Ingyenes öntözővíz a magyar gazdák számára – de milyen következményekkel jár ez Európában? – Alternatív Energia

A célzott öntözött területek bővítése és a mezőgazdasági versenyképesség fenntartása áll a középpontban – azonban szakértők figyelmeztetnek, hogy ez a lépés hosszú távon nem fenntartható, és ellentétes az uniós vízpolitikai irányelvekkel. A kormány döntése értelmében körülbelül 10 milliárd forint értékben átvállalja a gazdálkodók öntözővíz-használati költségeit, így a mezőgazdászok 2025-ben is ingyenesen férhetnek hozzá az öntözővízhez. E döntés célja a hazai mezőgazdasági termelés versenyképességének megőrzése, míg az agrárminiszter az öntözött területek növelését és a 350 ezer hektárnyi célterület elérését emeli ki indoklásában. Bár a kormány áprilisban hozta meg ezt a határozatot, a média csak júniusban kezdett el foglalkozni vele. A kritikák azonban arra figyelmeztetnek, hogy az ingyenes vízhasználat nem csupán politikai alapelvekkel ütközik, hanem a fenntartható vízgazdálkodás elveivel is ellentétes.

Ez nem az első alkalom, hogy a kormány ingyenesen biztosítja az öntözővizet. Az elmúlt másfél évtizedben már 2014-ben is átvállalta az öntözővíz költségeit, amit a Belügyminisztérium jelentett be a március végén. Akkoriban is az volt a cél, hogy növelni tudják az öntözött mezőgazdasági területek nagyságát.

2014-ben Magyarországon a legalább egyszer öntözött mezőgazdasági területek kiterjedése körülbelül 100 ezer hektárra rúgott, ami mindössze az összes művelt terület mintegy 2%-át tette ki. Ez a szám jelentősen elmaradt az EU 27 tagállamának 6%-os átlagától, ami arra utal, hogy jelentős kihasználatlan potenciál rejlik a hazai mezőgazdaságban. Még figyelemreméltóbb, hogy a vízjogi engedéllyel rendelkező területek száma 200 ezer hektár volt 2014-ben, tehát az öntözhető területek felét sem használták ki ténylegesen. Az öntözött és az öntözhető területek közötti különbség mögött számos tényező húzódik meg, mint például az időjárás, a piaci kereslet, a növényfajták összetétele, valamint a gazdasági és támogatási környezet. Ez a jelentős eltérés már figyelemfelkeltő volt, és közbeavatkozást követelt. A vonatkozó kormányrendelet (115/2014) 2016-ig biztosította az ingyenes öntözővizet, így az öntözésre vágyó gazdák csak 2017-től kezdve voltak kénytelenek hozzájárulni a vízszolgáltatás költségeihez, de akkor sem a teljes összeggel.

A fenti grafikon a 2004 és 2019 közötti gazdasági évekre fókuszál, nem pedig a naptári évekre, ami hozzájárulhat az intézkedések hatásainak időbeli eltéréseihez. Az öntözött területek méretének jelentős változása figyelhető meg a 2009 és 2013 közötti időszakban, mely mögött valószínűleg számos tényező, például a 2009-es áradások és a gazdasági következmények állnak, de ezen hatások részletesebb elemzése további vizsgálatot igényelne. Az első érdemi hatás 2015-ben nyilvánvalóvá vált, ám ezt követően az öntözött területek növekedése inkább stagnált. Ennek magyarázatában szerepet játszhattak az időjárási körülmények is: 2015 aszályos volt, 2016 viszont csapadékosabb nyarat hozott, míg 2017 ismét aszályos évként vonult be - ezek a szélsőséges időjárási események jól tükröződnek az öntözött területek alakulásában. Csak 2022-ben tapasztalható szignifikáns növekedés, amikor a kormány újra megkönnyítette a vízszolgáltatás igénybevételét, egyfajta kis kitérővel.

A 115/2014-es kormányrendelet részletesen rögzíti a mezőgazdasági vízszolgáltatás díjának alakulását. Fontos hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági vízszolgáltatási díj egy két komponensből álló rendszer keretében lett meghatározva. Hasonlóan a lakossági elektromos szolgáltatásokhoz, a teljes díj egy alapdíjból származik, amely a rendelkezésre állás költségeit fedezi, valamint egy változó díjból, amely a felhasznált köbméter víz mennyiségétől függ.

