Kipróbálják a legújabb iPhone-t? - A világ legvékonyabb mobiljainak tesztje!
Az AI-forradalom legnagyobb innovációiról és a digitális transzformációról is szó lesz a Portfolio november 25-ei AI & Digital Transformation rendezvényén. Regisztráció és részletek itt!
Mivel ebben a tesztben az új iPhone Airhez kerestünk ultravékopny telókat, az első és legfontosabb kérdés, hogy tisztázzuk: mennyire vékony a három mobil.
Az iPhone Air jelenleg a világ egyik legvékonyabb mobilja, csak 5,6 milliméter a hivatalos vastagsága. A teljes képhez viszont hozzá tartozik, hogy ezt a vékonyságot úgy tudták elérni, hogy gyakorlatilag az akksin kívül minden más a kameraszigetben rejtettek el, ami azért alaposan kiemelkedik a hátlapból, azzal együtt már nagyjából 11,3 milliméter a teló legvastagabb pontja, ez a dupla vastagság is azt jelzi, hogy az Apple a dizájnt és a fogásérzetet a teljes házra optimalizálta, miközben a kamera-blokk kompromisszumos kiemelkedést kapott.
A Samsung Galaxy S25 Edge lenyűgöző vékonyságával tűnik ki, csupán 5,8 milliméteres vastagságával ez a telefon az egyik legkarcsúbb androidos készülék a piacon. Azonban a telefonsziget jelentősen kiemelkedik a házból, körülbelül 4 milliméterrel, így a teljes vastagság környékén 10 millimétert mérhetünk. Érdekes megfigyelni, hogy kézben tartva az Air vékonynak tűnik, mint az S25 Edge, mivel az Apple ügyesen lekerekítette a sarkokat, így az oldalsó rész vékonyabbnak hat. Ezzel szemben a Samsung a két sík üveglap között éles szögben elkészített fémkeretet alkalmazott. Ez az emlékekbe idézi a körülbelül egy évtizeddel ezelőtti mobilokat, amikor az alsó és felső üvegfelületek hajlítottak voltak, és csupán egy keskeny fémcsík kapcsolta össze őket, így az akkori telefonok még a mostani Air-nél is karcsúbbnak tűntek a felhasználók szemében.
Miközben az Apple és a Samsung telója látványosan vékony, a Honor Magic V5 kinyitva egyszerűen agyeldobós. Már összehajtva is teljesen vállalható, úgy 8,8 milliméter (ok, a brutális kameraszigetnél 16 milliméter), kinyitva viszont csak 4,3 milliméter vékony, tényleg elképesztő. Az összehajtható mobilok szerintem most jutottak el oda, hogy a zsanérjuk, az összehajtásnál a kijelződudorjuk vagy az összehajtott állapotban a vastagságuk alapján már nem kompromisszumosak, nem véletlen, hogy az Apple-ről azt pletykálják, hogy nemsokára kijöhet a saját hajtogatható mobiljával, a technológia már megérett a tömeggyártása (az árról majd később).
Itt mind a három teló csúcskategória, de még közülük is kiemelkedik a Honor.
Az iPhone Air kijelzője 6,5 hüvelykes, 2736×1260 pixeles felbontással és nagy (~460 ppi) pixelsűrűséggel. Ráadásul támogatja az 1-120 Hz közötti adaptív képfrissítést, így gördülékeny animációkat és mozgásokat kapunk. A fényerő kiemelkedő, akár 3000 nites csúcs világosságot is tud elérni, ami mellett tényleg tökéletesen látható még erős napsütésben is.
A Galaxy S25 Edge lenyűgöző 6,7 hüvelykes kijelzője 3120×1440 pixeles QHD+ felbontással büszkélkedik, amely az 1-120 Hz-es LTPO képfrissítési technológia révén zökkenőmentes és dinamikus élményt kínál. Ez a megoldás gyakorlatilag párhuzamba állítható az Apple hasonló rendszereivel. A csúcsfényerő ugyanakkor egy leheletnyivel alacsonyabb (~2600 nits), de még így is bőségesen elegendő a kültéri használathoz, még a legnagyobb napsütésben is.
