A kukorica ára szárnyra kapott, és úgy tűnik, a vásárlók már a toxint sem kérdezgetik - írja a Mezőhír.

Január első hetei általában csendes időszakot jelentenek a piacon, azonban most valami szokatlan dolog történt: minden gabona ára emelkedésnek indult. Ez önmagában még nem meglepő, de az igazán érdekes az, hogy az ipari szereplők láthatóan már nem aggódnak az áru toxintartalma miatt sem. Mi állhat a háttérben?

Jelenleg Magyarországon átlagosan 83 ezer forintot ér egy tonna takarmánybúza (nettó), míg az árpa ára körülbelül 80 ezer forint körül mozog. A kukoricát pedig 75-78 ezer forintért értékesítik. Ezek az árak mind magasabbak, mint az év végén tapasztaltak, de talán még fontosabb, hogy az ipari szereplők már nem aggódnak a kukorica toxintartalma miatt.

A hazai kukoricatermésből csak mintegy 2,5 millió tonna volt a betakarításkor 5 ppb alatti mértékben aflatoxinnal szennyezett, de azóta is eltelt két hónap, ami a raktárakban lévő, kifogástalan mennyiséget tovább zsugorította. Eközben a hazai ipar (etanol + takarmány) több mint 4 millió tonna kukoricát igényelne. A takarmánygyártásról tudjuk, hogy megfelezte a kukoricafelhasználását, és ebben a szezonban beéri 800 ezer tonna tengerivel is. Helyette búzát, árpát vásárol fel - ezért lett drágább az árpa a kukoricánál. Az etanolgyáraknak azonban szükségük van a magas energiatartalmú, jól feldolgozható, mégis megfizethető gabonaszemre.

A hazai gabonakínálat jelenleg szűkös és magas áron elérhető, és sajnos a külföldi forrásokra is hasonló helyzet jellemző. A minőséget tekintve az ukrán és lengyel kukorica kiemelkedik a régióban, mivel ezek a legkevésbé toxikus alternatívák, azonban az áraik még a magyar termékeknél is magasabbak.

A múlt hétvégén az ukrajnai feldolgozóknak beszállított kukorica termelői ára 8900 hrivnyát (84,5 ezer Ft/t) ért, a 10-11,5% fehérjetartalmú búza 8700 (82,6 ezer Ft/t), a takarmányárpa pedig 8600 (81,7 ezer Ft/t) hrivnya áron forgott. Lengyelországban 74-81 ezer forintnak megfelelő zlotyit fizetnek a beszállított terményért. Vagyis ezek az árak "helyből" magasabbak a magyarországinál. A külföldi áru már csak annak éri meg, aki a tejelő tehenészetek takarmányigényéhez keres energiadús alapanyagot, és más lehetőséget már nem talál.

Úgy tűnik, hogy az ipar, különösen az etanolgyártás, szűk keresztmetszetbe került a választási lehetőségeket illetően. A folyamatosan emelkedő üzemanyagárak, valamint a gyógyszeripari alkohol és más alapanyagok iránti magasabb kereslet azonban egyre inkább ellensúlyozza azt a kis veszteséget, amit a takarmányként nem értékesíthető DDGS (száraz kukoricatörköly) okoz. Úgy tűnik, a gyárak ezt a helyzetet tudomásul vették, és próbálnak alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez.

A takarmányipar képes olyan minőségű takarmányokat előállítani a monogasztrikus állatok, mint a sertések és baromfik számára, amelyek 20 ppb alatti szennyező anyagokat tartalmaznak. Emellett a szükséges energiaellátást is meg tudja oldani a megfelelő receptúrák kidolgozásával. Jelenleg a szójaolaj költségei alacsonyabbak, mint a többi növényi olajé, ami a szója bőséges termelésének köszönhető, mind hazánkban, mind Ukrajnában. Azonban a túlkínálat következményeként a következő évben jelentős változások várhatóak az európai mezőgazdasági vetésszerkezetben.

Ukrajnában jelentős csökkenés várható a szója vetésterületén, mivel a gazdák jelenleg 17.000 hrivnyáért (161,5 ezer Ft/t) adják el a GMO-s babot feldolgozásra. Ez az ár ugyan nem elhanyagolható, de tavaly az ukrán mezőgazdasági termelők 6,4 t/ha átlaghozamot értek el az árukukoricával, ami kiemelkedően jövedelmezőbb választás a mindössze 2 tonnás hozamú szójával szemben. Az Ukrán Agrárvállalkozások Szövetsége (UKAB) elemzője, Szvitlana Litvin úgy véli, hogy ennek következtében a helyi gazdák tavasszal csökkenteni fogják a szója vetésterületét, míg a kukorica területét növelni fogják.

Magyarországon a kukorica termesztésének biztonságos zónája csupán a "félkaréj" területekre korlátozódik, tehát főként az Alföldön kívül kell keresni a növekedési lehetőségeket a tengeri vetésterületek számára. Ezzel szemben a síkságon a termelési kedv tovább csökkenhet. Kivéve, ha a gazdák tévesen abba a hitbe ringatják magukat, hogy a minőség másodlagos, mert amikor az áru rendkívül gyenge, akkor is akad vásárló, hiszen mindig lehet találni érdeklődőt a gyenge minőségű termékekre.

A nemesítőházak január elején észlelték, hogy a vetőmagrendelések üteme a megszokott tempónál lassabb. A gazdálkodók körében továbbra is a FAO300-400-as éréscsoport a legnépszerűbb választás. A hibrid növények esetében a legfontosabb értékmérő a aszálytűrés, ami az évjáratok közötti stabilitást is biztosítja, valamint a gyors vízleadás képessége. A termelők emellett a tápanyagokra adott pozitív reakciót is kiemelten értékelik.

A kukoricavetőmagok piacának alakulásáról és a növény jövőbeli perspektíváiról szóló szakmai írásunk a MezőHír következő nyomtatott számában fog megjelenni. Érdemes figyelemmel kísérni, hiszen részletes elemzésekkel és friss információkkal szolgálunk a témában.