Magyarország, a vihar küszöbén áll! | Demokrata Egyedülálló időket élünk, amikor a kihívások és a lehetőségek határvonalán egyensúlyozunk. A magyar nép ereje és kitartása most különösen fontos, hiszen a megpróbáltatások idején csak összefogással tudunk e

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki ezt a linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/magyarok-a-vihar-kapujaban-990951/
A közelmúlt eseményei körül számos narratíva bontakozott ki, amelyek között a naiv, árvalányhajas elbeszélésektől kezdve egészen a súlyosabb, élesebb kritikákkal tűzdelt változatok is megtalálhatók. Célunk, hogy tisztázzuk a történteket és rámutassunk a lényegre! Az biztos, hogy függetlenül attól, mi is valójában történt, Kijev és a Tisza most Magyarország ellenes érdekek szolgálatába állítja az ügyet, különösen a magyar kormánnyal szembeni uniós szavazások kapcsán. De nemcsak a politikai csatározásokban, hanem a Kárpátalján élő magyar közösség is komoly vádakkal és haraggal találja szemben magát…
- Hogyne, sőt, már korábban is rendszeresen hallottuk azt ukrán, kormánypárti politikusoktól, hogy minden kárpátaljai magyar voltaképpen Magyarország ügynöke. Ezek az emberek, de az ukrán média is kollektív bűnösként tekint a kárpátaljai magyarságra. Jelzem, ez mindig is a diktatúrák kedvenc játékszere volt, és rendre rossz vért szült.
A kérdés az, hogy valóban megalapozatlan Magyarország-ellenes vádakról van-e szó, amelyeket hazai ellenzéki csoportok kértek számon Kijevtől, vagy... Mert a magyar közvélemény racionálisabb része joggal várja el, hogy a magyar hírszerző szolgálatok aktívan részt vegyenek azokban a helyzetekben, ahol folyamatosan nehéz helyzetbe kerülnek a nemzettársaink.
- Magyarországnak kiemelt figyelmet kell fordítania a határain túl élő, elszakított közösségeire. Már csak azért is, mert ebben az ügyben sem számíthatunk az unió segítségére, hiszen eddig laza mozdulatokkal söpörték le az asztalról az őshonos kisebbségek kérdését. Inkább az illegális migránsok, és az LMBTQ-csoportok jogaival foglalkoznak. Persze, amit látunk, az a magyar állam, de mindenekelőtt a magyar miniszterelnök és a magyar kormány elleni támadás elsősorban.
Úgy tűnik, az ukrán biztonsági szolgálat, az SZBU, egyre inkább fókuszál a magyarok felderítésére. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy információkat szerezzen Budapest környékéről. Nem mellesleg létezik egy párt, amely kész szembefordulni a saját nemzetével, csupán azért, hogy kiszolgálja az SZBU érdekeit.
- Külföldi, úgymond ellenérdekelt titkosszolgálatok hírszerzése nem tegnap kezdett dolgozni Magyarország ellen. Felerősíthették a tevékenységüket már akkor is, amikor kitört a háború 2022 februárjában, és nyilvánvalóvá vált a konfliktussal kapcsolatos magyar álláspont. De dolgoztak ezek a szolgálatok már 2014-2015 tájékán is, számos, tudatos és szervezett provokáció érte és éri ma is a kárpátaljai magyarságot. Az ilyen akciók nem mehettek volna végbe a helyi titkosszolgálatok hallgatólagos támogatása nélkül. Magyarország tehát legalább tíz éve az ukrán hírszerzés és az ukrán elhárítás célkeresztjében van.
- Gondoltak-e arra azok, akik Magyarországról információkat juttattak el Kijevnek, hogy ezzel mennyire megnehezítik a kárpátaljai magyarság helyzetét, amely már amúgy is rendkívül bonyolult? Az ukrán propaganda már eddig is feszültséget szított a közvéleményben a magyarokkal szemben.
