Lehetséges, hogy egy új megatrend bontogatja szárnyait az európai részvények terén, amely a piaci teljesítmény javulását hozhatja magával?
Donald Trump tavaly novemberi újraválasztása óta a német részvények kiemelkedően teljesítettek az amerikai megfelelőikhez képest, és úgy tűnik, hogy az idei évben az egész európai részvénypiac is hasonló irányba halad. Ez a jelenség különösen figyelemre méltó, hiszen az elmúlt években éppen az ellentétes trend volt megfigyelhető. A részletes elemzés a VIG Alapkezelő blogján olvasható.
A 2009-es pénzügyi válság végétől kezdve az amerikai részvények kiemelkedően teljesítettek, messze felülmúlva a nemzetközi riválisaikat. Ezen időszak alatt az amerikai részvények teljesítménye több mint 600 százalékkal meghaladta az európai részvényekét, ami éves szinten körülbelül 6 százalékos többletet jelent.
Ez a különbség főként három tényezőre volt visszavezethető: az amerikai jegybank, a Fed határozott beavatkozására, az erős gazdasági teljesítményre (ami igaz, nagyrészt adósságnövekedés és magas költségvetési hiány árán valósult meg), valamint az amerikai technológiai szektor dominanciájára. Ezek következtében Európa nominális GDP-je több mint 20 százalékkal maradt el az amerikaitól a 2000-es évek eleje óta. Mindezek következtében a két régió vállalatainak egy részvényre jutó eredményei között is hatalmasra nyílt az olló. Európát a vállalati profitok szempontjából 2010 és 2020 közötti időszakban akár a "növekedés nélküli évtizedként" is lehetne jellemezni. 2010 eleje óta az európai vállalatok egy részvényre jutó eredménye 75 százalékkal nőtt, miközben az amerikai vállalatoké 258 százalékkal.
Rekordot döntöttek! Az európai részvények soha nem mutattak ilyen kiemelkedő teljesítményt az amerikai piacon az első félév során. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy ez a rekord dollárban kifejezve érvényes. Az európai részvények felülteljesítése körülbelül 18 százalékot tett ki, miközben az euró is jelentős erősödést mutatott a dollárral szemben, mintegy 14 százalékos növekedéssel.
A dollár gyengülésének hátterében számos tényező áll. Az egyik legfontosabb tényező Donald Trump fiskális politikája, amely drámai költségvetési hiányt eredményezett. Továbbá, a befektetők bizalmát tovább csökkentette, hogy Trump politikai nyomást gyakorolt a Federal Reserve-re, így kétségbe vonta annak függetlenségét. Az amerikai vámemelések szintén jelentős bizonytalanságot okoztak, ami miatt Amerika már nem számít megbízható üzleti partnernek. Ennek következtében a befektetők egyre inkább az alternatív devizák, mint például az euró felé fordultak. Mindezek hatására sokan azon kezdenek el gondolkodni, hogy a dollár hosszú távú tartalékvaluta státusza is veszélybe kerülhet. Ilyen gyenge teljesítményre a dollár azóta nem volt képes, hogy 1973-ban elvált a nemesfémek árfolyamától.
Összegzésképpen elmondható, hogy az amerikai részvénypiac túlértékelt állapota, a politikai instabilitás, Európa új fiskális rugalmassága, a védelmi kiadások növelésére vonatkozó döntések, valamint a korábbi lemaradásból adódó felzárkózási lehetőségek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az európai részvények az idei év első felében jelentős mértékben felülmúlták amerikai megfelelőiket.
A Covid-járvány kitörése óta a külföldi befektetők érdeklődése az amerikai piac iránt drámaian megnövekedett. A Fed hosszú távú statisztikái alapján a külföldi tulajdon aránya az amerikai részvénypiacon soha nem látott magasságokba emelkedett. Míg 1960-ban a külföldi befektetők csupán az amerikai részvények 2%-át birtokolták, addig 2000-re ez az arány 7%-ra nőtt, és 2025 elejére már 18%-ra emelkedett. Érdekes azonban, hogy 2025 első hónapja óta az Európára összpontosító részvényalapokba már 46 milliárd dollárnyi új tőke érkezett, ami a Bank of America és az EPFR Global adatszolgáltató szerint a második legnagyobb éves beáramlás lehet a történelem során. Ezzel szemben tavaly a korábbi évhez viszonyítva jelentős tőkekiáramlás volt tapasztalható, amely elérte a 66 milliárd dollárt ezen a területen.
Ráadásul az, hogy Amerika helyett hol keresi az a pénz a helyét a két piac méretbeli különbsége miatt kifejezetten fontos kérdés, és meghatározhatja a tőkepiacok irányát. Az S&P 500 index piaci kapitalizációja körülbelül 50 ezer milliárd amerikai dollár, szemben a Stoxx 600 index 10 ezer millió eurós összértékével. Ha pedig kizárjuk a Stoxx 600 legnagyobb 200 vállalatát, vagyis csak a közepes és kisebb kapitalizációjú cégekre koncentrálunk, akkor mindössze 3 ezer milliárd euróról beszélünk. Másképpen fogalmazva:
Az S&P 500 piaci értékének csupán 6%-ával máris meg lehetne szerezni Európa kis- és közepes kapitalizációjú részvényeit, ami izgalmas lehetőségeket kínál a befektetők számára.
A strukturális hajtóerőkről folytatott diskurzus során elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük az amerikai és európai részvénypiacok különböző szektorális felépítését. Véleményem szerint az amerikai piacok sok szempontból kedvezőbb helyzetben vannak ebben a kontextusban. A technológiai, média, internetes és egészségügyi szektorok dominanciája miatt az amerikai részvényindexek sokkal kevésbé érzékenyek a gazdasági ciklusokra, mint az európai megfelelőik. Ennek következtében az amerikai indexekben jelentősebb arányban találhatók olyan vállalatok, amelyek nemcsak strukturálisan növekedésre képesek, hanem tartósan magas profitmarzsot is tudnak fenntartani.
Amerika jelenleg valóban nem hozza a várt teljesítményt. Ugyanakkor, ha a világ bármely szegletében felbukkan egy ígéretes üzleti ötlet, az továbbra is az Egyesült Államokban találhatja meg a legoptimálisabb megvalósítási lehetőséget. Kínában a politikai és gazdasági környezet miatt nem feltétlenül biztonságos a vállalkozás, míg Európa túlszabályozottsága és a fejlesztésekhez szükséges engedélyek bonyolultsága sok esetben megnehezíti az innovációk kibontakozását. Az igazi előrelépést a kreatív gondolkodás és az újítások adják, amit a Magnificent Seven néven ismert amerikai nagyvállalatok példája is jól tükröz, hiszen ezek a cégek éppen az innováció révén értek el kiemelkedő növekedést.
Az igazság valószínűleg valahol a két véglet között lehet, ahol Amerika nem a paradicsom, Európa pedig nem a legrosszabb hely a világon. Valószínűleg véget érhetett a tartós európai alulteljesítési időszak, de ahhoz még sok akarat kell, hogy a következő tíz évben az európai részvények aranykorát lássuk. Az irányváltás ígéretes, de a tartós különbség eltűnéséhez strukturális reformok következetes végrehajtására, és a politikai akarat fennmaradására lesz szükség.