A kormány a vízszolgáltatás díjainak fokozatos újbóli bevezetését választotta. Ennek gyakorlati megvalósulása 2017. január 1-jétől 2018. december 31-ig tartott, amikor is a mezőgazdasági vízhasználók csupán a változó díj felét voltak kötelesek megfizetni (2019-től már 100%-os díjat kellett fizetniük). Az alapdíj viszont lépésről lépésre, 10%-os emelésekkel nőtt egészen 2021-ig, amikor elérte a 50%-os maximumot. Érdekesség, hogy ez a "drágulás" nem tartott sokáig. Pozitívumként emelhető ki, hogy az árak fokozatos helyreállítása nem eredményezte az öntözött területek csökkenését a kezdeti állapothoz képest.

A belügyminiszter által 2022. március 21-én országszerte kihirdetett tartósan vízhiányos időszakban a termelők megkezdhetik az öntözést engedély nélkül, mindössze bejelentéssel és csak az alapdíjat kell megfizetniük. Majd 2023-ban és 2024-ben ismét nem kell sem alapdíjat, sem változó díjat fizetni, erről szintén a 115/2014-es rendelet ad bizonyságot.

A kormány döntésének hátterét, hogy ideiglenesen újra bevezette a vízszolgáltatási díj szedését, még nem teljesen világos. Hiteles, a kormányzaton kívüli forrásokból származó információk nem állnak rendelkezésre, de két valószínű forgatókönyv merülhet fel, amelyek akár párhuzamosan is létezhetnek.

Az első elmélet szerint az öntözővíz árának nagylelkű megállapítása ellentétes az EU-s irányelvekkel. Az EU Víz Keretirányelve (VKI, angolul Water Framework Directive - WFD) minden egyes tagállam számára kötelező érvényű, ami azt jelenti, hogy nem lehet "kiválasztani", hogy alkalmazzák-e vagy sem. A részleteket az irányelv tartalmazza, amelyről alább olvashatunk, de annyit biztosan tudunk, hogy a Bizottság eddig nem indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen az öntözővíz árpolitikája miatt. Ennek ellenére lehettek olyan informális jelzések a kormányzati szervek részéről, amelyek változtatásra ösztönöztek. Az is lehetséges, hogy az árpolitika módosítása egy szélesebb stratégia része volt a jogalkotók részéről, amelynek végső célja a öntözött területek bővítése.

A második elmélet sokkal inkább a gyakorlatra összpontosít. Az ismert 115/2014-es kormányrendelet folyamatosan a központi költségvetés terhére biztosította az öntözővizekre vonatkozó kedvezményeket. Elképzelhető, hogy a költségvetésben bekövetkezett változások kedvezőtlen hatással voltak a vízgazdálkodásra, vagy lehet, hogy a kormány már előre meghatározta, mennyit kíván elkülöníteni a költségvetésből az öntözött területek növekedésének támogatására, elsősorban az árpolitikán keresztül.

Az Európai Unió vízpolitikájának sarokköve a 2000-ben elfogadott Víz Keretirányelv (VKI), amely átfogó célként tűzte ki, hogy minden felszíni és felszín alatti víztest elérje a "jó állapotot". A szabályozás különlegessége, hogy nem a tagállamok közigazgatási határai, hanem természetes vízgyűjtő területek mentén kezeli a vízgazdálkodást, és előírja, hogy a tagállamok hatévente átfogó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket dolgozzanak ki az érintett szereplők bevonásával. A VKI céljai között szerepel a vizekhez kötődő élőhelyek védelme és állapotuk javítása, a fenntartható vízhasználat előmozdítása a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelme révén, a vízminőség javítása a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésével, a felszín alatti vizek további szennyezésének megakadályozása, valamint az árvizek és aszályok káros hatásainak mérséklése. Az irányelv nemcsak a vízminőség védelmét célozza, hanem a pazarlás megfékezését, a hatékony vízhasználat ösztönzését és a vizes élőhelyek helyreállítását is. Kiemelt szerepet kapnak a gazdasági eszközök: a "szennyező fizet" és a "használó fizet" elv biztosítja a fenntartható vízhasználat gazdasági alapját.

