Küszöbön az áttörés: Az orosz felőrlés hatékonysága egyre nyilvánvalóbbá válik.
A cikk megosztásához kérlek, kattints ide, vagy másold ki ezt a linket, és küldd el emailben: https://demokrata.hu/vilag/kuszobon-az-attores-1087199/
A helyzet Pokrovszkban (Krasznoarmijszk) és környékén az ukrán erők számára egyre súlyosabbá válik, a bekerített csapatok állapota kritikus szintre jutott.
"Az orosz erők egy része az északnyugati szárnyat tartja, ezzel eltereli a figyelmet, és megakadályozza az új erők belépését, míg a keletről behatoló orosz csapatok elzárják a menekülési útvonalakat, és tűz alatt tartják a zsák mintegy két kilométer széles száját. Az egyre szorosabb bekerítésbe kerülő város 80 százaléka orosz kézen van, a védelemre nehezedő nyomás szisztematikus. Az élőerő tekintetében egyes területeken az oroszok már 20:1 arányú - Zelenszkij szerint nyolcszoros - fölényben vannak" - írja le a helyzetet a Mucsnoj hívójelű ukrán katona, megjegyezve, hogy egyre szűkül a "szürkezóna", vagyis az egyik fél által sem ellenőrzött olyan terület, ahol a harcok folytatódnak, és az oroszok a pozíciók módszeres kiépítésével már a későbbi tisztogató hadműveletet készítik elő.
Az egykor 60 ezer lelket számláló, teljesen leromlott városban csupán 1500 civil maradhatott életben. A közeli Pokrovszk mellett fekvő Mirnohrad helyzete még drámaibb, hiszen azt teljesen körbezárták az orosz csapatok, akik folyamatosan megakadályozzák a kívülről érkező segítségnyújtó és kitörési próbálkozásokat.
"Hatalmas árat kell fizetniük a sikerért, de nem állnak távol Pokrovszk teljes elfoglalásától az oroszok" - írja elemzésében a CNN is, hozzátéve, hogy Vlagyimir Putyin lassan két éve vár ehhez hasonló áttörésre. A csatorna helyi beszámolókra alapozva elismeri, hogy az orosz csapatok áthatoltak a védelmi vonalon, és a katlanban rekedt ukrán egységeket szinte teljesen bekerítették. Hosszú hezitálás után már az ukrán fél is elismeri a helyzet kritikus volta mellett azt is, hogy az erősítés nem érkezett meg időben. Azt el szeretnék kerülni, hogy megismétlődjön a bahmuti és az avgyijivka/avgyejevkai forgatókönyv, ahol a kései visszavonulás okozta a vesztüket. A ZDF arra figyelmeztet, hogy a sietős, szervezetlen, utolsó pillanatban végrehajtott visszavonulás mindig nagy számú áldozattal és a harci járművek szinte teljes elvesztésével jár.
Egyre többen teszik fel a kérdést, miért követi el Ukrajna legfelső katonai vezetése folyamatosan ugyanazt a hibát, miért akkor ad parancsot a visszavonulásra a védelemre alkalmatlan pozíciókból, amikor már késő? Ennek kapcsán idézik azt a régi mondást, hogy egyetlen hadsereg sem képes megvédeni magát a saját parancsnokától.
Bár Kijev továbbra is arról tájékoztat, hogy aktívan dolgozik az oroszoffenzíva megfékezésén, és rohamcsapatokkal próbálják visszaszorítani az ellenséges erőket házról házra, úgy tűnik, hogy Oroszország közel áll ahhoz, hogy 2023 óta a legnagyobb ukrán várost megszerezze. Így csupán idő kérdése, hogy a másfél éve tartó ostrom után a donecki régió kulcsfontosságú vasúti csomópontja, Pokrovszk, amely a harcok következtében szinte teljesen eltűnt a térképről, osztozzon Bahmut és Avgyijivka sorsában. Ha Pokrovszk elesik, ez lesz az a legnagyobb város, amelyet Oroszország elfoglalt Bahmut után.
Pokrovszk az utolsó jelentős akadály az orosz csapatok előtt a donecki régió két utolsó, még ukrán ellenőrzés alatt álló nagyvárosa, a kevesebb mint száz kilométerre fekvő Szlovjanszk/Szlavjanszk és Kramatorszk felé vezető úton. Ezeket az erődvárosokat orosz támadódrónok most már elérik. Pokrovszk elfoglalása segíteni fog az orosz erőknek abban, hogy kibővítsék az egyik fő támadási útvonalat a donecki régió fennmaradó fő városainak bekerítésére irányuló törekvésükben, de nem vezet a védelem általános összeomlásához. Pokrovszk orosz ellenőrzése ráadásul utat nyithat Oroszország előrenyomulásának a kevésbé jól védett nyugati és délnyugati Dnyipropetrovszk és Zaporizzsja régió felé is.
Pokrovszk elvesztése Kijev számára csapásnak számít, de a jelentősége nem feltétlenül olyan drámai, mint ahogy azt sokan gondolják. Ez az esemény nem fogja radikálisan átalakítani a háború alakulását, és nem várható, hogy katasztrofális katonai következményekkel járna Ukrajna számára. Fontos megemlíteni, hogy a város több mint egy éven át tartó ostroma alatt az orosz erők jelentős veszteségeket szenvedtek el, ami végső soron gyengítette a hadsereg hatékonyságát. Ezen a téren a kitartás, amelyet az ukrán védők tanúsítottak, végső soron ukrán győzelemnek tekinthető. Ezért sokkal bölcsebb lenne, ha a Pokrovszk északi részén megerősítenék a védelmi vonalat, a Kosztyantinyivka/Konsztantyinovka, Druzskivka/Druzskovka, Kramatorszk és Szlovjanszk/Szlavjanszk erődrendszerre összpontosítva, ahelyett, hogy az ott rekedt harcképes egységeket feláldoznák a bekerítés érdekében.