A Honor Magic V5-ben a kijelző a luxus kategória: kívül egy 6,43 hüvelykes, belül pedig kinyitva egy 7,9 hüvelykes kijelző van, mindkettő 1-120 Hz-es képfrissítéssel rendelkezik, és a belső kijelző csúcsfényereje akár 5000 nit is lehet!
Sosem hittem volna, hogy az összehajtható telefonokban bármi igazán különleges lenne, de a teszthét során meglepően gyakran nyúltam a Honorhoz. A belső kijelzője valóban lenyűgözött. Sokkal élvezetesebb rajta olvasni, videókat nézni vagy játszani, sőt, még a fényképek nézegetése is egy új dimenziót nyert.
Röviden összefoglalva: Az Air modell erőteljes kompromisszumokat kötött, míg az S25 Edge sikeresen teljesítette a kihívásokat. A Honor viszont ezúttal is a maximális teljesítményre törekedett!
Miközben az elmúlt évek során a mobiltelefonok folyamatosan fejlődtek a kameratechnológia terén, az Apple 2025-ben bemutatott egy olyan készüléket, amelynek hátlapján csupán egy 48 megapixeles kamera található. Nincs se ultra, se teleobjektív — ami manapság már igencsak elmaradott megoldásnak számít. Bár az egyedi kamera valóban képes szép fényképeket készíteni, a tele- és ultralátószögű objektívek hiánya drasztikusan korlátozza a kreatív lehetőségeket, így ezt a modellt nem igazán lehet csúcskategóriásnak titulálni. Az előlapi 18 megapixeles kamera viszont kiemelkedően teljesít; videóhívások során és portré módban is fantasztikus eredményeket nyújt.
Az S25 Edge más filozófia, a hátlapon két kamera dolgozik, egy 200 megapixeles fő és egy 12 megapixeles ultraszéles. A Samsung itt is a saját, szenzoron belüli pixel-összevonási technológiáját alkalmazza, amely 16 pixelt egyesít, hogy jobb fényérzékenységet érjen el. A fotók rendkívül részletesek, és a színek élénkebbek, mint az iPhone-nál, gyenge fényben is jól teljesít, a kamerarendszer gyors, a fókusz pontos, és a képek. Az előlapi 12 megapixeles kamera szintén kiváló, részletes képeket készít és jó dinamikát biztosít, főleg nappali fényben.
A Honor valóban nem spórolt a kamerák számával, hiszen egy impozáns kameraszigetbe három különleges lencsét helyeztek. Az egyik a 50 megapixeles fő kamera, ami lenyűgöző részletességet biztosít, míg a másik 50 megapixeles ultraszéles lencse a tájképekhez és csoportképekhez ideális. Ezen kívül található egy 20 megapixeles telefotó lencse is, amely akár háromszoros optikai zoomot kínál, megőrizve a képek élességét és kontrasztját. A készített fényképek színei élénkek, de nem túlzásba vitt árnyalatokkal, ellentétben néhány Samsung modellel. Éjszaka sem kell aggódni a részletesség miatt, hiszen a képek sötétben is remekül teljesítenek. Az előlapi 16 megapixeles kamera szintén kiemelkedő, a portrék háttérelmosása precíz, és a bőrtónusok természetes hatást keltenek.
A nappal mindhárom készülék lenyűgöző fényképeket készít, de este a Honor olyan felvételeket produkált, hogy csak ámultam, és a barátaim is állaiktól estek el, amikor megmutattam nekik. A Duna budai partjáról készült parlamentfotón annyira éles és részletes lett a kép, hogy a szabad szemmel alig észlelhető részletek is kirajzolódtak, mint például a könyvtárszobák és a kupola, melynek csúcsán a kereszt is ragyogott.