A VKI (Víz Keretirányelv) bevezetett egy új és összetett koncepciót, amely a "jó állapot" elérésére irányul. Ennek a megközelítésnek két alapvető pillére van:

A VKI ambiciózus céldátumot határozott meg: a tagállamoknak eredetileg 2015-ig kellett volna elérniük a valamennyi felszíni víztest jó állapotát, de indokolt esetben - például technikai vagy gazdasági okok miatt - ez a határidő legfeljebb 2027-ig meghosszabbítható. A "volna" ez esetben cseppet sem retorikai kitétel, hiszen 2025 nyaráig egyetlen tagállamnak sem sikerült elérnie a 2000-ben vállalt ambíciót.

A VKI-nak ugyanakkor - a fenntarthatóság három pillérét tiszteletben tartva - gazdasági aspektusai is vannak. A cikkünk témájához kapcsolódva a VKI-ban foglalt releváns 9. cikkely kijelenti, hogy "a Tagállamoknak biztosítania kell, hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika a készletek hatékony használatára ösztönözze a vízhasználókat".

Eddig a magyar vízgazdálkodási politikát elemeztük, amely jelentős hatással bír a régió vízhasználati gyakorlatára. A következőkben összefoglaljuk, hogy a Duna vízgyűjtőterületén található uniós tagállamok milyen különböző módszereket alkalmaznak a vízgazdálkodás terén. Elöljáróban érdemes hangsúlyozni, hogy a legtöbb országban nem kínálnak teljesen ingyenes öntözővizet a mezőgazdasági termelőknek. Néhány államban ugyanakkor a vízfogyasztás egy bizonyos szintjéig kedvezményeket vagy díjmentességet biztosítanak, ezt követően viszont általában vízhasználati díjakat vagy költségtérítéseket kell fizetni. Emellett számos ország olyan erősen támogatott árpolitikát alkalmaz, amely a klímaadaptációs célkitűzések szellemében szinte ingyenes hozzáférést biztosít a földművesek számára. Az ösztönzés célja mindig a vízhasználat növelése és az öntözött területek kiterjesztése, hogy a mezőgazdaság felkészüljön a szárazabb időszakokra. A vizsgált nemzetek többségében az öntözés díjának meghatározása nem piaci alapú, hanem integrálódik a klímaadaptációs stratégiákba, gyakran közvetett vagy közvetlen állami támogatás keretében. A fenntarthatósági célok mentén mindegyik ország arra törekszik, hogy növelje a vízhasználat hatékonyságát, érvényesítse a szennyező fizet elvet, és erősítse a nemzetközi vízügyi együttműködést.

A német vízgazdálkodás alapját a 2023 márciusában elfogadott Nemzeti Vízstratégia (Nationale Wasserstrategie - NWS) képezi. Ez a stratégia a hozzá tartozó intézkedési programmal együtt megalapozza a vízkészletek fenntartható kezelését és a víztestek védelmét 2050-re és azon túlra. Az dokumentum 10 stratégiai célt fogalmaz meg, és 78 konkrét intézkedést tartalmaz, amelyeket lépésről lépésre kívánnak megvalósítani 2030-ig. Németország vízgazdálkodási politikája szorosan illeszkedik az Európai Unió Víz Keretirányelvéhez, amelyet nemzeti jogszabályok, mint például a Szövetségi Vízügyi Törvény (WHG) és a szövetségi államok vízügyi törvényei ültetnek át.

