Norvégia és Izrael kapcsolata hosszú ideje bonyolult, ám érdekes történet. Kezdetben Norvégia Izrael szoros támogatójaként lépett fel, különösen a második világháború utáni időszakban, amikor Izrael államiságának elismerésével és a zsidó nép sorsának segí

Az Euractiv által végzett elemzés alapján a hetvenes években Norvégia, amely jelentős olajkészletekkel rendelkezik, fokozatosan eltávolodott Izraeltől. Ekkor már nem a "szocialista utópia" képét látta a zsidó államban. Jelenleg Oslo - figyelembe véve a szélsőséges bojkottmozgalmak követeléseit - pénzügyi forrásait kivonja az Izraellel együttműködő vállalatokból.

A gázai békeegyezmény megtörte az oslói politikai patthelyzetet, amely megbénította a tárgyalásokat az ország 1800 milliárd dolláros szuverén olajvagyonalapjának felhasználásáról. Az egyezmény átformálta annak a nemzetnek a belpolitikáját, amely évtizedek óta globális erkölcsi tekintélyét elválaszthatatlannak tartja a közel-keleti erőfeszítéseitől - írja elemző írásában az Euractiv.

Izrael gázai konfliktusa, amely Oslótól körülbelül 3600 kilométerre zajlott, a szeptemberi norvégiai választások egyik kulcsfontosságú témájává lépett elő. A brüsszeli hírek szerint a harcok és a körülöttük kialakuló nemzetközi felháborodás élénk vitákat generáltak arról, hogy Norvégia hatalmas olajalapja vajon eladja-e az izraeli katonai műveletekhez köthető cégek részvényeit.

A közvélemény és a politikai nyomás növekedése következtében az alap úgy döntött, hogy visszavonja befektetéseit 23 olyan vállalatból, amelyeket a háborúban való részvétel miatt vádoltak, akár közvetlenül, akár közvetve. Ezzel Oslo akaratlanul is eleget tett a szélsőségesen Izrael-ellenes BDS bojkottmozgalom elvárásainak. A Szocialista Baloldali Párt (SV) viszont nem hajlandó részt venni a költségvetési tárgyalásokban, amíg az alap nem szakítja meg kapcsolatait további 16 vállalattal.

Az SV a gázai békeegyezmény bejelentését követően visszavonta ultimátumát, és sikerült elérnie, hogy a parlamenti határozat kötelezze a kormányt arra, hogy Norvégia "ne tegyen semmit, ami bűnrészessé teheti a nemzetközi jog palesztinai megsértésében". Ezzel a megfogalmazással azonban nem csupán az a probléma, hogy ilyen ország nem létezik, de az is, hogy Izrael védekező háborúját, amely a terrorizmussal szembeni fellépés része, jogsértő agressziónak állítja be.

A 20. század során, különösen a háború utáni időszakban, a norvég politikai életet domináló Munkáspárt számára Izrael egyfajta testvéri kísérletnek számított, amelyet „szocialista paradicsomként” emlegettek. E két ország munkásmozgalma között szokatlanul szoros kötelék alakult ki, amelyről az Euractiv is beszámol.

A szoros kapcsolat az 1970-es évek végén kezdett megromlani, amikor az iráni forradalom következtében megszakadt Izrael olajellátása. Az Egyesült Államok nyomására Norvégia beleegyezett, hogy olajat értékesítsen Izrael számára, de előtte biztosítékot kért Jasszer Arafattól, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjétől, hogy ez a lépés nem fogja Norvégiát az arab világ ellenlábasává tenni.

Arafat ennek apropóján arra kérte Oslót, hogy éljen izraeli kapcsolataival egy titkos diplomáciai csatorna kialakításáért – ez a lépés végül az 1993-as oslói megállapodásokhoz vezetett.

Az oslói megállapodások eufóriája azonban évtizedekig tartó patthelyzetet eredményezett - írja a lap. Ahogy a kétállami megoldás reménye elhalványult, úgy fogyott a norvégok türelme is. Az a nemzet, amely egykor Izrael rugalmasságát csodálta, egyre inkább szimpatizálni kezdett a palesztinokkal, és egyre inkább frusztrált volt saját képtelensége miatt, hogy békét teremtsen.

A Hamász október 7-i terrortámadása, és az azt követően kirobbant gázai konfliktus következtében Norvégia véglegesen a palesztinok mellett tette le a voksát, elismerve ezzel a még formálisan nem létező államot. Az újonnan alakult koalíció négy pártjából három pedig aktívan szorgalmazza a zsidó állam ellen irányuló szankciók bevezetését.

Ráadásul a feszültség nem korlátozódik a kormányzatra. Oslóban a város szakszervezeti szövetsége "Állítsuk meg a népirtást - vonjuk az olajalapot ki Izraelből!" mottóval egynapos "palesztin sztrájkot" hirdetett november 26-ára - éppen arra a napra, ami a második világháború alatt Norvégiából történt legnagyobb zsidó deportálás évfordulója.