Julia Roberts legújabb filmje izgalmas kérdéseket vet fel, amelyek mélyen elgondolkodtatják a nézőt. Hogyan formálja a múltunk a jelenünket? Milyen hatással van a döntéseink súlya az életünkre? És vajon mit tanulhatunk a szeretet és a veszteség bonyolult

Luca Guadagnino legújabb alkotása első pillantásra csupán egy tipikus #metoo-témájú filmnek látszik, ám ennél sokkal mélyebb és összetettebb mondanivalóval bír. Kritikai szemmel nézve a film nem csupán a társadalmi problémákra reflektál, hanem egyben a személyes kapcsolatok bonyolultságát is feltárja.

A sztárkultusz számos kritikát kap, de nem lehet elmenni amellett, hogy időnként jótékony hatásai is vannak. Vegyük például, ha egy Julia Roberts szintű hollywoodi ikon úgy dönt, hogy elvállal egy 140 perces drámát, amely az egyetemi élet mélyebb rétegeibe kalauzol el minket, ahol filozófiaprofesszorok és végzős hallgatók játszmáznak egymással. Nos, ebben az esetben a film nem csupán megvalósul, hanem egy nagyobb stúdió, mint az Amazon/MGM, áll mögötte, ami egyértelműen emeli a projekt profilját. A rendezői székben az Oscar-jelölt Luca Guadagnino ülése nem csupán véletlen; a szereplőgárda pedig még inkább izgalmas: ott van az ex-Pókember Andrew Garfield, a Z-generáció egyik friss tehetsége, Ayo Edebiri (a MACKÓ című sorozatból), valamint két kiemelkedő amerikai karakterszínész, Chloë Sevigny és Michael Stuhlbarg, akik szintén hozzájárulnak a film hitelességéhez. Bár a Vadászat utánhoz hasonló filmek nem mindennaposak a multiplexek világában, már önmagában is örömteli, hogy ilyen anomáliákra bukkanhatunk. Kérdés persze, hogy a film helyet kap-e azon a polcon, ahol Guadagnino legjobbjai sorakoznak – de az igazság az, hogy erre a szintre nem minden produkció képes.

A történet egy izgalmas és feszültséggel teli világba kalauzol minket: Julia Roberts megjelenik Alma szerepében, a Yale Egyetem karizmatikus, de rendkívül szigorú filozófiaprofesszoraként. Alma a dékáni pozíció legfőbb várományosa, ám riválisa és egyben legjobb barátja, Hank (Garfield), aki még nála is népszerűbb, hirtelen egy súlyos vád kereszttüzébe kerül. Maggie (Edebiri), az egyik kiemelkedő hallgató, szexuális zaklatással vádolja Hanket, aki határozottan tagadja a vádakat, és úgy véli, hogy csupán egy bosszúhadjáratról van szó, amiért szembesítette Maggie plagizálásával a szakdolgozata kapcsán. Hank sürgeti Almát, hogy támogassa őt, miközben Maggie a női szolidaritásra hivatkozva várja el, hogy témavezetője kiálljon mellette. A két barát közötti feszültség és a helyzet bonyolultsága egy olyan drámát teremt, ahol a barátság, a lojalitás és az igazság kérdései kerülnek a középpontba.

A történet 2019-ben bontakozik ki, egy olyan időszakban, amikor a #metoo mozgalom hullámai még mindig erőteljesen éreztették hatásukat. Ekkor még sokan kerültek a reflektorfénybe, akik esetleg nem érdemelték meg, hogy egy lapon említsék őket olyan nevekkel, mint Harvey Weinstein vagy Jeffrey Epstein. Nora Garrett forgatókönyve viszont már azután született, hogy a társadalmi diskurzusokban lehetőség nyílt a finomabb, árnyaltabb megközelítésekre. A szinopszis alapján a film akár a #metoo mozgalom túlkapásait is érintheti, vagy éppen A vadászat szellemi társaként a közösségi lincselés jelenségét is boncolgathatja. Guadagnino alkotása ehhez képest egy izgalmas és provokatív nézőpontot kínál, amely nem csupán a társadalmi igazságtalanságokról, hanem a morális határokról is szól.

Cserébe a legfontosabb kérdést, miszerint történt-e erőszak, nekünk kell mérlegelnünk. A "Vadászat" című film után világossá válik, hogy a motivációkat nem lehet csupán egyetlen tényezőre redukálni, különösen nem a hatalmi játszmák, alá-fölé rendeltségi viszonyok és a különböző hormonális hatásokkal terhelt egyetemi környezetben. Almától éppen ezért elvárják, hogy egyszerre legyen feminista ikon a diákjai számára, lojális a megvádolt tanárhoz (akivel viszonya már-már barátságon túlmutat), és emellett karrierista céljait is kövesse, mindezt úgy, hogy közben megannyi tinédzserkori traumát cipel, amelyek alapvetően befolyásolják a világról alkotott képét. Hasonlóan bonyolult Maggie helyzete is, hiszen kiderül, hogy Almát nemcsak professzorként tekinti példaképének, hanem a személyiségét is szeretné magáévá tenni, beleértve a traumáit is. Nem riad vissza attól, hogy saját előmenetele érdekében bármikor előrántsa az áldozati vagy rasszkártyát.

Garrett forgatókönyvének egyik erőssége, hogy mesterien feltárja a konfliktusok sokszínűségét, a generációs ellentétektől kezdve az egyetemi vezetés politikai játszmáin át a magánéleti drámákig. Ugyanakkor a motívumok sűrűsödése néha zavaró lehet. Erre remek példa Maggie karaktere, aki egyszerre hordozza magában a fekete identitást, a melegségét és a nemi erőszak áldozatává válásának súlyát, mindeközben barátja nonbináris, gazdag szülei révén pedig a privilegizált elit tagja, így valóban egy komplex, többdimenziós figura. Bár az ilyen részletek rendkívül gazdagítják a karaktert, dramaturgiai szempontból kérdéses, hogy mennyire működik ez a sokszínűség a történet szövetében. Más szóval, a koncepció, ami kiválóan működik a karakterek szintjén, nem mindig találja meg a helyét a cselekmény folyamán.

Bár az ideális helyzet az lenne, ha Guadagnino mesterien egyensúlyozni tudná a két aspektust, a feladat nem lehetetlen. Ezt a legjobban a hasonló témákat feldolgozó Tar film példája mutatja, amely jól bizonyítja, hogy a komplexitás és a mélység egyidejűleg is megvalósítható.

A napjainkban "évente egy premier" ritmusban dolgozó olasz rendező már képtelen arra, hogy komolytalan vagy vizuálisan érdektelen filmet készítsen. A Vadászat után is bőven találunk guadagninós megoldásokat, kezdve az érzéki, mégis óvatosan bontogatott fényképezéstől a kellemesen tolakodó zenéig, amelyet Trent Reznor és Atticus Ross jegyez. A színészi teljesítmények jelentősen emelik a film színvonalát, különösen Garfield esetében, aki egy új, szokatlan szerepben tűnik fel. Üdvözlendő, hogy egy hollywoodi sztárokkal teli produkció olyan érzékeny témákat érint, amelyek még néhány éve is tabunak számítottak volna. Mégis, nehéz elkerülni azt a gondolatot, hogy ebből az ígéretes koncepcióból, a jelenlévő színészekkel és stábbal akár egy igazán emlékezetes remekmű is születhetett volna.