Németország vízgazdálkodási politikája kiemelt figyelmet szentel az öntözővíz kezelésének, különösen a klímaváltozás következtében fellépő aszályos időszakok miatt. A Nemzeti Vízstratégia hangsúlyozza a regionális vízhiány kezelésére vonatkozó irányelvek kidolgozásának fontosságát, prioritást adva az öntözési szükségleteknek, ugyanakkor a vízkivételt korlátozza az alapvető emberi szükségletek kielégítése érdekében. A mezőgazdaság területén a vízmegtakarító módszerek, mint például a szerves anyagok arányának növelése és a csepegtető öntözés alkalmazása, valamint a tisztított szennyvíz újrahasznosítása, elengedhetetlenek. Ezen kívül a felszíni vízkivételek szigorú szabályozása is része a vízgazdálkodási stratégiának. Németország víz-árpolitikája a költségtérítés elvén alapul, összhangban az EU Víz Keretirányelvével, amely a vízfogyasztás ésszerűsítését és a fenntartható vízkezelést célozza meg. Az árak tükrözik a vízellátás és szennyvízelvezetés teljes költségét, beleértve a környezeti és erőforrásköltségeket is. A "szennyező fizet" elve alapján differenciált díjszabás, ösztönzők és szankciók alkalmazásával, valamint átlátható tájékoztatást nyújtva a fogyasztóknak a vízszolgáltatóktól. Az egyes tartományokban a konkrét árakat a kereslet és kínálat figyelembevételével állapítják meg.

Az NWS kiemelt figyelmet szentel a "kék infrastruktúra" fogalmának, amely magában foglalja a természetes vagy félig természetes vízi ökoszisztémákat, mint például a folyók, tavak és vizes élőhelyek, valamint az ártéri területek. A szervezet nem csupán a hagyományos technikai megoldásokra, mint csövek és víztisztítók, összpontosít, hanem a természetes vízrendszerek helyreállítására és védelmére is törekszik. Ezzel a megközelítéssel a víztároló kapacitás növelése, a vízminőség javítása, valamint az ökoszisztémák ellenálló képességének erősítése a cél, különösen az extrém időjárási jelenségekkel szemben. A természeten alapuló megoldások (Nature-Based Solutions - NBS) alkalmazása így középpontba kerül, hangsúlyozva a természetes rendszerek jelentőségét a fenntartható vízgazdálkodásban.

Az NWS hangsúlyozza Németország szerepét a nemzetközi vízgazdálkodási együttműködésben. Ez magában foglalja a több országot érintő folyók (pl. Rajna, Duna, Elba) vízgyűjtőin belüli együttműködést, valamint a globális vízkészletek védelmében és a fejlődő országok vízellátásának javításában való részvételt. Ezzel Németország nem csupán saját problémáira fókuszál, hanem globális felelősséget is vállal a vízdiplomácián keresztül.

Nyugati szomszédunk, amely hegyvidéki tájakkal büszkélkedhet, bőséges vízkészletet őriz. Vízgazdálkodási stratégiája a környezet védelmét, a vízellátás stabilitását és a víz minőségének megóvását helyezi a középpontba. Az alapvető keretet a Víz Keretirányelv adja, amelyet Ausztria következetesen alkalmaz. A szennyvízkezelésre, a mezőgazdaságból származó szennyező anyagok (mint például nitrátok és peszticidek) csökkentésére, valamint az ipari kibocsátások szabályozására szigorú normák vonatkoznak. Ezen kívül jelentős forrásokat különítenek el a szennyvíztisztító állomások fejlesztésére, hogy biztosítsák a vízminőség magas szintjét.

Bár Ausztria vízkészletekben gazdag, a vízhatékonyság növelésére is törekszenek a háztartásokban, az iparban és a mezőgazdaságban. Az öntözés viszonylag kisebb szerepet játszik a mezőgazdaságban, mint más, vízhiányosabb régiókban, mivel az éghajlat általában elegendő csapadékot biztosít. Ennek ellenére az öntözés szerepe növekszik a klímaváltozás okozta szárazabb időszakok miatt.

