Különleges és izgalmas kötelék alakult ki Petőfi Sándor felesége és a híres meseíró, Hans Christian Andersen között. A két különböző világ, amelyet mindketten képviseltek, találkozott, és ennek a találkozásnak a nyomán egy egyedülálló barátság bontakozott
Szendrey Júlia többször is fittyet hányt a korbaeli női sztereotípiákra, az Andersen mesék fordítása is szembement azzal, amit a nők tettek az 1850-es években.
Hans Christian Andersen, a dán meseíró és költő, életművében több mint 160 varázslatos mesét alkotott, amelyek sokak szívéhez eljutottak. Olyan klasszikusok, mint a rút kiskacsa, A kis hableány vagy A császár új ruhája generációkon át szórakoztatják a gyerekeket, és még ma is elérhetők a könyvesboltok polcain. Ezek a több mint 150 éves történetek nemcsak a gyermekkor elengedhetetlen részét képezik, hanem időtlen tanulságokat is hordoznak, amelyek minden korosztály számára relevánsak.
Az Andersen-mesék különlegessége abban rejlik, hogy varázslatos világuk egyszerre vonzza a gyerekeket és a felnőtteket. Ezek a történetek nem csupán szórakoztatnak, hanem mély erkölcsi tanulságokat, szimbolikus üzeneteket és éles társadalomkritikát is közvetítenek. Andersen nemcsak a hagyományos népmesei alapokra épített, hanem merész újításokat is csempészett a műfajba. Karakterei egyediek és emlékezetesek, míg a cselekményeik váratlan fordulatokat hoznak, eltérve a 19. században megszokott meseformáktól. Ezen sajátos megközelítés teszi meséit időtállóvá és univerzálissá, amelyekben minden generáció rálel a saját tapasztalatainak tükröződésére.
Magyarországon Andersen meséinek népszerűsítése szempontjából kulcsszerepet játszott Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia. Az 1850-es évek második felében Júlia szoros kapcsolatba került Hans Christian Andersennel, és elhatározta, hogy a mesék magyar nyelvre ültetésével hozzájárul a költő életművének megismertetéséhez. Fordításai révén Andersen varázslatos világát sokan felfedezhették, így a mesék elérhetősége szélesebb körben terjedt el az országban.
Szendrey Júlia korában nem volt általánosan elterjedt nézet, hogy a nők számára is egyenlő lehetőségek álljanak rendelkezésre az irodalmi pályán, mint a férfiak esetében. Ennek ellenére nem csupán első férje, Petőfi Sándor örökségét vitte tovább, hanem saját tehetségét is megmutatta a költészet és az írás világában.