Aligha kétséges, hogy számukra a politikai ambíciók és a hatalom megszerzése sokkal prioritást élvezhetett, mint a magyar közösség sorsa – még az anyaországban élő magyaroké is! Ezt a legutóbbi uniós felszólalás is tükrözte. Ahogy már említettem, az oroszellenes retorika mellett már egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött a magyarok ellen irányuló hangulatkeltés Ukrajna nyugati határvidékén.
Nyilvánvaló, hogy az ukrán hatóságok hasznos magyarországi naivakat is igénybe vesznek. A kérdés csupán az, hogy ez a naiv emberek tudtával történik-e, vagy anélkül. Az előbbi eset súlyos, míg az utóbbi kifejezetten aggasztó.
A helyzetünkben nem az a fő kérdés, hogy a szolgálataink tájékozódjanak Ukrajnában; sokkal inkább az lenne aggasztó, ha ezt nem tennék. A szomszédos országok közül, Ausztriát, Horvátországot és Szlovéniát leszámítva, számos helyen tapasztalhatók magyarellenes cselekmények. Kárpátalján például a KMKSZ székházát felgyújtották, újabb nyelvtörvényt vezettek be, amely tilalmakat tartalmaz, és Munkácson, valamint Ungváron a szélsőjobboldali Azov szervezet magyarokat gyalázó rigmusokkal vonult fel. Ezen kívül a munkácsi, 128. ukrán hegyi rohamdandár többször is megígérte, hogy három nap alatt elérik a Balatont. Arról nem is beszélve, hogy ügynökök titkos felvételeket készítettek a Kárpátaljai magyar konzulátuson...
- A hazai közvélemény békeidőben úgy tekint a titkosszolgálatokra, mint szükséges rosszra. Rosszabb esetben, mint a gonosz birodalmára. Mert nem látják, hiszen jobb, ha nem láthatják, hogy békeidőben milyen fontos munkát végeznek a szolgálatok.
Ha éppen nincs aktív háború, akkor valójában egyfajta hidegháborús állapot uralkodik – ezt fontos figyelembe venni.
Számunkra különösen aggasztó, hogy milyen geopolitikai helyzetbe került a magyarság Trianon után. Ezen belül a határon túli, őshonos magyar közösségekre szeretnék fókuszálni. Bár lehet, hogy nem mindenki hallja a hangjukat olyan élesen, mint most, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a magyar hírszerző szolgálatok az események középpontjában állnak.
- Ön kapcsolatba lépett az akkori vezérkari főnökkel? Tudott-e a vezérkari főnök a katonai titkosszolgálat működéséről, és esetleg ismerte az ügynökök nevét és pozícióját?
Természetesen, itt van egy egyedibb változat a szövegedből: - Természetesen jelentettem az esetet, figyelembe véve a szükséges szolgálati eljárásokat. A katonai biztonsági szolgálat közvetlenül a honvédelmi miniszter irányítása alatt áll. Először vele kellett konzultálnom, és ott azonnal világossá vált, hogy mi az, amit a vezérkari főnök is tudomásul vehet egy adott esemény kapcsán.
- Milyen részletekbe avatták be?
Elsősorban azon területek iránt érdeklődött, amelyek alárendeltségébe tartozó honvédségi struktúrák, alakulatok, fegyverraktárak, valamint a csapatok elhelyezkedése és az ezek körüli idegen hírszerzők aktivitása vonatkoztak. Nem volt szükséges, hogy tisztában legyen azzal, milyen eszközöket és módszereket alkalmaz a katonai elhárítás egy-egy helyzetben.
Lehet-e ennél is súlyosabb, mint amikor napvilágra kerül, hogy a Tisza mentén magyar informátorokat lepleztek le Ukrajnában? A volt vezérkari főnök láthatóan élvezi a fenyegetőzést, és bizonyos telefonszámokkal, valamint kapcsolatokkal próbál hatást gyakorolni...