A VKI előírása szerint a vízi szolgáltatások – beleértve az öntözővizet is – költségeit a felhasználóknak kell megfizetniük. Ausztriában ez azt jelenti, hogy az öntözővíz díja általában fedezi a víz kitermelésének, elosztásának és az ahhoz szükséges infrastruktúra karbantartásának költségeit. Az árak különböző területeken eltérhetnek, a vízforrás típusa (felszíni víz vagy talajvíz), az infrastruktúra fejlettsége, valamint a helyi vízügyi társulatok vagy önkormányzatok díjszabása alapján. Bár a díjak nem feltétlenül tükrözik a teljes környezeti költségeket, az, hogy a víznek ára van, motiválja a gazdákat a hatékony öntözési technológiák, például a csepegtető öntözés alkalmazására, valamint a vízpazarlás elkerülésére. Emellett, különösen új öntözőrendszerek kiépítése vagy víztakarékos technológiák bevezetése esetén, a mezőgazdasági termelők uniós vagy nemzeti támogatásokhoz juthatnak. Ezek a támogatások nem csökkentik közvetlenül az öntözővíz árát, hanem a beruházási költségeket enyhítik. Továbbá, a vízkivételért, különösen nagyobb mennyiségek esetén, engedélyezési díjat kell fizetni, ami szintén hozzájárul a költségek növekedéséhez.

Ausztria földrajzi elhelyezkedése miatt, amely lehetővé teszi, hogy számos jelentős folyó áthaladjon az ország területén, a nemzetközi együttműködés kiemelkedő szerepet játszik a vízgazdálkodási politikájában. Az osztrák állam aktívan részt vesz különböző két- és többoldalú megállapodásokban, amelyek célja a határokon átnyúló vízkészletek fenntartható kezelése. Az egyik legfontosabb platform a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (ICPDR), ahol Ausztria központi szerepet tölt be a Duna és mellékfolyói vízminőségének védelmében, valamint az árvízmegelőzés és a fenntartható vízhasználat terén. Kiemelkedő példaként említhetők az ICPDR keretében végzett közös vízminőségi monitoring programok, amelyek segítik a szennyezőforrások azonosítását és a közös intézkedések kidolgozását. Ausztria szoros együttműködést folytat szomszédos országokkal is, például Németországgal, ahol közösen dolgoznak ki árvízvédelmi stratégiákat az Inn és a Duna vízgyűjtőjén belül, vagy Csehországgal és Szlovákiával a Morva és Lajta folyók határvízkezelési problémáit illetően. Továbbá, az ország aktívan hozzájárul az EU Víz Keretirányelvének (WFD) végrehajtásához, és részt vesz olyan uniós projektekben is, amelyek a klímaváltozás vízkészletekre gyakorolt hatásait vizsgálják, vagy innovatív víztisztítási technológiák fejlesztésére irányulnak.

Szlovákia, Közép-Európa szívében elhelyezkedő gyöngyszem, gazdag vízkészletekkel büszkélkedhet, amelyek a Kárpátok hegységből eredő folyóiból és bőséges talajvízforrásaiból származnak. Vízgazdálkodási politikája, amely Ausztriához hasonlóan az Európai Unió Víz Keretirányelvének irányelveire épül, a fenntarthatóságra és a természetes vízi ökoszisztémák védelmére helyezi a hangsúlyt. Az ellenőrzések során nyert eredmények szerint a felszíni vizek 41,30%-a elérte a legalább jó ökológiai állapotot vagy potenciált, míg a felszíni víztestek 71,21%-a a jó kémiai állapotot mutatja. Ezek az eredmények Szlovákiát a vízgazdálkodás terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó országok közé emelik, tükrözve elkötelezettségét a vízminőség javítása iránt.

Szlovákiában az öntözés hagyományosan kevesebb szerepet játszott a mezőgazdaságban, mint a szárazabb területeken, de az utóbbi évek klímaváltozása és a gyakoribb aszályok következtében egyre inkább felnőtt a jelentősége. A magyarországihoz hasonlóan, Szlovákiában is központosított szabályozás érvényesül az öntözővíz árpolitikájában (Regulation No. 755/2004 Coll.). Jelenleg a talajvízkivételért díjat kell fizetni, habár 2014-ig mentesség volt érvényben az öntözési célú vízkivétel esetében, ami azt jelentette, hogy a gazdák ingyen férhettek hozzá a talajvízhez. Az ezt követő jogszabály-módosítás megszüntette ezt a kedvezményt, és bevezette a díjfizetési kötelezettséget, de a költségek nem túl magasak. Az öntözéshez szükséges felszíni vagy felszín alatti víz kitermelésének díja köbméterenként mindössze 0,001 euró (kb. 40 fillér), de ez a tarifa csak a 50 000 m³-t meghaladó vízkivételekre vonatkozik. Az ennél kisebb mennyiségű kivételekért nem kell díjat fizetni. Hogy ez mennyire ösztönzi a gazdákat a víz hatékonyabb felhasználására, az egyelőre kérdéses. Becslések szerint Szlovákiában az öntözött mezőgazdasági terület körülbelül 100 000 hektár, ami a teljes mezőgazdasági terület körülbelül 4%-át, míg a szántóföldek esetében 7-8%-át jelenti.

