Felfedeztek egy titokzatos, különleges energiát kibocsátó égi objektumot, melynek neve Punctum. Ez a lenyűgöző égitest új dimenziókat nyithat meg az univerzummal kapcsolatos tudásunkban - forrás: Librarius.hu.
Rejtélyes égi jelenség hódítja meg a csillagászok figyelmét – egy új égitesttípus, a Punctum felfedezése!
Egy titokzatos jel a közeli galaxisból
A csillagászok egy rendkívül erős és eddig ismeretlen égi jelenséget fedeztek fel a viszonylag közeli NGC 4945 nevű aktív galaxisban. Az égitestet Punctumnak keresztelték, amely a latin "pont" vagy "folt" kifejezésből származik. Eddig csak milliméteres rádióhullámokban volt észlelhető, ami különlegessé teszi a megfigyelést. A felfedezés mögött Elena Shablovinskaia áll, aki a chilei Universidad Diego Portales asztrofizikai intézetének kutatója, és az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) eszközével végezte el a megfigyeléseket.
"A szupernagy tömegű fekete lyukak határain túl a Punctum valóban lenyűgöző erővel bír" - nyilatkozta Shablovinskaia a Space.com számára. Az objektum természetét egyelőre nem sikerült pontosan meghatározni, csupán annyit tudunk, hogy rendkívül kompakt, jól strukturált mágneses mezővel rendelkezik, és intenzív energiát bocsát ki.
Erősebb, mint a legtöbb felfedezett csillagmaradvány.
A Punctum fényessége elképesztő: tízezerszer-százezerszer erősebb a tipikus magnetároknál, százszor fényesebb a mikro-kvazároknál, és tízszer-százszor ragyogóbb, mint szinte minden ismert szupernóva-maradvány - kivéve a Rák-ködöt, amely jelenleg a Tejútrendszer legfényesebb csillagmaradványa.
Az objektum 11 millió fényévnyire található, éppen a Lokális Csoport határán túl. Optikai vagy röntgenfényben nem látható, kizárólag milliméteres rádióhullámokon észlelhető. Ez csak tovább növeli a rejtélyt, hiszen a James Webb-űrtávcső még nem vizsgálta meg közeli- és közepes infravörös tartományban.
Az idő múlása ellenére mindig velünk maradó jelenség.
A 2023-as megfigyelések során a Punctum fényessége állandó maradt, tehát nem egy hirtelen fellángolásról vagy átmeneti égi eseményről van szó. Milliméteres sugárzást többnyire hideg égitestek - például fiatal protoplanetáris korongok vagy molekulafelhők - bocsátanak ki, de rendkívül energikus jelenségek, mint a kvazárok vagy pulzárok is képesek ilyen jeleket produkálni. Ilyenkor az úgynevezett szinkrotronsugárzás áll a háttérben, amely akkor keletkezik, amikor közel fénysebességgel mozgó töltött részecskék spirálpályán haladnak a mágneses tér vonalai mentén.
A Punctum fénye erősen polarizált, ami arra utal, hogy mágneses tere különösen rendezett. Ez általában a kompakt objektumok sajátossága, mivel a nagyobb égitestek mágneses tere "szétmosódik", így elveszti a polarizációt.
Magnetár? Szupernóva maradvány? Vagy esetleg egy teljesen új égi jelenség?
A kutatócsoport véleménye szerint a megfigyelt jelenséget esetleg egy magnetár, más néven rendkívül erős mágneses mezővel rendelkező pulzár, idézheti elő. Azonban a kihívás az, hogy a magnetárok általában milliméteres tartományban sokkal gyengébben fénylenek. Ezen kívül, a szupernóva-maradványok, mint például a Rák-köd, szintén jelentős erővel bírnak ebben a spektrumban, de méretük sokkal nagyobb - a Rák-köd átmérője körülbelül 11 fényév -, míg a Punctum sokkal kisebb és kompaktabb égitestnek tűnik.
"Jelenleg a Punctum teljes mértékben egyedi, és nem sorolható be a megszokott kategóriák egyikébe sem" - nyilatkozta Shablovinskaia. Véleménye szerint lehetséges, hogy ez a különleges égitest egy extrém változata valamelyik ismert objektumtípusnak, vagy akár egy teljesen új, eddig ismeretlen égitest, amelynek felfedezésére csak az ALMA kivételes érzékenysége és felbontása képes.
A véletlen felfedezésből célzott kutatás lehet
A Punctum eredetileg véletlenül került a kutatók látóterébe, amikor az NGC 4945 aktív magját vizsgálták, amelyet egy szupernagy tömegű fekete lyuk táplál. A következő lépés célzott ALMA-megfigyelés lehet, amely sokkal alacsonyabb zajszint mellett tudná tanulmányozni az objektumot különböző frekvenciákon.
A legnagyobb áttörést a James Webb-űrtávcsőtől remélik, amely az infravörös spektrum segítségével talán képes lesz felfedni a Punctum pontos mibenlétét. Ez lehetőséget ad arra, hogy kiderüljön, a megfigyelt sugárzás csupán szinkrotronsugárzás, vagy esetleg por és emissziós vonalak is hozzájárulnak a jelenséghez.
Egy biztos: a Punctum egy újabb bizonyítéka annak, hogy az univerzum milliméteres égboltja még számtalan felfedeznivalót rejt.
