Karácsony után Washingtonban landolt egy orosz kormányzati repülőgép, ami jól példázza, hogy az Orbán-kormány mennyire hatékonyan működteti a putyini propagandát. Az esemény rávilágít arra, milyen mélyen gyökerezik a politikai befolyás és a kommunikációs
December utolsó napjainak közeledtével több információmorzsának köszönhetően számítani lehetett arra, hogy valami nagyon látványos év végi ajándékkal készülnek a világpolitika boszorkánykonyhájának amerikai, ukrán és orosz mesterszakácsai.
Mindenesetre az amerikai hatóságok titokban tartják, hogy miért érkezett a karácsonyt követő napokban a washingtoni repülőtérre az orosz kormányzati légiflotta egyik jelentős személyszállító repülőgépe. Az IL-96-300PU december 25-én New Yorkot is érintve landolt az amerikai fővárosban, majd négy nappal később, 29-én ismét New Yorkban bukkant fel, hogy onnan visszatérjen Moszkvába.
Az biztos, hogy a repülőgép fedélzetén helyet foglaló utasok nem bevásárlótúrán vettek részt. Hogy a küldetés sikerrel zárult, vagy sem, azt természetesen a legnagyobb titok övezte. E cikk írásakor csak annyit lehetett tudni, hogy az első körben nem sikerült egyezségre jutni a szilveszterrel kezdődő tűzszünet és a békekötés legfőbb pontjairól. Oroszország elutasította a következő amerikai elnök javaslatcsomagját, aminek állítólag része a késleltetett ukrán NATO-tagság és az európai békefenntartók jelenléte. Most többen azt feltételezik, Trump keményebb érveléssel fogja megtörni Putyin rutinos blöffölését.
A tárgyalások kétségtelenül folytatódnak, ugyanakkor az érintett felek az utolsó pillanatig mindent elkövetnek, hogy megerősítsék alkupozícióikat. Az ukrán vezetés lépései arra utalnak, hogy nyitottak a háború békés rendezésére. Zelenszkij ügyesen navigál a helyzetben, hiszen nem utasítja el Trumppal való párbeszédet. Ráadásul, az orosz hátországra irányuló támadások szüneteltetése több napon át, egyfajta ukrán gesztusnak is tekinthető, amely a közvetlen harctéri válaszlépéseken túlmutat.
Ezzel szemben Moszkva más utat választott. Minden fronton erőt és eltökéltséget mutat. A folyamatos donyecki és kurszki ostrom mellett cáfolják az eleve hamisan hangzó békeszólamaikat. A korábbiaknál is hevesebb rakéta- és dróntámadást intéztek szenteste napján polgári és energetikai célpontok ellen. A világ felháborodott, de meg már nem lepődött ezen a cinizmuson; az elmúlt hónapokban Putyin más frontokon is, néhol túllépve az észszerűség határait tett kísérletet a zavarkeltésre.
Az orosz titkosszolgálat és a propaganda gépezete kétségkívül a birodalom két legfőbb erőssége, melyek a legnagyobb sebek ellenére is hatékonyan működnek. Be kell vallani, hogy Oroszország ezen a területen messze felülmúlja a várakozásokat.
Ez különösen szembetűnő, amikor észrevesszük, hogy az orosz hadsereg milyen önpusztító módon tevékenykedik az ukrajnai harcmezőn, miközben a moszkvai diplomácia a nemzetközi fórumokon is hasonlóan szerencsétlenül próbálkozik. Putyin meglepően sokakban tudta elültetni azt az illúziót, hogy harctéri sikerei legfeljebb az orosz gazdasági csoda páratlan vívmányai által múlhatók felül. Az orosz politikusok, udvari szakértők, sőt, sokszor az utcán beszélgető emberek is azt hangoztatják, hogy minden rendben van: "Minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a terveknek megfelelően halad." Ugyanakkor egyre gyakoribbá válnak azok a vélemények Európában, amelyek a moszkvai érvrendszerhez hasonlóan hangzanak el, különösen a kontinens keleti részén. Kiemelkedik Pozsony és Budapest, ahol a történelmi előzmények ellenére is érezhető a kormányok kritikátlan egyetértése az agresszor Moszkvával. Ezzel szemben Kijevvel való viszonyuk napról napra egyre feszültebbé válik.
A Mandiner cikke alapján az ukránok saját maguknak köszönhetik, hogy az oroszok még karácsonykor is támadásokkal sújtják őket, ami sajnos emberéletekbe kerül.
A kényszerű barátkozás mögött gyakran az energetikai kiszolgáltatottságra való hivatkozás áll, amit a magyar és a szlovák politikai vezetők is előszeretettel hangsúlyoznak. Nyugat-európai partnereik, akik az uniós egység megteremtésére törekednek, többször is felhívták a figyelmet arra, hogy az orosz energiafüggőség csökkentésére az elmúlt húsz évben bőséges lehetőség adott volt. Ráadásul, a már kiépült alternatív szállítási útvonalak jelenleg is biztonságos megoldásokat kínálnak az energiaellátás terén.