Az ország két fő vízgyűjtő területtel rendelkezik: a kontinentális rész a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik, ahol a felszíni vizek jelentős része, mint például a Száva, Dráva és Mura folyók találhatók. Ezzel szemben az Adriai-tenger vízgyűjtő területéhez tartozó dalmáciai és isztriai partvidékre rövidebb, gyorsfolyású vízfolyások jellemzőek. A vízkészletek regionális eloszlásának különbségei miatt az öntözés főként a kontinentális régióban jelent komoly kihívást.

A horvát kormány 2020-ban hagyta jóvá a Vízgazdálkodási Stratégia 2020-2030-at, amely a fenntartható vízhasználatra, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a vízkészletek megóvására és a vízminőség javítására összpontosít. Az öntözés szempontjából alapvető fontosságú lépések közé tartozik a meglévő öntözőrendszerek modernizálása, az új rendszerek kiépítésének támogatása uniós források révén, valamint az öntözővíz gazdasági ösztönzése és szabályozása. Ezt a törekvést kiegészíti a Nemzeti Öntözési Fejlesztési Program, amelynek célja az öntözött területek jelentős bővítése: a 2020-as körülbelül 20 000 hektárról (az összterület 1,3%-át kitevő) 2027-re 65 000-70 000 hektárra kívánják növelni.

A vízgazdálkodás jogi kereteit a 2019 óta érvényben lévő, többször módosított vízgazdálkodásról szóló törvény (Zakon o vodama) határozza meg. Ez a jogszabály hangsúlyozza, hogy a víz közérdek, és a Horvát Vízgazdálkodási Ügynökség (Hrvatske vode) felelős a kezeléséért. A vízhasználóknak, beleértve az öntözés céljából vízhez jutókat is, kötelező vízjogi engedélyt igényelniük és vízdíjakat fizetniük, melyek mértékét külön jogszabályok határozzák meg. A vízszolgáltatási díjakra vonatkozó rendelet részletesen szabályozza a mezőgazdasági célú vízhasználat díjtételeit, amelyek általában alacsonyabbak, mint az ipari vagy kommunális felhasználás esetén. Továbbá, mentességek vagy kedvezmények is igénybe vehetők, különösen, ha az öntözés EU-támogatással épített infrastruktúrával történik.

Horvátországban az öntözővíz díjazása kedvező árpolitikával van alátámasztva, amely jelentős támogatást nyújt a mezőgazdasági termelők számára. A vízdíj mértékét különböző tényezők befolyásolják, beleértve a vízhasználat típusát, a felhasznált mennyiséget, valamint a víz forrásának jellegét, legyen az felszíni vagy felszín alatti. Az öntözővíz ára általában 0,01-0,03 EUR/m³ között mozog, ami lényegesen alacsonyabb az ipari felhasználás költségeihez képest. Ezen kívül az állam további ösztönzőket kínál azoknak a gazdálkodóknak, akik kollektív öntözési rendszerekhez csatlakoznak, így segítve a közös erőfeszítéseket. A horvát kormány által támogatott öntözési projektek keretében a vízdíj akár 50-100%-át is fedezheti a támogatás a kezdeti időszakban, emellett néhány helyi önkormányzat is kínál díjkompenzációt, hogy még inkább elősegítse a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat.