Egy professzionális titkosszolgálat számára az információs források védelme alapvető fontosságú. Legyen szó emberi vagy technikai forrásokról, a titokban tartásuk elengedhetetlen. Ha az ellenfél tudomást szerez róluk, akkor két fő forgatókönyv valósulhat meg. Az egyik lehetőség, hogy megbontják a rendszerünket, amennyiben valóban az SZBU által említett helyzetről van szó. A másik forgatókönyv pedig az, hogy egy magyar titkosszolgálati vezetőt céloznak meg, s ezáltal dezinformációs játszmát indítanak. Hamis információkkal terelik el a figyelmét, manipulálják, így maximálisan lekötve energiáit. A titkosszolgálatok világa egy rendkívül összetett és kifinomult játszótér, tele rejtett csavarokkal és rafinált trükkökkel. Azok, akik nem mérlegelik alaposan egy helyzet minden lehetséges aspektusát, könnyen tévútra kerülhetnek. Vannak olyan játszmák, amelyek évtizedekig is elhúzódhatnak.
A volt vezérkari főnök Ukrajna iránti elköteleződését egyes NATO-jegyzőkönyvek is tükrözik. Felmerül a kérdés, miért nem tett erről jelentést a katonai szolgálat, hiszen közismert volt, hogy a magyar kormány álláspontja az orosz-ukrán konfliktus kapcsán eltérő, mint amit a vezérkari főnök a tanácskozások során képviselt. Ráadásul beszédei végén rendszeresen hangsúlyozta Ukrajna dicsőségét, és nemrégiben azt is kijelentette, hogy kész lenne egy dandárt a frontra küldeni.
A hírek szerint legalább négy NATO- és több európai vezérkari főnöki találkozón hangzott el tőle az Ukrajnát támogató szlogen. Ezt azonban itthon nem tüntette fel a jelentéseiben. A magyar katonák, valamint a hazai szolgálatok folyamatosan jelen vannak Brüsszelben, és a vezérkari főnököt is kísérik, sosem van egyedül. Azonban az elhárító szolgálat kísérete kapcsán nem világos, hogy érkezett-e bármilyen jelzés a honvédelmi miniszterhez arról, hogy a vezérkari főnök miként nyilatkozik külföldön. Ezt a helyzetet alaposan át kellene vizsgálni.
Budapesten egy állítólagos ukrán kém letartóztatása és az azt követő kiutasítása meglehetősen felkeltette a figyelmet. Lehetséges, hogy ennek a lépésnek az igazi célja a közelmúltban foglyul ejtett két magyar életének megmentése volt. Az efféle diplomáciai csere a hidegháború időszakában sokszor előfordult a szovjet és amerikai hírszerző ügynökségek között, és úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát. Az ilyen események mindig is a titkosszolgálatok árnyékos világának részei voltak, ahol a politika és az emberi sorsok összefonódnak.
Ez valóban így van. Azonban felmerül a kérdés, hogy az országban letartóztatott egykori diplomata milyen típusú útlevéllel rendelkezik. Amennyiben a diplomáciai passzusa nem lett visszavonva, akkor még mindig élvezheti a diplomáciai védelmet. Ezzel szemben az ukrán katonai attasé helyettesének kiutasítása megtörtént, viszont az ő védelme vitathatatlan. A cseréhez klasszikus ügynököket kellene felfedni.
Nincs mit szépíteni, a Tisza sajnos belekerült egy olyan szövetbe, amely a magyarellenes akciók fonalába szövődött. Milyen lépéseket tehet most az Ön által irányított Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet?
- Az intézetnek nincs felhatalmazása, hatósági jogköre. Egyetlen fegyvere a nyilvánosság, rendre a közvélemény elé tárjuk a kutatási eredményeinket. A magyar szolgálatok legfontosabb dolga most betömni a biztonság falán keletkezett réseket.