A videók világában az iPhone továbbra is verhetetlen, még a korlátozott kameraképességei ellenére is. A Samsung hozza a megszokott szintet, de a Honor sajnos nem teljesít jól ezen a téren; a felvételeken erőteljes remegések figyelhetők meg, ami zavaró lehet. Lehetséges, hogy a jövőbeni szoftverfrissítések ezt a problémát orvosolják majd.
Ez is egy fontos szempont, mert a vékony test miatt ebben is lehet kompromisszum. És van is, az Airnél például úgy oldották meg a feladatot, hogy a fenti hangszóró mellé lent konkrétan semmit sem kapunk. Vagyis 2025-ben egy félmillió forintos prémium mobilban mono hangszóró van. Ez nálam egyébként deal braker. Mentségére szóljon, hogy a három teló közül az Air szólt a legjobban, abban az értelemben, hogy a mélyek és a magasak is ennél voltak a legteljesebbek, és függőlegesen tartva a telefont nem is zavaró az egy hangszóró, de vízszintesen tartva, például videólejátszás vagy játék közben kezdődik az időutazás, érzésre évtizedeket vissza a sötét, mono időkbe.
Miközben a Samsung sikeresen megoldotta ezt a kihívást, az S25 Edge modellje figyelemre méltó megoldásokat kínál. A telefon tetején és alján elhelyezett hangszórók kiváló hangzást biztosítanak, pedig a hely korlátozott volt. Ez is jól mutatja, hogy az Apple nehezen tudott elfogadható kompromisszumot találni a tervezés során.
A Honor az ultravékony, 4,3 milliméteres testbe is bele tudta szuszakolni a 2 hangszórót, amit ügyesen fent a bal, lent pedig a jobb oldalon helyeztek el, így a telefont kinyitva "keresztbe" van sztereó hang, szépen is szól, főleg ahhoz képest, hogy milyen testben kellett ezt megoldani. Ez is egy mérnöki bravúr!
Brutálgyors mind a három, ez itt tényleg a csúcskategória, különösebb kompromisszumok nélkül.
Az iPhone Air az Apple legújabb A19 Pro chipjével debütál, amely 12 GB RAM-mal működik, biztosítva a zökkenőmentes teljesítményt. Ezzel szemben a Galaxy S25 Edge a Snapdragon 8 Elite processzor erejét hozza el, szintén 12 GB RAM-mal felszerelve. A Honor Magic V5 viszont egy lépéssel tovább megy, hiszen ugyanazt a chipet alkalmazza, de már 16 GB RAM-mal bővítve, így kiemelkedő multitasking képességekkel büszkélkedhet.
A legújabb Geekbench 6 mérések részletesen feltárják a különböző mobilarchitektúrák közötti eltéréseket. Az iPhone Air az A19 Pro processzorával lenyűgöző 3500 pontot teljesített a single-core teszten, míg multi-core eredménye 9000 pont körül alakult, ezzel jelenleg a világ egyik legnagyobb teljesítményű telefonos CPU-jának számít. Ezzel szemben a Galaxy S25 Edge, amely a Snapdragon 8 Elite-tel van felszerelve, szintén figyelemre méltó teljesítményt nyújtott: a tesztek 3000-3100 pont között mozogtak single-core, míg multi-core teljesítménye 9500-9700 pont között alakult. Ez különösen figyelemre méltó, figyelembe véve az ultravékony dizájnt és a hőkezelés kihívásait. A Honor Magic V5 is ezen a platformon működik, így nem meglepő, hogy Geekbench mérései szerint a single-core teljesítménye közel 3000 pont, míg multi-core teljesítménye körülbelül 9000 pont. Bár ez a készülék egy hajszálnyival elmarad a Samsung modelljétől, a valós használat során a különbség szinte észrevehetetlen.
Mindhárom teló azonnal reagál, villámgyorsan vált az appok között, és bőséges erőtartalékkal rendelkezik még 4K videóvágás, játék vagy AI-funkciók mellett is. Ezekkel a telókkal processzorügyileg évekig nem lesz probléma, jövőbiztosak.
