Putyin, a "hazafiassággal áthatott, hidegvérű titkosügynök" - II. rész A világpolitika színpadán Putyin nem csupán egy egyszerű vezető, hanem egy olyan figura, aki mögött titkos stratégiák, komplex tervek és hideg számítások állnak. A KGB volt ügynökekén

Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke, gyermekkora során, egy leromlott leningrádi lakótelepen nőtt fel, ahol barátaival patkányokat kergetett a folyosókon, botokkal a kezükben. Egy emlékezetes napon azonban az egyik sarokba szorított nagy patkány hirtelen megfordult, és a fiatal Putyint kergetni kezdte, visszaterelve őt a lakásba. Ez a szokatlan élmény szolgál alapként az Al Jazeera cikkének, amely Vlagyimir Putyin 25 éves hatalomgyakorlását vizsgálja Oroszország élén. Az írás tárgyilagosan és részletesen mutatja be az orosz elnök életútját, és hangsúlyozza, hogy az ilyen objektív megközelítés manapság erősen hiányzik a nyugati és a magyar médiából is. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni, lehetőséget adva mindenkinek arra, hogy saját véleményét kialakíthassa. A cikket terjedelmi okokból részletekben közöljük, és most a második részhez érkeztünk, ahol az első rész végén Putyin hatalomra kerüléséről beszéltünk, amikor az oligarchák azt gondolták, hogy könnyen irányítható lesz – tévedtek. Most a csecsenföldi konfliktussal folytatjuk a történetet. 1994 és 1996 között a Kaukázus hegyeiben található, függetlenségre törekvő Csecsenföld lázadói sikeresen visszaverték az orosz csapatok támadásait, és de facto függetlenséget nyertek. Azonban a régió hírhedtté vált a zűrzavaros állapotáról és a törvényen kívüli tevékenységeiről. 1999-ben a harcok újra kiújultak, és szeptemberben egy sor lakóházi robbantás rázta meg Oroszországot, több mint 300 civil élete követelve, aminek következtében csecsen harcosokat tettek felelőssé. Putyin határozott választ ígért a helyzetre: „A terroristákat még a budiban is ki fogjuk irtani.”

A civilek 1999 októberében visszatértek Groznij fő piacára, miután azt egy orosz rakéta a földdel tette egyenlővé. Az orosz hadvezetés újabb katonai műveleteket indított Csecsenföld ellen, és a lázadás 1999-2000 közötti leverése, valamint a rend helyreállítása sok orosz számára újból felélesztette a nemzeti büszkeséget. Groznij, a csecsen főváros annyira súlyos bombázásokat élt át, hogy az ENSZ 2003-ban "a Föld legjobban elpusztított városának" nyilvánította, gyakorlatilag egyetlen épület sem maradt épen. Putyin, az orosz közvélemény szemében, erős és határozott vezetőként kezdett tündökölni, szemben elődjével, Borisz Jelcinnel, akit sokan alkoholizmussal vádoltak, és akit egyszer Washington utcáin alsóneműben, pizzát keresve láttak. Putyin népszerűsége meredeken nőtt, és hamarosan ő lett a döntéshozó. Hagyományosan az orosz elnök december 31-én, néhány perccel az új év kezdete előtt szól a néphez. 1999 szilveszterén egy kimerült Jelcin jelent meg a televízió képernyőjén, és váratlanul bejelentette lemondását, átadva a hatalmat. Ekkor Jelcin népszerűsége csupán 2% körül mozgott, és súlyos egészségi problémákkal küzdött. A kamera ezt követően Putyint mutatta, aki az elbűvölt orosz néphez fordult ideiglenes elnökként, éppen éjfél előtt, a 21. század küszöbén. "Ma átvettem az államfői hatalmat" - mondta. "Biztosítom Önöket, hogy nem lesz hatalmi vákuum, még egyetlen percre sem." Néhány hónapon belül Putyin Oroszország legnépszerűbb politikusa lett. Hűsége azonban megmaradt Jelcin iránt: első elnöki rendeletével mentelmi jogot biztosított botrányoktól sújtott elődjének. Néhány hónappal később pedig magabiztos győzelmet aratott az elnökválasztáson. Az orosz Kommerszant újság egy igazi Stierlitzként emelte ki, mint "hazafiassággal átitatott, hidegvérű titkos ügynököt". Bár Putyin ekkoriban keveset árult el arról, milyen irányba kívánja vezetni az országot, „Oroszország az ezredfordulón” című kiáltványa alapján már sejthető volt, hogy milyen tervei vannak. Ebben keserűen számolt be a '90-es évek orosz hanyatlásáról, amelyet szerinte a kommunizmus - ami "zsákutcába vitte az országot hetven évre" - és a nyugati neoliberalizmus - "külföldi tankönyvekből átvett elvont modellek" - egyaránt előidézett.

