"Krasznahorkai életművének igazi különlegessége nem csupán az, amit a Nobel-jelölés indoklása kiemelt."
Krasznahorkai László 1992-es interjúját nézem, amelyet a Gyula Televíziónak adott. A Youtube világának hála, ez a felvétel bárki számára elérhetővé vált, igazi ritkaság. Az író szülővárosával való viszonya ekkor még inkább ellentmondásosnak ígérkezik, hiszen itt csupán József Attila-díjas szerzőként mutatják be. Ekkor még csak két év választ el minket Tarr Béla filmtörténeti jelentőségű Sátántangójának premierjétől, és Krasznahorkai már 48 éves.
Görgényi Ernő fideszes polgármester gratuláló bejegyzésén néhányan ironizáltak a Facebookon. Pedig a város vezetője nem tévedett, amikor a frissen Nobel-díjas író műveivel kapcsolatban gyulai helyszíneket és karaktereket említett. Sőt, az író első könyvei mind szoros kapcsolatban álltak a várossal. A Sátántangó helyszínei egyértelműen Gyulához köthetők, míg Az ellenállás melankóliáját 1904-es gyulai utcanevek és térkép alapján dolgozta ki. Érdekes módon a Népszabadság 1999. karácsonyi számában Krasznahorkai már arról számolt be, hogy felnőttként visszatérve úgy érezte, a város nincsen a helyén: "Gyulának mondta magát, de nem Gyula volt."
Az 1992-es televíziós interjúban Krasznahorkai László úgy emlékezett vissza gyermekkori éveire, hogy a gyulai ködlovagok varázslatos világában nőtt fel, és a kisváros polgári kultúrája mélyen belé ivódott. Bod Tamás, a Magyar Narancs helyi újságírója, most arról számolt be, hogy a szerző később egyre ritkábban látogatta a várost, amely egykor otthona volt. Különösen a 2015-ös Nemzetközi Man Booker-díj elnyerése után tapasztalta, hogy erőfeszítései a helyi elismerés érdekében csupán értetlenséget és közönyt váltottak ki. Érdekes megfigyelni, hogy Orbán Viktor éppen ezt a szálat emelte ki, amikor azt mondta: Krasznahorkai László az első gyulai Nobel-díjas.
