Hogyan szabadult ki a drága vetőgépek csapdájából egy montanai gazda? 2. rész: 1,7 millió dollár megtakarítás! Egy montanai gazda bátorságának és innovációs készségének köszönhetően sikerült áttörnie a vetőgépek magas költségeivel járó nehézségeket. E t
Craig Rupp, a Sabanto vezérigazgatója és az autonóm mezőgazdaság egyik úttörője osztja meg véleményét az autonómia gyakorlati megvalósításáról a mezőgazdaságban. Az elsők között volt, akik autonóm traktorflottát üzemeltettek, így különleges rálátással bír arra, hogy egy szabványos autonóm traktor sok esetben miért lehet hatékonyabb, mint egy speciális, mezőgazdasági robot.
Ebben a véleménycikk-sorozatban alaposan megvizsgáljuk az autonóm mezőgazdaság valóságát, valamint feltárjuk a gazdálkodók előtt álló izgalmas lehetőségeket.
Az első részben bemutatásra került Justin Yirsa, egy montanai gazdálkodó, aki számára véget ért az egyetlen, hatalmas gépek korszaka. Ahelyett, hogy még nagyobb gépekbe ruházott volna be, a kisebb eszközök, az okosabb működtetés és a tudatosabb költséggazdálkodás mellett született döntés.
Az áttörést nem pusztán az autonóm technológia alkalmazása jelentette, hanem a teljes rendszer újragondolása: kisebb traktorok, kisebb vetőgépek, hosszabb és intenzívebb üzemidő, alacsonyabb költségek mellett.
Nem kevesebb munka történt - hanem több, kevesebből.
Justin Yirsa, a montanai búzatermesztő, eredetileg egy Case IH Quadtrac 500 traktort és egy hozzá illő vetőgépet szeretett volna cserélni. Ám hamarosan szembesült a nagyméretű mezőgazdasági gépek elképesztően magas áraival, ami teljesen átformálta a terveit.
A traktor kiválasztása nem csupán véletlenszerű döntés, hanem alaposan átgondolt folyamat eredménye. Minden egyes lóerő és a vetőgépméret gondos mérlegelés tárgyát képezte. Ha túl kicsi gépet választottunk volna, az autonóm átalakítás költségei aránytalanná váltak volna, míg egy túl nagy gép viszont olyan tőkeberuházást igényelt volna, amelyet el kívántunk kerülni. Olyan megoldásra volt szükség, amely elegendő teljesítményt biztosít a termelékenység növeléséhez, ugyanakkor elég kompakt ahhoz, hogy a költségeket is kontroll alatt tartsa. Emellett fontos volt, hogy maradjon egy kis mozgástér a redundanciának és a váratlan leállások kezelésének is.
A számítások eredményei szerint az optimális teljesítménytartomány körülbelül 120 lóerőnél található, ami nem véletlen:
Justin jelenlegi 18 méteres vetőgépe 10,5 km/h sebességgel, napi 12 órás munkarendben üzemel. A termelési kapacitás hasonló szintre emelhető, ha két 6 méteres vetőgépet alkalmazunk, amelyek 8 km/h sebességgel, napi 24 órás folyamatos működésben végzik a munkát.
A különbség figyelemre méltó: a kisebb rendszerek tőkeköltsége 77%-kal alacsonyabb, ami 1,78 millió dollárral kevesebb kiadást jelent. Ez a pénzösszeg Montanában jelentős földterület megvásárlására elegendő lehet.
Új gépek vásárlására nem volt szükség a koncepció kipróbálásához. Az első kísérletek során már meglévő, kihasználatlan eszközök kerültek újra használatba, és a használtgéppiac is segítségül szolgált.
A vetőmagtartály kapacitásának maximális kihasználása érdekében egy 300 gallonos folyékony műtrágyatartályt integráltunk a rendszerbe. A vetés állandó nyomon követése érdekében egy Dickey-john Vanguard monitor, valamint egy Recon vetőcső-eltömődést érzékelő került telepítésre. A műtrágya áramlásának precíz ellenőrzésére pedig egy Raven RFM 15P átfolyásmérőt alkalmaztunk. Mindezek az eszközök egyszerű, megbízható, kereskedelmi forgalomban elérhető alkatrészekből lettek összeválogatva, hogy garantálják a hatékony működést.
A "Casper" névre keresztelt gép 2025. április 10-én debütált a Montana állambeli Big Sandy településén. A rendszer első lépései során kisebb, 100 hektárnál kisebb területeken végzett munkát. Az átlagos teljesítménye körülbelül 3 hektár/óra volt, miközben 5 mérföld/órás sebességgel és 4,5 méteres munkaszélességgel dolgozott. A fordulók művelése közben azonban néha elérte a 3,6 hektár/órás teljesítményt is, különösen egy 16 hektáros fordulószakaszon.
Ez nem pusztán gépcsere volt - egy teljes működési modell került átalakításra. A nagyobb gépek hajszolása helyett a tőkehatekonyság került előtérbe: minden elköltött dollár, minden bevetett hektár és minden ledolgozott óra maximális kihasználása. Az autonómia nem a megvásárolt termék volt - hanem az eszköz, amely lehetővé tette ezt a működési modellt.
A szűkülő árrések által jellemzett mezőgazdasági környezetben, ahol a gyorsan elértéktelenedő berendezésekbe fektetett tőke egyre nagyobb nyomást gyakorol a gazdákra, Justin története rávilágít arra, hogy létezik egy hatékonyabb megoldás.
Nem a hatalmas gépek képviselik a jövő kulcsát, hanem a fokozott intelligenciával működő rendszerek. Azok számára, akik a sikert csupán a felhalmozott vas mennyiségében mérik, ez a felismerés valószínűleg megdöbbentő lehet.
Az önjáró John Deere továbbra is úton van - halkan, fáradhatatlanul, még a sötét éjszakában is.