Ha röviden szeretnénk összefoglalni a töltési sebességet és az üzemidőt: napjainkra szinte minden jelentős okostelefon-gyártó készüléke jelentősen gyorsabban tölthető, mint az Apple modellek, és mindhárom említett telefon legalább egy napig bírja egyetlen feltöltéssel.
Az Apple az utóbbi években nem a legújabb innovációk színpadán tündököl, hanem inkább a megbízhatóságra helyezte a hangsúlyt, ami a töltési megoldásaikban is megmutatkozik. Az iPhone Air 2025-ben egy meglehetősen szokatlan 20 W-os vezetékes és vezeték nélküli töltést kínál. Bár elsőre lassúnak tűnhet, a valóságban nem olyan vészes a sebesség: körülbelül fél óra alatt majdnem a felére tölthető az Air 3149 mAh-s akkumulátora. Az Apple a gyorsaság helyett inkább a hőmérséklet stabilitását és az akkumulátor élettartamának megőrzését tartja szem előtt. A tesztidőszak során kiderült, hogy az iPhone Air egy töltéssel körülbelül 8-9 óra kijelzőidőt biztosít, ami normál használat mellett kényelmesen elegendő egy teljes napra, energiatakarékos üzemmódban pedig akár másfél napra is. Azonban ha tartós játékot játszunk vagy HDR videókat nézünk, a telefon viszonylag gyorsan merülni kezd.
Az S25 Edge akksija 3900 mAh-s, vezetékkel 45 W-tal lehet tölteni, vezeték nélkül pedig 15 W-tal, a gyakorlatban a telefon 30 perc alatt kb. 54 százalékig töltődött. Az üzemidő viszont nálam inkább csak közepes volt, átlagos használattal (chat, böngészés, fotózás, pár óra videó) 6,5-8 óra kijelzőidőt produkált, ami egy napra elég, de estére jellemzően töltőt igényel.
A Honor Magic V5 2025 egyik leggyorsabban tölthető mobiltelefonja, amely lenyűgöző teljesítménnyel rendelkezik. A hajtogatható formája mellett egy impozáns 5820 mAh-s akkumulátor rejtőzik benne, ami lehetővé teszi a 66 W-os vezetékes és a 50 W-os vezeték nélküli töltést. Mindössze fél óra alatt akár 80%-ra is feltölthetjük, míg a teljes feltöltés csupán 50-55 percet vesz igénybe. Az üzemidő is kiemelkedő, hiszen a nagy kijelzők és az erőteljes processzor ellenére átlagos használat mellett 9-10 órányi kijelzőidőt biztosít, ami stabilan elegendő egy egész napos, sőt sok esetben másfél napos működéshez is.
Aki 1-2 évente lecseréli a mobilját, annak mindegy, de annak, aki 3-5 évig is megtartja (mint én), azért nagyon nem mindegy, hogy az indulásnál mennyit bír az akksi. Az Airnél és az Edge-nél azért aggódnék, hogy egy 3+ éves mobil kibír-e egy egész napot.
Összefoglalva: A Samsung nem igazán hoz lázba, míg az iPhone Air minden egyes használatkor lenyűgöz. A Honor viszont messze a legemlékezetesebb élményt nyújtja.
Az Air nagyon vékony, és annak is hat, nagyon szép, dizájnos telefon, jó érzés kézbe venni. Napi használatban viszont furcsa, nekem kevés volt rajta a fogás, és a fényes oldallap is csúszós, többször majdnem kiesett a kezemből, ezen persze egy tok sokat segít.
A Samsung a három közül a legkevésbé izgalmas választás volt. Bár tényleg vékony, azon kívül nem sok különlegességet kínál, és a tapintása alapján sokkal vaskosabbnak tűnik, mint az Air.