Vlagyimir Putyin és Borisz Jelcin történelmi találkozója 2000. december 31-én zajlott a moszkvai Kremlben, mindössze egy évvel azután, hogy Jelcin átadta neki a hatalmat. Putyin ekkor a stabilitás ígéretével lépett fel, kijelentve, hogy Oroszország már kimerítette politikai és társadalmi-gazdasági krízisekhez tartogatott tartalékait. Úgy vélekedett, hogy egy erős, központosított állam a rend biztosítéka. Első elnöki ciklusának kezdetén a világpiaci olajárak emelkedése jelentős javulást hozott az orosz életszínvonalban, ami 1990-es évek szegénysége után üdítő változást jelentett. 2000-ben Oroszországban mindössze 22 mobiltelefon volt 1000 lakosra jutó arányban, míg az Egyesült Államokban ez a szám közel a felét tette ki. Hat év elteltével azonban a helyzet drámaian megváltozott, és szinte minden orosz birtokolt már egy mobiltelefont. Az egészségügyi mutatók is kedvezően alakultak: a férfiak várható élettartama 1994-ben 57 év volt, míg 2005-re ez 67 évre nőtt, a nők esetében pedig 71 évről 77 évre emelkedett. A Putyinnal első alkalommal 2001-ben találkozó Gudkov elmondása szerint az elnök kezdetben pozitív benyomást keltett, mint megbízható vezető, aki nyíltan és meggyőzően kommunikált. Az oligarchák, akik azt hitték, hogy Putyin irányítható lesz, súlyosan tévedtek. 2000. július 29-én a legnagyobb orosz üzletemberek a Kremlbe érkeztek, ahol Putyin világossá tette, hogy senki se álljon az útjába. Az oligarchák, akik a 90-es években kulcsszerepet játszottak Jelcin újraválasztásában, Putyin számára fenyegetést jelentettek, így ő a biztonsági szolgálatok erejét használta fel, hogy megszorítsa őket. A választásuk világos volt: behódolni vagy veszíteni. Akik az utóbbit választották, azokat könyörtelenül megfosztották a vagyonuktól, börtönbe zárták vagy száműzték. A Putyint nyíltan bíráló oligarchák, mint Guszinszkij és Berezovszkij, hamarosan büntetőeljárások áldozataivá váltak, míg Mihail Hodorkovszkij, aki politikai ambíciókat táplált, 2003-ban csalás miatt került börtönbe. Putyin szövetségesei a Hodorkovszkij által vezetett olajcéget feldarabolták, így az oligarcha hatalma végleg megszűnt. "Mindet térdre kényszerítette" - emelte ki Javlinszkij. Putyin elutasította azokat a javaslatokat, amelyek a privatizált javak visszafizetésére vonatkoztak, mondván, hogy szüksége van az engedelmességre. Putin lojalitása azokra a régi kapcsolatokra épült, amelyeket a korábbi oligarchák leépítése során alakított ki. "Nem bízik sok emberben" - mondta Gudkov. "Mindig óvatos, és azok, akik vele dolgoznak, nap mint nap bizonyítaniuk kell, hogy méltók a bizalmára." A belső köre sokszínű volt, sok tagja kormányzati tapasztalat nélkül került a hatalmi struktúrába. A "szilovikik" – a biztonsági szolgálatok emberei – és Putyin régi barátai, mint Arkagyij Rotenberg, hatalmas állami megrendeléseket kaptak, például a Krími híd építését. Az ellenségei számára nem várt jó sors: Alekszandr Litvinyenko, aki nyíltan vádolta az FSZB-t a lakóházak robbantásának megszervezésével, 2006-ban Londonban polóniummérgezés áldozata lett.

Anna Politkovszkaja, a bátor újságíró, aki a csecsenföldi borzalmakról számolt be, tragikus módon életét vesztette, amikor saját lakása lépcsőházában gyilkos golyók áldozatává vált.

- Borisz Nyemcov ellenzéki politikust 2015-ben gyilkolták meg, közvetlenül a Kreml közelében.

Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldosalakulat vezetője, aki 2023-ban nyílt lázadást indított a katonai vezetés ellen, tragikus körülmények között vesztette életét egy repülőgép robbanásának következtében, amely valószínűleg gránát hatására következett be. (Folytatjuk.) Fordította: H. V. - Kuruc.info