"Ha kenyér nem áll rendelkezésre, Gáza sorsa kétséges" - az éhínség sötét felhője felett a liszt ára az egekbe szökik.

Már közel 600 napja zajlik az izraeli offenzíva Gázában, és a civil lakosság helyzete drámai mértékben romlott.

"Azt mondták, hogy minden nap érkezik majd kenyér, de a valóság sajnos másképp alakult. Sokan, mindössze az emberek tizede jutott csak hozzá a szükséges adományhoz" - fogalmazott péntek délután Naim Safi, egy hatvanéves palesztin férfi, aki a gázai kenyérosztó helyszínén várakozott a tömegben, de csalódnia kellett. A kenyérkészlet elégtelen, és a legsötétebb előrejelzések szerint akár 14 ezer csecsemő élete is veszélybe került, ha elér minket az éhínség.

Miközben a gázai offenzíva tovább zajlik, és a becslések szerint péntek reggel óta legalább 66 palesztin áldozata volt az izraeli bombázásoknak, a humanitárius helyzet egyre csak romlik a területen - ugyanis a segélyszállítmányok beengedése rendkívül lassú. Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, António Guterres, az ENSZ főtitkára arra figyelmeztetett, hogy ugyan csaknem 400 teherautó már megkapta a belépési engedélyt az övezetbe, döntő többségük még mindig a határ közelében vesztegel, eddig csupán 115 szállítmányát vitték tovább a határról, ráadásul az övezet északi részébe még egyáltalán nem jutott a szállítmányokból.

Az övezetbe csütörtökön az ENSZ nagyjából 90, míg pénteken további 107 teherautója bejutott, így sikerült valamennyi segélyt kiosztani, illetve egyes pékségek is működni kezdtek, ám a helyzet továbbra is kritikus. Miközben Gáza nagyjából 80 százalékát kitelepítették, vagy aktív katonai hadművelet alatt áll, a szállítmányok mozgása rendkívül nehézkes - egy csütörtök éjszaka történt incidens is jól mutatja ezt.

Az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) húsz teherautóból álló, lisztet szállító konvoja a Kerem Shalom átkelőhelytől tartott a szervezet raktárába, Deir al-Balah városába, a Hamász hat biztonsági emberként funkcionáló fegyverese kíséretében, amikor a konvojt támadás érte, ismeretlen fegyverek a rajtaütés során kilőtték a járművek kerekeit, és tűzharcba keveredtek a kísérőkkel. A harc kezdete után nem sokkal izraeli drónok négy rakétát lőttek ki a Hamász egységre, ez hat halálos áldozattal és több sebesülttel járt. Az IDF indoklása szerint a kísérőket terroristaként azonosították, és azért likvidálták őket, mert minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a humanitárius segély ne kerüljön terrorista szervezetek kezébe.

Cím: Éhezők a politika peremén A politikai játszmák színpadán sokszor háttérbe szorulnak azok a valóságos emberek, akik a mindennapi harcukat vívják a megélhetésért. Az éhezők nem csupán statisztikák, hanem konkrét történetekkel bíró egyének, akiknek sorsa a döntéshozók asztalánál dől el. Miközben a vezetők a hatalomért és a népszerűségért küzdenek, sokan nap mint nap az alapvető szükségleteikért küzdenek. Az éhezők nem csupán a fizikai éhséget szenvedik el; ők a reménytelenség és a kirekesztettség érzésével is küzdenek. A politikai retorika gyakran elfelejti, hogy a számok mögött emberi életformák állnak, akik álmokat, vágyakat és jogokat hordoznak. A társadalmi felelősségvállalás nem csupán szavakban kell megnyilvánuljon, hanem tettekben is; a közéleti diskurzusnak figyelemmel kell lennie a legkiszolgáltatottabbakra is. A politikai döntések következményei messze túlmutatnak a parlamenti falakon; a közösségek életét, a családok jövőjét és a gyermekek lehetőségeit határozzák meg. Az éhezők történetei figyelmeztetnek minket arra, hogy a valódi változás érdekében nem csupán beszélni, hanem cselekedni is kell. Az igazi felelősség abban rejlik, hogy a politikát a humánum és az empátia irányítsa, hiszen a társadalom erőssége a leggyengébb láncszemén múlik.