A Honor valóban egy olyan eszköz, amelyet folyamatosan szívesen előveszek. A zsanérok elegáns működése, ahogy ki- és behajtáskor hang nélkül záródik, egy különleges élményt nyújt. Az a finom puffanás, amikor teljesen összezárul, szinte muzikális. A nagy kijelző pedig, ami bármilyen tartalom élvezetét lehetővé teszi, messze kiemelkedik a három közül. Ez az élmény valóban páratlan!
A telefonomat mindig a nadrágzsebemben tartom, és ott az Air és az S25 Edge szinte észrevétlenek, mivel a 165 és 163 gramm valóban elenyészőnek számít. Viszont a Honor már más tészta: a 226 grammos súly és a nagyméretű kamerasziget miatt zsebben való tárolása igencsak határeset. Pedig ez az első olyan összehajtható okostelefon, amely már-már hagyományos mobilként funkcionál, és ez meglepően jó élményt nyújt.
Játékélmény egy gamer szemével
Máté, a 10 éves fiam, megosztotta velem a tapasztalatait az okostelefonokról, különösen a játékélményeikről. Az iPhone Airt vízszintesen használva számára kicsit különös élmény, mivel a kamerasziget vastagabb, míg a másik oldal vékonyabb, ami zavaró lehet. Ráadásul azt is észrevette, hogy a telefon gyorsan merül játék közben, ami nem éppen ideális. A Samsungot illetően Máté azt mondta, hogy játékszempontból nem nyújt különösebb újdonságot, olyan, mint egy átlagos, vastagabb mobil, de a kamerasziget nem zavaró, és a játékok szépen futnak rajta. Viszont a Honor esetében teljesen más a helyzet. A kijelzője kihajtva hatalmas, és Máté szerint a játékélmény olyan, mintha többet látnánk a képernyőn, hasonlóan egy tablethez. Ráadásul könnyen tartani is, ami plusz előny. Összességében mindhárom telefon remekül teljesít a legnagyobb igényű játékok terén, Máté szerint egyik sem okoz csalódást, ha a teljesítményről van szó.
Az iPhone Air ára 500 ezer forintról kezdődik, ami igazán borsos összeg, főleg ha azt nézzük, mit kínál érte. Korábban már említettem, hogy idén a sima 17-es modell a legjobb választás, hiszen gyakorlatilag egy Pro készüléket kapunk 400 ezer forintért, ami az eddigi legkiválóbb ár-érték arányú iPhone. Ezzel szemben az Air 100 ezer forinttal drágább, de cserébe csak egy egyszerűbb kamerát, kevesebb üzemidőt és mono hangszórót kínál. Véleményem szerint ez sok pénzért túl kevés. Az Air valóban egy stílusos telefon, de rengeteg kompromisszummal jár.
Az S25 Edge bemutatója idén május közepén zajlott, tehát már öt hónap telt el azóta. Augusztus óta pedig Magyarországon is elérhető, az induló ára 490 ezer forint volt. Ez szerintem elég borsos összeg. Ahogy telik az idő, a mobiltelefonok általában egyre olcsóbbak lesznek, és vannak olyan webshopok, amelyek különféle akciók révén jelentősen csökkentik a bolti árakat. Az Edge esetében azonban az árkülönbség kifejezetten szembetűnő. Találtam olyan online boltokat, ahol a készülék eredeti árának kevesebb mint feléért kínálják a karcsú Samsungot, ami valóban kedvező ajánlatnak számít. Az Edge az eredeti áráért egy remek telefon, minimális kompromisszummal, viszont féláron szinte ajándéknak számít.
A Honor Magic V5 ára 800 ezer forint, és nekem az a benyomásom, hogy ha valaki igazán vágyik egy hajtogatható mobilra, akkor ez az összeg nem is tűnik olyan magasnak a készülék által nyújtott élmények tükrében. Érdekesség, hogy van olyan webshop, ahol az ára már 600 ezer forint fölé is emelkedett. Ha valaki kész ennyit áldozni egy telefonra, akkor egy igazán lenyűgöző csúcstelefont kap cserébe.
