Miként tudja az MLSZ megfékezni a rasszizmust a pályán kívül, amikor a politikai diskurzusban egyre gyakoribbak a kirekesztő megnyilvánulások?
A hazai labdarúgó-mérkőzések megszokott színterei a rasszista rigmusoknak, érdekvédelmi szervezetek és Sztojka Attila romaügyi államtitkár nyomást helyezne a labdarúgó szövetségre és a klubokra, hogy lépjenek fel ezek ellen - miközben Lázár János a közelmúltban többször is eleresztette a még Jobbik által kreált "cigánybűnözés" kifejezést, a Mi Hazánk pedig szisztematikusan kampányol a roma közösség kárára.
"1989-ben elhoztuk a magyar kupát, a Ferencváros ellen vívtuk a döntőt. Siettem haza, mert másnap indultunk Dél-Koreába az ifjúsági válogatottal. A metrónál a fradi szurkolók felfedeztek - megpofoztak. Ha a Fradibusz nem fordul ki a Népstadionból, talán komolyabb bajom is esett volna" - meséli Pisont István, a Budapest Honvéd legendás labdarúgója. A 31-szeres válogatott, roma származású Pisont úgy látja, hogy a '90-es években gyakoriak voltak a rangadók utáni verekedések a szurkolói csoportok között, de manapság ez már sokkal ritkább jelenség. Ugyanakkor a rasszista megnyilvánulások továbbra is jelen vannak a sportpályákon, és noha sok különböző társadalmi csoport tagjait érintik a sértő rigmusok, a cigányok rendszeresen céltáblává válnak.
A demokrácia lehetőséget biztosít a szabad kifejezésre: az emberek szabadon élhetik meg akaratukat. A '80-as évek elején, amikor beléptem a közéletbe, máris elkezdődött a cigányozás. Ilyen helyzetekben az egyén személye háttérbe szorul; csupán az számít, hogy az illető cigány származású. Ha pedig cigányként hibázol, azonnal rád ragad a stigma. Ezért fontos, hogy minél több pozitív példát mutassunk be.
Pisont István, a korábbi labdarúgó, szívesen osztja meg emlékeit az ő időszakából, hiszen a szurkolói rasszizmus továbbra is globális problémát jelent. Magyarországon azonban a helyzetet egy különösen aggasztó kormányzati "hátszél" is súlyosbítja. Cikkünkben ezt a jelenséget vizsgáljuk.
Vészterhes idők, amikor a világ zűrzavara és bizonytalansága minden szegletben érezhető. A mindennapi életünkben a félelem és aggodalom árnyéka lebeg, miközben a remény fénye egyre halványabbá válik. Az emberek közötti kapcsolatok feszültté és távolságtartóvá válnak, a szolidaritás helyét pedig gyakran a gyanakvás és a bizalmatlanság foglalja el. Ezekben a nehéz pillanatokban azonban a legnagyobb kihívás nem csupán a külső körülményekkel való megküzdés, hanem a belső erőnk megőrzése is. A vészterhes idők próbára teszik a jellemet, és lehetőséget adnak arra, hogy felfedezzük, milyen értékekre építhetjük jövőnket. Mert bár a sötétség néha elboríthatja a horizontot, mindig ott van a lehetőség, hogy újra felragyogjon a nap.
A magyar társadalom jelenlegi állapota mély megosztottságot tükröz, ami nagymértékben összefügg a kormány által az utóbbi évtizedben folytatott politikai stratégiákkal. A hatalom képviselői, köztük Gulyás Gergely, Lázár János és Orbán Viktor, gyakran fogalmaznak meg kirekesztő megnyilvánulásokat a bevándorlókkal és az LMBTQ-közösség tagjaival szemben, miközben ügyelnek arra, hogy ne tűnjenek cigányellenesnek. Ez a megfontolás nem véletlen: a hazai romák száma becslések szerint 500-800 ezer között mozog, és a Fidesz számára kulcsfontosságú, hogy megnyerje a szavazataikat. A kormány politikai haszonlesése tehát nemcsak a közvélemény manipulálásáról szól, hanem a társadalmi feszültségek fokozásáról is, amely a közösségek közötti ellentétek mélyüléséhez vezet.
Az utóbbi hónapokban figyelemre méltó változások zajlottak a politikai tájképen. A Fidesz szatelitpártjaként funkcionáló szélsőjobboldali Mi Hazánk nyíltan cigányellenes kampányt folytat, amelynek keretében vonulásokat szervez. Ezen túlmenően, a párthoz kapcsolódó civil szervezet, a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MOM) elindította a "Bűnvadászok" nevű csoportját, amely a hatóságok szerepét átvéve próbálja eltávolítani azokat az ingatlanokban jogszerűtlenül tartózkodó személyeket, akiket ők "lakásfoglalóknak" neveznek. E fejlődéshez hozzájárulnak a kormány cigányellenesnek tekinthető intézkedései is, mint például a "helyi önazonosság védelméről" szóló törvény, amely lehetővé teszi, hogy egyes települések megakadályozzák roma állampolgárok beköltözését.
Országos politikai szereplők is megengednek maguknak kirekesztő megjegyzéseket a cigány közösséggel kapcsolatban. Talán nem meglepő, hogy Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke, lánya ballagásán tett egy megjegyzést a cigányokról. Ugyanakkor Lázár János, építési és közlekedési miniszter, a híres "Lázárinfók" keretein belül a 2000-es években elterjedt, a Jobbik által használt "cigánybűnözés" kifejezést is felhasználta. „A magyarországi cigányság történetében voltak olyan időszakok, amikor ez a jelenség megjelent” - nyilatkozta Lázár, utalva a múltra. Nemrégiben Aranyosi Péter humorista a Partizánban tett egy megjegyzést, amelyben felidézte, hogy gyermekként a miskolci moziban az első három sorban ülve "tetves lett az ember", mivel ott a "dakoták" ültek. Aranyosi azonban a kormányzati lejáratókampány áldozatává vált, és az MTVA visszavonta tőle a 2017-ben odaítélt Karinthy-gyűrűt.