Miközben ahogy arról napokban megjelent cikkünkben is írtunk, a nemzetközi politikában is egyre nagyobb nyomást helyeznek Izraelre, többek közt az Európai Unió is felülvizsgálná a gazdasági-politikai egyezményt, a Gázai övezetben vészesen fogy az idő.

Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) legfrissebb adatai rávilágítanak arra, hogy a Gázába irányuló segélyszállítmányok mennyisége messze nem elegendő. Philippe Lazzarini, a szervezet főbiztosa hangsúlyozta, hogy a több mint 11 hete tartó éhezés és az éhínség fenyegetése csak akkor hárítható el, ha a segélyek folyamatosan érkezhetnek a térségbe. A lakosság valós helyzetének javításához naponta 500-600 teherautóra lenne szükség, ami megegyezik a háború előtti napi segélymennyiséggel. Azonban az offenzíva kezdete óta Gázába érkező segélyek ennek csupán csekély részét teszik ki.

Az ENSZ-főtitkár pénteki nyilatkozata szerint ez a segélymennyiség egyébként rendelkezésre áll, Guterres becslése szerint nagyjából 9 ezer teherautó várakozik belépésre.

Törött tésztadarabok

A WFP segélyszervezet május 18-án tette közzé beszámolóját arról, hogy mit tapasztaltak az övezetben dolgozók munkatársaik, hogyan próbálnak túlélni a gázai civilek az éhínség veszélyének árnyékában. Antoine Renard, a segélyszervezet palesztin irodájának országigazgatója így fogalmazott:

Az emberek igényeit ott kell kielégítenünk, ahol éppen tartózkodnak. Azonnali megoldásokra van szükség.

Renard szerint amióta a WFP 25 pékségből álló hálózata leállt (ez pénteken részben helyreállt), a segélyszervezet rendkívüli kihívásokkal szembesült, nehezen tudják ellátni a rászorulókat kenyérrel, ugyanis nincsen elég búzaliszt. Mint mondta, a kenyér hiányának óriási kulturális jelentősége van Gázában, egy helyi mondás szerint "ha nincsen kenyér, nincs Gáza". Kiemelte,

A családok kreatív módon igyekeznek pótolni a hiányt: aprított tésztát őrölnek lisztté, hogy legalább a gyerekek számára készíthessenek olyan lepényt, amely emlékeztet a kenyér ízére.

Az olyan segélyszervezetek, mint a WFP, számára a szállítmányok megérkezése létfontosságú, mivel a március elején életbe lépett izraeli blokád következtében elfogytak a raktárkészleteik. Egy friss jelentés szerint április 25-én osztották ki az utolsó élelmiszerkészleteiket, hogy ezzel támogassák a melegételt nyújtó konyhákat.

A liszthiány rendkívül súlyos problémát idézett elő: míg a WFP korábban megfizethető áron tudta biztosítani a gázaiak számára a kenyeret, mostanra az alapanyagköltségek az egekbe szöktek. Renard hangsúlyozta, hogy egykor egy 21 kenyérből álló csomag mindössze két-három sékelért volt elérhető (ami kevesebb mint 1 dollárnak felel meg), ám a jelenlegi helyzetben egy 25 kilós zsák búzaliszt ára már meghaladja az 500 dollárt - és ez a termék valószínűleg már jelentősen romlott, így a minősége is megkérdőjelezhető.

Kate Newton, a WFP országigazgató-helyettese rendkívül aggasztónak tartja a gázai helyzetet. Elmondása szerint olyan szomorú esetekről értesültek, amikor egy fiatal fiú a játékát adta el, csupán azért, hogy élelmiszert, konkrétan kenyeret tudjon vásárolni a családja számára. Szavai szerint nem csupán egyedi esetekről van szó, hanem egy széleskörű problémáról, amely mindennapossá vált. Egy nő, aki a WFP önkénteseihez fordult, beszámolt arról, hogy miután elment az egyik, még működő melegétel-konyhába, csalódottan tapasztalta, hogy ott még rizs sem állt rendelkezésre; csupán egy fazék leves volt, amely mindössze 16 szem babot tartalmazott, és ezt vitte haza ötfős családjának. Kijelentette:

Minden bizonnyal sokan éjszakánként üres gyomorral hajtanak álomra a fejüket. Az emberek romos környezetben, sátrakban húzzák meg magukat, és a főzés lehetősége nélkül kénytelenek megélni a mindennapokat.