"Furcsán szórakoztató NDK-s dallamok - Magyar slágerek német nyelvű feldolgozása"

Az NDK zenei színtere különleges kincseket rejtegetett, hiszen számos magyar előadó és zenekar német nyelven adta elő saját dalaikat. Ez a jelenség igazán különleges volt, mivel a szocialista blokk többi országában ritkaságszámba ment, hogy honfitársaink lengyel, bolgár vagy cseh/szlovák nyelven énekeljenek a Muza, Balkanton, Supraphon vagy Opus lemezein. Ennek egyik lehetséges magyarázata az lehetett, hogy a német nyelv sokkal elterjedtebb volt Magyarországon, mint a többi említett nyelv.

Berlinben, Drezdában, Lipcsében, vagy akár Halléban ez a jelenség valószínűleg nem volt elegendő, hiszen a helyi zenekarok és előadók is felfedezték a magyar gyökerekkel rendelkező dalokat, és saját stílusukra formálták azokat.

Nemrégiben kiegészítettem egy 11 évvel ezelőtti anyagomat, amelyben az általam 2014-ig megismert 17 csehszlovákiai covert "kipótoltam" további olyan 27 felvétellel, amelyek esetében szintén magyarországi zeneszerző kompozíciója volt az ihlető. A 2010-es évek közepén 24 keletnémet covert is bemutattam a passzio.hu felületén, és most további 12 dalról szeretnék megemlékezni. Egy részüket szinte változtatás nélkül "vették át" az NDK-sok, de vannak olyan dalok, amelyeket kicsit "megbolondítottak", saját ízlésükhöz igazítottak.

A korábbi írásomban két különleges Presser-dalt emeltem ki, amelyek Frank Schöbelhez kapcsolódnak. Az egyik a Miért mentél el, amelyet Zalatnay Sarolta és az LGT is népszerűsített, míg a német énekes Heut' ist noch Zeit címmel adta elő. A másik említett dal a Schreib es mir in den Sand, amely a Gyöngyhajú lány keletnémet verziója. Érdekesség, hogy ezt a feldolgozást az 1977-ben megjelent Beat Lexikon is jelentőségteljesen kezeli: a szójegyzék Frank Schöbel munkásságáról közel 300 felvételt említ, azonban csupán négy sikeres dalt említ név szerint, köztük az Omega feldolgozását is.

Demjén Ferenc debütáló szólóalbumán fellelhető „Mikor elindul a vonat” című Presser-dala már az előző évtized közepén is figyelemre méltó volt. Gaby Rückert feldolgozása óriási népszerűséget hozott az 1981-es Drezdai Slágerfesztiválon, és emellett egy válogatáslemezen is szerepelt, tovább növelve a dal ismertségét.

Érdekes módon a csehszlovákok is foglalkoztak a témával, hiszen a "Nem leszek a játékszered" és a "Nem várok holnapig" dalok inspirálták a keletnémet művészeket is. Különösen emlékezetes Bärbel Wachholz, aki mindössze 46 évet élt, valamint Eva-Maria Bitomsky, akik 1968-ban felfedezték Zalatnay Sarolta egyik népszerű dalát. Az ilyen kulturális áthallások és kölcsönhatások mindig izgalmasan gazdagítják a zenei életet.

Az instrumentális felvételek világában különös figyelmet érdemel Günter Oppenheimer együttesének munkája, különösen a Színes ceruzák szöveg nélküli feldolgozása kapcsán. Ezen kívül a Günter Gollasch Orchestra is érdekes produkcióval rukkolt elő, hiszen az 1976-os nagylemezükön Koncz Tibor, Presser Gábor és Szörényi Levente dalait ötvözték egy izgalmas mixbe. Az Add már uram az esőt, a Hej Mama, a Gyöngyhajú lány és a Hintáslegény harmonikus összhangban találkozik más, vasfüggönyön túli zenei anyagokkal, gazdagítva ezzel az album hangzását.

Az "újdonságok" között érdemes kiemelni egy különleges feldolgozást, amely Frank Schöbel nevéhez fűződik, és 1972-ben készült el. Ebben a dalban Schöck Ottó egyik ikonikus művét vette át, méghozzá német nyelven. A "Herbst" (Régi kép, szobrok) című szám duett formájában csendül fel, Chris Doerk, a népszerű énekesnő és Schöbel felesége közreműködésével. Ez a Metro-feldolgozás azóta is elérhető, hiszen 2007-ben egy tripla Amiga CD-n is megjelent, így a dal újra felfedezhető a zene kedvelői számára.

Kovács Kati 1972-ben Drezdában bemutatott slágere új megvilágításba került az 1984-es Nemzetközi Drezdai Slágerfesztivál keretein belül, amikor Brigitte Stefan a német változatát, az „Add már uram az esőt” című dalt énekelte. A „Wind komm bring den Regen her” emléke az évek során elhalványult, különösen mivel a Melodie & Rhythmus, a keletnémet könnyűzenei szaklap újságírója a slágert Koncz Zsuzsához kapcsolta a fesztivál idején. Brigitte feldolgozása nemcsak a fesztiválon, hanem a Rund című keletnémet tévéműsorban is elhangzott 1984. november 17-én, és később is a repertoárjuk része maradt. A Pesti Műsor 1988. május 18-án tudósított egy „Kelet-Nyugat Rocktalálkozóról”, amelyet az NSZK-beli Wunsiedelben tartottak. Az eseményen a magyar fellépő a Tátrai Band volt, Vertig József énekes közreműködésével, valamint szerepelt a szovjet Avtograf, a nyugatnémet Die Ärtzte, és közvetlenül a Tátrai Band után lépett színpadra az NDK-beli Brigitte Stefan és a Meridian formáció. Az újságíró megjegyezte, hogy Brigitte énekstílusa sokban hasonlít Kovács Katiéhoz, és ezt részben az is magyarázhatta, hogy ezen a koncerten ő is előadta németül az „Add már uram az esőt”.