Az európai egységet gyengítő oroszpártiság erősödése mellett Moszkva a propaganda más területein is jelentős sikereket tudott felmutatni. Ilyen volt az Oresnyik rakéták köré épített mítosz, és az arra alapozott félelembuborék. A fő cél az volt, hogy az amerikai elnöki átadás-átvétel épp zajló folyamatához időzítve, felmutassanak egy olyan fegyvert, ami fordulatot képes hozni Oroszország javára a háború menetében. Méghozzá úgy, hogy az Oresnyikre való hivatkozással kiváltották az atomfegyverrel való riogatást. Akár még zseniálisnak is lehetne értékelni ezt a kommunikációs trükköt, csakhogy közben homok került a gépezetbe és lelepleződött a nagy ámítás.
A lelőhetetlennek és rettenetesen nagy pusztítóerejűnek mondott fegyverről több szakértő is kimutatta, hogy közel sem az, aminek mondják. Egyrészt a már rendelkezésre álló rakétaelhárító rendszerekkel lelőhető, másrészt hagyományos robbanótöltettel felszerelten eljutva a kijelölt célig kisebb romboló erejű, mint a hétről hétre Ukrajnára kilőtt Kinzsal, és Iszkander rakéták. A haditechnikai elemzők végül arra a következtetésre jutottak, hogy egy még kísérleti eszközről van szó, ami legfeljebb a függőlegesen zuhanó, izzásig hevült alkatrészeinek a becsapódásával tud kárt okozni. Ezzel az Oresnyik nemzetközi karrierje véget is ért. Célcsoportjának megmaradt az orosz közvélemény. Elképesztő fordulatszámra pörgették fel az Oresnyik kultuszt. Ma már a Putyin vágyálmában dédelgetett orosz haditechnikai fölény szimbólumaként használják ezt a márkanevet. Olyan képességeket tulajdonítanak az Oresnyiknek, amiknek köszönhetően Oroszország már nagyrészt el is érte a kitűzött célokat. Vagyis lassan kijelenthető lesz, hogy Oroszország ismét győzött!
Mindenkit megelőzve a magyar kormányfő sietett közölni, hogy Európa elvesztette, Oroszország pedig megnyerte ezt a háborút. Hogy a valóság mennyire fogja igazolni Orbán Viktor szavait, az hamarosan kiderül. Vannak, akik szerint a január 20-án hivatalába lépő Donald Trump, a legszélsőségesebb esetben akár úgy is dönthet, hogy furcsa külön-alkut köt Putyinnal és beáldozza Ukrajnát. Addig viszont nekünk nem marad más, mint hogy a várakozás hátramaradt három hetében a csupasz tények jelentőségét mérlegeljük.
Oroszországban megkezdődtek az első lépések a jegyrendszer bevezetésére, amelyet először Kalinyingrád térségében valósítanak meg. Ez a lépés nem csupán lokális intézkedés, hanem jelezheti a többi régióra való kiterjesztést is a közeljövőben. A jegyrendszer bevezetése önmagában is rávilágít arra, hogy az orosz gazdaság drámai, rendszerszintű válságon megy keresztül, ami súlyos aggodalmakat vet fel a jövőbeli fejlődést illetően.
A Kremltől független pénzügyi és ágazati szakemberek gazdasági katasztrófát emlegetnek. Olyan folyamatokat, amik a 80-as évek szintjére rántják vissza a kizárólag csak az olaj- és gázeladásoktól függő országot. Nem egyik napról a másikra bekövetkező összeomlásról beszélnek, hanem az élet minden területén alapokig ható leépülésről. Az agresszióra válaszul bevezetett, tévesen hatástalannak mondott szankciók nyomán Oroszország lassan kivérzik.
Hihetetlennek tűnik, de a több tudomány fellegvárának gondolt ország nem gyárt semmit, szó szerint semmit, aminek köze van a modern technológiákhoz. Mindenből importra szorul, legyen szó gyógyszerekről, orvosi és egyéb műszerekről, gép- és fémipari megmunkáló eszközökről, az olaj- és gázipar bányászati és feldolgozó technológiáiról, az elektronikáról és informatikáról nem is beszélve. Jellemző, hogy az Oresnyik rakétát nyugati alkatrészek, és finom-megmunkáló gépek nélkül elő sem tudnák állítani.
Hogy mennyire nagy a baj és milyen drámai az elszegényedés az orosz lakosság 90 százalékának körében, azt a legjobban a rubel értékvesztése jelzi. Még a fájdalmasan sokat gyengült forinthoz képest is döbbenetes zuhanást produkált az orosz fizetőeszköz. Például 2022 októberében 1 rubel még 7-8 forintot ért, addig ma már csak 3,9 forintot. Ennyit a szárnyaló gazdaságról. Nem véletlenül mondják, hogy Putyin a blöff nagy mestere.