Ami a háborús események összképét illeti, Pokrovszk szerepe csupán egy újabb epizód a már jól ismert, elnyúló konfliktusban, akárcsak Mariupol, Liszicsanszk, Sziverszkodoneck, Avgyijivka vagy Bahmut. Ezeknek a városoknak a birtoklása nem csupán stratégiai és logisztikai szempontból jelentős, hanem az orosz hadsereg moráljának és a helyi lakosság kitartásának megerősítése érdekében is kulcsfontosságú. A területek megszerzése vagy elvesztése már jóval bonyolultabb háborús célokkal összefonódik, és így legfeljebb átmeneti hatásokat gyakorol a konfliktus alakulására. A (hadi)ipari kapacitás és a társadalmi elszántság sokkal nagyobb szerepet játszik a háború kimenetelében.
Bár az élőerőben, a tűzerőben és a mozgósítási képességek tekintetében egyértelmű az orosz fölény, az ukrajnai harcok a 2023 óta egyértelműen orosz oldalon lévő stratégiai kezdeményezés mellett is bizonyos értelemben az előrenyomulást lassító patthelyzetté alakultak. A front nyílt területein gyakorlatilag lehetetlen a mozgás, a drónok veszélyessé tesznek bármilyen tevékenységet az ütközési vonal 20-25 kilométeres körzetében. Tankok és nehézgépek ritkán jelennek ott meg. Az ukrán katonák pincékben és kráterekben rejtőzködnek, az orosz egységek pedig két-három fős kis csoportokban mozognak. De ha elég ilyen kis csoport gyűlik össze egy városban, támadást indítanak.
Az ukrán vezetés szerint a háború jelenlegi formája a közeljövőben nem fog jelentősen megváltozni. Ez arra utal, hogy Oroszország, még hatalmas veszteségekkel is, továbbra is igyekszik előrehaladni, még ha csak minimális területi nyereséget ér el is.
A Pokrovszkért vívott csata újra rávilágított Ukrajna egyik legfőbb problémájára: a személyzet hiányára. Bár a drónok részben képesek ellensúlyozni az élőerőben tapasztalható jelentős eltéréseket, ez a megoldás nem tartható fenn hosszú távon. A frontvonal ma egyre inkább egy vakondütéses játékhoz hasonlít, ahol az ukrán egységek egyik szektorból a másikba vándorolnak, hogy betömjék a keletkezett réseket. Eközben Oroszország ügyesen kihasználja az ebből adódó lehetőségeket. Míg az ukrán erők Pokrovszkra és a Harkiv térségében található, szintén válságos állapotú Kupjanszkra összpontosítanak, az orosz hadsereg továbbra is harapófogót próbál kialakítani a Donbasz délnyugati részén, Kosztyantinyivka környékén, és jelentős előretöréseket könyvelhetett el a zaporizzsjai hadműveleti övezetben. Katonai elemzők szerint ez az esemény új fejezetet nyithat a háború alakulásában, mivel az orosz hadsereg Zaporizzsja térségében visszanyerte a kezdeményezőképességét.
Pokrovszk elfoglalása kétségkívül megerősíti az oroszok morális állapotát, ugyanakkor csökkenti az ukránok elszántságát. Az orosz vezetés számára rendkívül fontos, hogy Moszkva ezt a győzelmet felhasználja a nemzetközi közvélemény, különösen a Fehér Ház befolyásolására. Ezzel a lépéssel a Kreml azt kívánja bizonyítani, hogy Kijev képtelen megakadályozni Oroszország céljainak megvalósítását, így a győzelem elkerülhetetlennek tűnik, míg Ukrajna további katonai támogatása feleslegesnek minősül. Miközben tehát Vlagyimir Putyin igyekszik Trump előtt is megerősíteni Oroszország erejét és az ukrán védekezés értelmetlenségét, addig Volodimir Zelenszkij Pokrovszk védelmével, amely már-már irracionálisnak tűnik, éppen ennek a narratívának a megdöntésére törekszik.
Pokrovszk elvesztése nem csupán katonai, hanem politikai szempontból is komoly következményekkel járna, hiszen ez az ellenállás szimbólumává nőtte ki magát. Az információs térben ezt a változást az Ukrajna támogatására irányuló nyugati elköteleződés megingásaként értékelhetnénk. A Nyugat 2014 óta folyamatosan táplálja az ukrán reményeket, ugyanakkor a háborúba való belépés irányába terelte Kijevet. Az eddigi fegyveres támogatás, bár fontos, nem elegendő a területek hatékony védelméhez. Ez a helyzet rávilágít az ukrán politikai elit felelősségére is. A bekerített erők feláldozása nem a legjobb megoldás; sokkal inkább a stratégiai visszavonulás lenne a helyénvaló lépés. Ez lehetőséget adna arra, hogy az ukrán csapatok még a tél érkezése előtt megerősítsék pozícióikat Pokrovszk északi részén, ezzel lerövidítve a frontvonalat és javítva a logisztikai helyzetet. Végső soron ez egy olyan helyzet, ahol az emberi élet felbecsülhetetlen értékkel bír, és a terület védelme helyett az életek megmentése kell, hogy a középpontban álljon.