A ddr-tanzmusik.de weboldalon számos olyan magyar eredetű feldolgozásról olvashatunk, amelyek eddig csak rádiófelvétel formájában léteznek, és sajnos még nem jelentek meg hanghordozón. Az egyik már említett példa a VIII. Henrik felesége voltam című szám, amely Koncz Zsuzsa előadásában hatalmas sikert aratott. Ina Martellnek ezen kívül három másik, magyar gyökerekkel bíró dala is létezik, amelyeket 1972 és 1973 között rögzített valamelyik keletnémet rádió. A Koncz Zsuzsától ismert Színes ceruzák mellett a listában szerepel egy-egy Szűcs Judit és Zalatnay Sarolta sláger is. A Csillagvirágok című dal német verziójának ötlete valószínűleg abból fakadt, hogy Martell is részt vett az 1973-as Made in Hungary elnevezésű könnyűzenei versenyen, ahol a dal magyarul mind Szűcs Judit, mind pedig a német énekesnő előadásában elhangzott, legalábbis a Made in Hungary dalait tartalmazó "kottás-szöveges" kiadvány szerint.

A „Fák, virágok, fény” című Martell-feldolgozás (Bäume, Blumen, bunte Stadt im Licht) 1972-ből származik, akárcsak Zalatnay sikerének csehszlovák átirata. Érdekes, hogy a német verzió szövegét Tanja Thal írta, aki maga is ismert énekesnőként vált népszerűvé slágereivel.

Thal szintén írt szöveget egy Schöck Ottó által komponált dalhoz, amelynek címe "Sonne streicht mein Gesicht". Érdekesség, hogy ő maga a dal előadója is. Az 1971-es rádiófelvételről sajnos nem áll rendelkezésre több információ a honlapon, de a dalcím hevenyészett fordításából - "A nap simogatja az arcom" - és a kiadás éve alapján én Katona Kláritól a "Mikor rád talál a hajnal" című dalra tippelnék.

A svájci származású Rec Demont rejtélye éppolyan lenyűgöző, mint a zene, amelyet alkotott. 1964 és 1970 között az NDK-ban élt feleségével, ahol az Amiga kiadó támogatásának köszönhetően számos felvételt rögzített. Különösen figyelemre méltó egy 1965-ből származó Bágya András szerzemény, amely az „Entscheide dich heute” címet viseli.

Egy másik Bágya-dal, a "Megáll az idő" feldolgozását készítette el Rafael Márta, a Magyarországon született színésznő és énekesnő. Márta 1960-ban költözött az NDK-ba, amikor férjhez ment egy újságíróhoz. Szólólemezét 1969-ben adta ki, amelynek érdekessége, hogy a dal magyar nyelven indul, majd a közepén németre vált, és végül is így zárul.

A nyolcvanas évek második felére is jutott még feldolgozás, hiszen egy 1988-as Amiga-válogatáson, a Fondbüro nevű formáció a Rock and roll Party című számot adja el németül. Ennek az eredetije a Hungaria együttesé, a zeneszerző pedig Fenyő Miklós.

Az 1980-as évek második felében valaki felfedezte Varga Miklós ikonikus dalát az NDK területén. Az „Európa” című szám 1987-ben a Nemzetközi Drezdai Slágerfesztiválon szédületes sikert aratott, amikor a drezdai Lift zenekar előadásában felcsendült. Ezt követően, 1996-ban a dal egy válogatás CD-n is megjelent, tovább öregbítve a hírnevét.

A keletnémet G.E.S. együttes a Kati és a Kerek Perec társaságában vette fel német nyelven a Titanic című számot 1980-ban. A magyar zenekar közreműködése nem meglepetés, hiszen a dal Végvári Ádám szerzeménye és Nagy Kati zenekara első lemezének nagy slágere volt. Ugyanez a szerzemény instrumentális változatban szól egy válogatás nagylemezen, de itt a KKP-t a Berlini Rádió Tánczenekarának fúvósszekciója erősíti. A nagylemez érdekessége, hogy csupa keletnémet rockbanda (Karat, City, Puhdys) slágere szól instrumentális verzióban, egyetlen kivétel a magyar formáció említett sikere.

A coverek listáját egy különleges, nehezen besorolható felvétellel zárnám, amely egy nemzetközi együttműködés eredménye: 1974. március 12-én hat szocialista ország neves zenészei gyűltek össze Berlinben, Martin Hoffmann kezei alatt. Ez a formáció nemcsak a keletnémet televízióban tűnt fel, hanem egy nagylemezt is rögzített. A lemezen fellelhető "Ah, was habe ich getan" című instrumentális számhoz a kiváló zeneszerző, Koncz Tibor is hozzájárult zongorajátékával, az Interband tagjaként. Érdekesség, hogy az eredeti dal, amelyre a feldolgozás készült, Kovács Kati "Jaj, nem vigyáztam" című számához kapcsolódik.

A blog a NKA Hangfoglaló Program támogatásával valósul meg, lehetővé téve ezzel a zenei tartalmak gazdagítását és a tehetséges előadók bemutatását.