Munkácsy felesége nem csupán egy aranyásó volt, hanem igazi jókedvű társasági ember, aki élvezte a jó borokat és a baráti összejöveteleket.
Gyarmati Gabriella, a kiállítás kurátora, hangsúlyozza, hogy Cécile Papier, a festő felesége, gyakran a művészettörténészek, regény- és naplóírók "áldozataként" jelenik meg. Sokan olyan képet festettek róla, mintha kizárólag érdekből kötött volna házasságot a festővel, és hogy ezzel folyamatos munkára kárhoztatta volna őt, csupán a saját fényűző életének fenntartása érdekében. A kurátor azonban elmondta, hogy a kiállítás célja nem az ismert vélekedések megcáfolása, hanem inkább a két ember mindennapi életének bemutatása, valamint annak bizonyítása, hogy közöttük valódi szerelem létezett.
A szakember véleménye szerint Cécile, akárcsak első férje, Edouard de Marches báró, jelentős mecénás szerepet töltött be férje életében. Mai értelemben véve ő volt a család ügyes marketingese és PR-szakembere, aki mesterien formálta a férje körüli közvéleményt, ezáltal segítve őt abban, hogy támogatókat találjon. Emellett hatékonyan irányította a megörökölt colpach-i birtokot, amely szintén jelentős jövedelemforrást biztosított számukra. Cécile nemcsak mint mecénás, hanem gyűjteménykezelő is tevékenykedett, hiszen nélküle könnyen elveszhetett volna a festőfejedelem páratlan tehetsége.
Bár a békéscsabai múzeum gyűjteménye nem tartalmaz leveleket a házaspártól, Munkácsy több, már meglévő gyűjteményekből ismert levele révén bepillantást nyerhetünk életükbe. Ezekben a levelekben feleségéről is említést tesz, valamint nagybátyjának írt panaszában kifejezi, hogy a család anyagi helyzete nem javul. Cécile levelei sajnos nem maradtak ránk, viszont a neki írt válaszok fényében egyértelművé válik, hogy Munkácsy erősen érezte felesége hiányát, különösen Colpach-i tartózkodásakor - osztotta meg a művészettörténész.
A múzeum gyűjteményében megtalálható a Műteremben című festményhez készült műtárgyfotó, amelyen a feleség egy széken ülve jelenik meg. Ez a kompozíció nem csupán a festmény részleteit hangsúlyozza, hanem a női szerep fontosságát is kiemeli, ezzel utalva az intimitásra és a művész családjának mindennapjaira. A fotó által a néző betekintést nyerhet a művészi alkotás mögötti személyes történetekbe és érzelmekbe, így a kép nemcsak vizuális élményt nyújt, hanem egy mélyebb, emberi dimenziót is ad a művészethez.
Cécile alakját Hans Makart és Wilhelm von Kaulbach két lenyűgöző portréja idézi meg, kiegészítve számos fényképpel, amelyek a párizsi palota eleganciáját és lakóhelyeik varázsát tárják elénk. Bányai Inez, a tehetséges öltözéktervező iparművész, a közelmúltban egy különleges ruhaszobrot alkotott, amely a Munkácsyné fényképein megörökített öltözékek ihletésére készült. Ezt a műalkotást a múzeumnak adományozta, és ez a kiállítás középpontjában áll, miközben hidat képez a 19. és a 20. század, valamint a jelenkor között - hangsúlyozta a kurátor.
Kiállításra kerül egy különleges, 1882-ből származó, kézzel készített oklevél is, amely Munkácsy Mihály szülővárosába, Munkácsra tett látogatásakor készült. Ezt az oklevelet a házaspár tiszteletére adták, és Cécile-t is egyleti tagsággal tüntették ki. Továbbá, három frissen restaurált koszorúszalag is bemutatásra kerül, melyek a Békéscsaba város, Békés vármegye, valamint a Singer és Wolfner könyvkiadó képviseletében a művész temetésén való búcsúzás jelképei.
A tárlaton kitérnek Cécile Papier 1912-ben kelt végrendeletére is, amely megalapozta a békéscsabai intézmény mára 611 darabot számláló, a világon a legnagyobb Munkácsy-gyűjteménynek számító műtárgykollekcióját. A végrendeletet végrehajtó Cécile von Barnewitz, a feleség unokahúga 1917-ben faládákba csomagolva gazdag, vegyes anyagot küldött Magyarországra. Az első világháború idején a faládák a kultuszminisztérium padlásán, majd a Magyar Nemzeti Múzeumban kötöttek ki. A relikviák nagy része, mintegy 400 tétel végül 1933-ban érkezett meg Békéscsabára.
