"Kihívásokkal teli időszakokon mentem keresztül, és közben úgy éreztem, hogy elveszítettem a saját identitásomat."
Franziska, a német főváros szülötte, 1978 áprilisában látta meg a napvilágot. Mindössze 11 éves volt, amikor 1989-ben a berlini fal végleg leomlott, de ő mindig is azt hangoztatta, hogy az NDK-s kommunista életről nem maradtak meg emlékei. Sportkarrierje azonban lendületesen indult, hasonlóan ahhoz, ahogy négy évvel korábban Egerszegi Krisztina berobbant a köztudatba – azzal a különbséggel, hogy Franziska nem jutott el az olimpiai bajnoki címig.
Első jelentős megmérettetése a 1992-es barcelonai olimpia volt, ahol négy érmet szerzett: ezüstöt a 200 méteres gyorsúszásban, valamint a 4×100 méteres vegyesváltó csapat tagjaként, míg bronzérmet hozott haza a 100 méteres gyorsúszásban és a 4×100-as gyorsváltóval is.
Az újraegyesítés következtében ő lett az első valódi német sportikon, akinek a népszerűsége szinte felér egy popsztáréval.
A New York Times így fogalmazott róla: "Egy keletnémet származású nő, aki a siker szimbóluma lett azok számára, akik a kommunista rendszer romjain nőttek fel. Ugyanakkor ő a vigasz forrása a nyugatnémeteknek is, akik óvatosan tekintettek az újraegyesítés gazdasági és társadalmi hatásaira. Barcelonában mindkét fél számára hitelesítette a Kelet és Nyugat közötti egyesülést. Ő az újraegyesített Németország friss arcát képviseli: sportos, fiatal, vonzó és lázadó."
