arra, hogy nőként belevágjon ebbe a kihívásokkal teli területbe?

Ahogy már említettem, a foci mindig is közel állt a szívemhez. Nemrégiben a Magyar Labdarúgó Szövetség weboldalán bukkantam egy hirdetésre, amely egy új tanfolyamot hirdetett. Az ötlet azonnal megragadta a fantáziámat, és elgondolkodtam, mi lenne, ha én is csatlakoznék ehhez a világhoz. Még középiskolás koromban elvégeztem a képzést, és most már négy éve foglalkozom ezzel a szenvedéllyel. Azóta semmiért nem cserélném el ezt a döntésemet.

Úgy vélem, hogy a lelátóról gyakran érkeznek megjegyzések, különösen, amikor partjelzőként dolgozik, hiszen akkor a nézők közelében helyezkedik el. Kérdezem, hogy sikerült-e már elsajátítania a megfelelő módon való kezelésüket?

Az elején igazán nehezen indult a dolog. Amikor még, ha úgy tetszik, a pálya szélén álló kezdő voltam, nagyon megviseltek a nézőtérről érkező bekiabálások és beszólások. Nem tudtam, hova tenni ezeket a megjegyzéseket. Szerencsére az idő múlásával egyre több tapasztalatot gyűjtöttem, és most már úgy érzem, hogy teljes mértékben képes vagyok kezelni ezeket a helyzeteket – szinte észre sem veszem őket. Nőként számomra elfogadhatatlan, hogy a mérkőzéseken megkülönböztessenek, ezért ezeket a megjegyzéseket figyelmen kívül hagyom, hiszen nem osztanak a véleményemmel.

- Hogyan fejleszti magát? Milyen lehetőségek vannak erre?

Jelenleg a női NB II-es csapat kerettagjaként tevékenykedem Baranya megyében, és alkalmanként országos mérkőzéseken is részt veszek. Emellett alapfokú akadémiai tagként folyamatosan fejlődöm, ami nagyban hozzájárul a sportbeli előrelépésemhez. A heti kétszeri játékvezetői edzések, amelyeket Pécsen tartanak, szintén fontos szerepet játszanak abban, hogy tovább csiszolhassam tudásomat és képességeimet.

Mik a következő lépései? Milyen távoli célokat tűzött ki maga elé, és meddig tervezi folytatni ezt az utat?

Igazán szenvedélyesen űzöm ezt a "sportot", és alig várom, hogy egyre magasabb szintre léphessek. Tudom, hogy a sikerhez elengedhetetlen a kemény munka és a kitartás, ezért csak előre, Niki!