A különös emberek meséi hazatértek, újra életre keltek az elfeledett titkok és varázslatos kalandok. Minden egyes történet egy ablak a múltba, ahol a színek élénkebbek, a hangok énekelnek, és a szívek bátorsága sosem lankad. Fedezd fel velünk ezeket a cso

A Petőfi Irodalmi Múzeumban december 9-én egy igazán különleges irodalmi est zajlott, ahol Puskás Ferenc, írói nevén Remetei Ferenc, Különös emberek című kötetét mutatták be. Ez az esemény nem csupán egy könyvbemutató volt, hanem egy rég elveszettnek vélt irodalmi kincs újrafelfedezésének ünneplése is. A rendezvény során a résztvevők nemcsak a kötet tartalmával ismerkedhettek meg, hanem a szerző kreatív világába is betekintést nyerhettek, ami még inkább fokozta az est varázsát.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban december 9-én egy igazán különleges irodalmi est zajlott, ahol Puskás Ferenc, írói nevén Remetei Ferenc, Különös emberek című kötetét mutatták be. Ez az esemény nem csupán egy könyvbemutató volt, hanem egy rég elveszettnek vélt irodalmi kincs újrafelfedezésének ünneplése is. A rendezvény során a résztvevők nemcsak a kötet tartalmával ismerkedhettek meg, hanem a szerző kreatív világába is betekintést nyerhettek, ami még inkább fokozta az est varázsát.

Azt est színpadi részvevői Jonica Xénia, az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár levéltárosa, Daczó Katalin szerkesztő-újságíró, a kötet szerkesztője, Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere, Bagossy Norbert és Tatár Attila, a Bagossy Brothers Company zenekar tagjai voltak, a házigazda pedig Juhász Anna irodalmár volt.

Jonica Xénia levéltáros izgalmas történetet osztott meg a kéziratok felfedezéséről. Az erdélyi ferences rendtartomány iratainak sorsa drámai fordulatot vett 1949-ben, amikor a román kommunista rezsim több mint kétszáz szerzetest kényszerített lakóhelyének elhagyására. Ekkor került a rendtartomány levéltára a Kolozsvári Állami Levéltárba, ahol azóta is feldolgozatlan állapotban, hivatalosan nem létező anyagként pihen. Az iratok rejtélye és a mögöttük húzódó történetek felfedezése új kihívások elé állítja a kutatókat, akik a múlt értékes darabjait szeretnék életre kelteni.

2016-ban újabb izgalmas fordulópont következett be, amikor a kolozsvári ferences kolostor felújítása során váratlanul néhány doboznyi irat került elő. Ez a különös felfedezés indította el egy átfogó kutatási projektet, amelynek keretében Erdély 26 egykori ferences kolostorában további értékes dokumentumokat bányásztak elő. Ennek a kutatásnak köszönhetően Hugolin atya hagyatéka végül ötdoboznyi személyes iratot, kéziratokat és fényképeket rejtett magában, gazdagítva ezzel a ferences rend történetét.

Puskás Ferenc 1908-ban született Gyergyóremetén. Élete már gyermekkorában nehéz fordulatot vett: az első világháborúban elvesztette édesapját. Édesanyjával különböző kolostorokban találtak munkát és menedéket. Tizenöt évesen jelentkezett a ferences rendbe, ahol 1931-ben pappá szentelték. Bár tehetséges diák volt, és elöljárói Rómába akarták küldeni tanulni, ez meghiúsult, mert nem volt román állampolgársága - édesanyja az első világháború után elmulasztotta azt igényelni.

Az 1930-as évek elejétől kezdve publikált az erdélyi katolikus lapokban. Daczó Katalin szerkesztő az esten elmondta, hogy az írás központi szerepet játszott az életében - naplójegyzeteiből kiderül, mennyi energiát fordított arra, hogy saját írógéphez jusson, amit végül 1935-ben sikerült megszereznie.

A most megjelent kötet négy kisregénye a két világháború közötti Erdély társadalmi kérdéseit dolgozza fel. Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere kiemelte, hogy bár a történetek erősen kötődnek a helyi környezethez, egyetemes emberi értékeket tematizálnak: visszatérő témák az otthon és az elvágyódás, a modernizáció és a hagyományok összeütközése, valamint a generációk közötti konfliktusok.

Az est fénypontját a Bagossy Brothers Company két tagjának részvétele adta, akik nemcsak zenéjükkel, hanem személyes élményeikkel is gazdagították a programot. Tatár Attila, a zenekar egyik oszlopos tagja, egy különösen megható történetet osztott meg arról, hogyan tért vissza Gyergyóba, miután bejárta a világ különböző tájait. "Azt hiszem, 11 éves voltam, amikor egy szüleimnél töltött nyári időszak után valami furcsa vágy ébredt bennem, hogy újra Gyergyóba kerüljek... Ez az érzés olyan mélyen gyökerezett, hogy azóta is végigkíséri az életem minden fontos pillanatát" - mesélte el Attila, szemeiben a nosztalgia fénye csillogott.

Az est zárásaként Laczkó-Albert Elemér felolvasta Hugolin atya Karácsonyi ének című novelláját, amely megható történeten keresztül mutatja be egy árván maradt "nyápic, kicsi legény" első kántálását, így képet alkothattunk az író kivételes érzékenységéről és elbeszélői tehetségéről.

A Különös emberek megjelenése nem csupán egy irodalomtörténeti mérföldkő, hanem egyúttal egy figyelemfelkeltő tanúbizonyság is arról, hogy a múlt századi erdélyi magyar irodalom még számos felfedezésre váró értéket rejt. Ezek a művek napjaink olvasói számára is jelentőséggel bírnak, és releváns üzeneteket közvetítenek, amelyek tovább gazdagíthatják a kulturális párbeszédet.