Hamarosan elérkezik az új tanév kezdete – nézzük meg, hogyan indultak régen az iskolai évek!
Néhány héten belül elindul az új tanév, és a tanárok, szülők, valamint diákok már gőzerővel készülődnek. Nézzük meg, hogyan zajlott az iskolakezdés és a beiskolázás korábban!
Az iskolakezdés ma már színes füzetekkel, élénk filctollakkal, modern hátizsákokkal és digitális eszközökkel telítődik. De ha visszatekintünk néhány évtizeddel ezelőtt, vagy akár egy évszázaddal korábban, egészen más tanszerek voltak a gyerekek iskolai felszerelésében. Sok ilyen eszköz mára eltűnt a köztudatból, és csak múzeumokban találkozhatunk velük, emlékeztetve minket arra, milyen különleges és változatos volt az iskolai élet régen.
A papír drága volt, ezért a gyerekek a legtöbb feladatot palatáblán végezték el. Ez egy kis, fakeretbe foglalt táblácska volt, amelyre palavesszővel (krétaszerű íróeszközzel) írtak. Ha hibáztak, egyszerűen letörölték nedves ronggyal, és kezdhették elölről.
A mai golyóstoll elődje az írónád vagy lúdtoll volt. Ezt kis tintatartóba mártották, amely az iskolapadba volt beépítve. A gyerekeknek meg kellett tanulniuk, hogyan tartsák a tollat, és hogyan ne pacázzanak a füzetükben. A tinta sokszor kifolyt, a pacák pedig szinte minden tanuló füzetében nyomot hagytak.
A gyerekek a számolás alapjait nem számológép segítségével, hanem abakusz vagy egyszerű pálcikák használatával sajátították el. Ezek az eszközök nem csupán a matematikai műveletek, mint az összeadás és kivonás, gyakorlására szolgáltak, hanem lehetővé tették a fogalmak szemléletesebb megértését is. A pálcikák és az abakusz révén a gyerekek kézzelfogható módon tapasztalhatták meg a számok világát, így a tanulás élménye sokkal gazdagabbá vált.
Régen az iskolákban minden osztálynak megvolt a maga papíralapú naplója, amelyben a tanárok gondosan rögzítették a diákok jelenlétét, jegyeit és házi feladatait. A gyerekeknek pedig ott volt az ellenőrző füzet, amit haza kellett vinniük, hogy a szülők aláírhassák. Manapság ezt a hagyományos rendszert az online KRÉTA váltotta fel, amely lehetővé teszi, hogy a szülők és a diákok bármikor hozzáférjenek a jegyekhez és a hiányzásokhoz. Sőt, a tanárok gyakran már nem is kézzel választják ki, hogy ki feleljen, hanem egy véletlenszám-generáló szoftver segítségével döntenek arról, kit szólítanak fel, ez pedig jól tükrözi, mennyire elterjedt a digitalizáció az iskolai környezetben.
A régi iskolai tanszerek és módszerek sokkal egyszerűbbek voltak, mint a maiak. Nem volt internet, projektor és digitális tábla - helyette palatáblát, lúdtollat és könyvekből végzett gyűjtőmunkát használtak. Ma mindezt laptopok, okostáblák, online tesztek és videós tananyagok váltják fel, így az oktatás gyorsabb, látványosabb és sokszor játékosabb is lett.