Románia vízgazdálkodási stratégiája kiemelt figyelmet fordít a Duna, Prut és Szeret folyók fenntartható hasznosítására és védelmére. Az öntözővíz biztosítása és a vízpolitika fontos szerepet játszik ebben a rendszerben, hiszen a mezőgazdaság jelentős vízfogyasztóként van jelen. Az országos vízhasználat operatív irányításáért az "Apele Române" (Román Vízgazdálkodási Hatóság) felel, amely az öntözővíz szolgáltatásáért is felelős.

Románia vízgazdálkodása számos stratégiai terv és jogszabály keretein belül valósul meg. A Nemzeti Vízgazdálkodási Stratégia, amely 2030-ig terjedő időszakra vonatkozik, az éghajlatváltozással való alkalmazkodásra és a vízkészletek fenntartható hasznosítására fókuszál. Kiemelt prioritást élvez az öntözés, az árvízvédelem és a vízminőség javítása, melyek középpontjában a természetes erőforrások védelme és hatékony kezelése áll.

A jogszabályi keretrendszer szilárd alapokra épült Romániában, ahol a vízhasználatot a "szennyező fizet" és "használó fizet" elvek irányítják, a VKI teljes körű átvételének köszönhetően. A Vízgazdálkodási törvény (107/1996. sz. törvény) világosan meghatározza a vízhasználati engedélyek rendszerét, valamint a vízhasználat gazdasági mechanizmusait, beleértve az öntözővíz árképzésének részleteit is. Az öntözésre vonatkozó speciális jogszabály (138/2004. sz. törvény) pedig az öntözőrendszerek üzemeltetését és az állami támogatási lehetőségeket szabályozza, hangsúlyozva, hogy az öntözéshez kapcsolódó vízszolgáltatás díjköteles, azonban állami kompenzáció (szubvenció) igénybevételére is van lehetőség.

Romániában az öntözővíz árpolitikája egy olyan megközelítésen alapul, amely hangsúlyozza a víz közjószágként való kezelését, ugyanakkor elvárja a gazdasági értékelést is. Az árak differenciálódnak attól függően, hogy mire használják a vizet (például mezőgazdasági vagy ipari célokra), valamint a felhasznált vízmennyiség, a vízforrás típusa (felszíni vagy felszín alatti), továbbá a szállítás távolsága és az energiaigény is befolyásolják őket. Az árstruktúra az önellátás és az állami támogatás egyensúlyára épül. A gazdálkodók az "Apele Române" vállalatnak fizetnek vízszolgáltatási díjat, de lehetőség van állami támogatás igénybevételére a víz szivattyúzásához és az infrastruktúra karbantartásához. Érdemes kiemelni, hogy Romániában az öntözővíz nem ingyenes, ellentétben a magyarországi helyzettel.

Az állam főként a nagyobb szivattyúzási rendszerek energiaigényét támogatja, nem magát a vizet teszi ingyenessé. A 2020-as évek elején indult program alapján az elsődleges vízszolgáltatás költségeit (vízkiemelés, fővezeték) gyakran az állam fedezi, míg a másodlagos és harmadlagos hálózat (fogyasztóhoz vezető ágak) költségeit a gazdálkodók viselik. Az AFIR (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Ügynökség) uniós pályázatokat kezel, melyek keretében a gazdálkodók öntözőberendezéseket, csatornákat és szivattyúkat finanszírozhatnak akár 90%-os támogatási intenzitással, ami jelentősen csökkenti a végfelhasználók terheit.

Románia vízgazdálkodása számos komoly kihívással néz szembe. Az öntözőrendszerek 60-70%-a elavult állapotban van, ami jelentős, 40-50%-os vízveszteséget okoz. A digitalizáció és a monitoring rendszerek fejlődése is lassú, továbbá sok kistermelő számára sem technikai, sem pénzügyi szempontból nem elérhető a víz. A helyzet javítása érdekében tervezett reformok között szerepel a modern, digitalizált vízfelhasználás-monitoring bevezetése, amely távérzékelési technológiákat és szenzorokat alkalmazna. Ezen kívül a vízszolgáltatási díjak finomhangolása is cél, hogy ösztönözzék a takarékos vízfogyasztást. Továbbá, új köz- és magánpartnerségi (PPP) modellek bevezetése is szerepel a tervek között, amelyek a korszerű öntözőrendszerek hatékonyabb kezelését célozzák.