Ma ünnepeljük a zene világnapját! Ez a különleges alkalom remek lehetőséget ad arra, hogy megemlékezzünk a zene varázsáról és hatásáról az életünkre. Töltsük el ezt a napot dallamokkal, ritmusokkal és a zene örömével! 🎶
Yehudi Menuhin inspirációjára 1975-ben az UNESCO hivatalosan is A zene világnapjává nyilvánította október 1-jét. A neves hegedűművész hangsúlyozta, hogy a csend értéke mellett a sokszínű zene megismerése is kulcsfontosságú, mivel ez a művészet összeköti az embereket és gazdagítja a különböző kultúrák közötti kapcsolatokat.
A zene a káoszból rendet teremt; a ritmus a széttartót egységbe fogja; a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja; a harmónia az össze nem illőket összeegyezteti.
1975-ben Yehudi Menuhin így méltatta A zene világnapját: "A szavakat már sokszor kihasználták, különösen napjainkban, amikor a tudatlanság egyre inkább teret nyer. Ennek ellenére a zene továbbra is egyedülálló módot kínál arra, hogy az emberek megértsék egymást. A múlt előítéletei ma távolabb állnak tőlünk, mint valaha, ám a valódi értékek, amelyek mindig is alapját képezték a különböző kultúrák művészi kifejezésmódjának, most még inkább a figyelem középpontjába kerülnek."
Menuhin, aki a nyugati klasszikus zeneművészet mellett mélyen vonzódott a távolabbi kultúrák, mint India, Kína és Japán iránt, úgy gondolta, hogy a zene sokszínűsége és a különböző stílusok megismerése képes közelebb hozni az embereket egymáshoz. "Minden városnak, falunak és országnak arra szeretnék felhívni a figyelmét, hogy ezen a napon sokféle zenei eseményt szervezzenek. Örömmel látnám, ha nem csupán koncerteken és rádióműsorokban csendülnének fel régi és kortárs művek, hanem spontán zenei megmozdulások is zajlanának az utcákon és tereken. Énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene neves előadói egyaránt részt vehetnének ebben az ünneplésben. Hasonló kezdeményezéseket már tapasztaltunk több városban: például San Francisco-ban, sőt, még a vibráló New York-ban is, ahol a Manhattan és a Juilliard Zeneiskola fiatal tehetségei a legforgalmasabb kereszteződésekben játszottak a járókelőknek. Ekkor a régi holland orgona-tekerők, a nápolyi tenoristák, az énekmondók és a trubadúrok emléke idéződött fel bennem, és arra gondoltam, hogy ezeket a hagyományokat érdemes lenne újraéleszteni."
Legalább ilyen fontos szerepe van a valódi csendnek az életünkben. Ahogy a meditációban a nyugalom történés nélkülisége maga a legmélyebb létezés, úgy lehet a legtartalmasabb muzsika a csend. "Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek" - mondta Menuhin. - "A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez."
