Ragadozó: Egy csúf teremtmény.
A Predátor (1987) egy izgalmas akció- és sci-fi film, melynek középpontjában Arnold Schwarzenegger karaktere, Dutch áll. Ez a különleges osztagos katonai vezető egy közép-amerikai dzsungelbe irányítja csapatát, hogy túszokat mentsenek. Azonban a küldetésük gyorsan rémálommá válik, amikor felfedezik, hogy egy titokzatos földönkívüli vadász figyeli őket, és módszeresen levadássza a katonákat. A film egyesíti a túlélődrámát, a katonai akciót és a sci-fit, ami különlegessé teszi. Számomra, míg a földönkívüli megjelenése előtt tartott a történet, sok hasonlóságot mutatott egy klasszikus amerikai vietnámi háborús filmmel, tele feszültséggel és emberi küzdelemmel.
A filmet a neves rendező, John McTiernan dirigálta, míg a forgatókönyvet a testvérpár, Jim és John Thomas álmodta meg. A munkálatok zöme Mexikó dzsungelének szívében, Palenque környékén zajlott, ahol a nyers és párás környezet valódi kihívások elé állította a stáb tagjait, tökéletes hátteret biztosítva a feszültséggel teli cselekményhez. Arnold Schwarzenegger a szerep kedvéért elképesztő, 25 kg-os súlycsökkenést produkált. Érdekesség, hogy a forgatási időszak alatt házasodott meg, s a nászútja mindössze három napra korlátozódott.
A film különleges és máig emlékezetes technikai megoldásokkal készült. A legikonikusabb effekt a láthatatlanság, az úgynevezett "köpeny-hatás", amit úgy valósítottak meg, hogy a Predátort alakító színészt élénkpiros ruhában vették fel, mert ez a szín erősen elütött a dzsungel természetes zöldjeitől és az ég kékjétől, majd ezt chroma key eljárással eltávolították a képről. Ugyanarról a beállításról két felvételt rögzítettek, egyszer a piros ruhás szereplővel, majd nélküle, utóbbi esetben egy szélesebb lencsével. A két felvételt optikailag kombinálták, aminek eredményeképp a környezet mintázata megtört az idegen megjelenő kontúrján. A jelenetek hatását egyes források szerint Fresnel-lencsével is erősítették, hogy a kép torzulása még érzékelhetőbb legyen.
A Predátor hőlátása kiemelkedő vizuális jellemzője a filmnek. A hagyományos infravörös filmanyagot nem tudták alkalmazni, mivel az nem volt képes pontosan érzékelni az emberi test hőmérsékletét. A stáb ezért egy Inframetrics hőkamerát választott, amely lehetővé tette, hogy a nézők a lény ragadozó szemszögéből tapasztalhassák meg az eseményeket.
A Predátor ikonikus zöld vére egy igazán ötletes és praktikus filmes megoldás volt. A készítők egyedi módon keverték össze a világító rudak belső folyadékát egy síkosító anyaggal, létrehozva ezzel egy fénylő, sűrű és tapintható textúrájú folyadékot. Ez a kreatív trükk nemcsak a látványt emelte ki, hanem a kamera előtt is kiválóan érvényesült.
A film egyik figyelemre méltó vonása, hogy a korszak technológiai vívmányaihoz képest meglepően keveset támaszkodott digitális effektekre; helyette inkább a valós, kézzelfogható trükkökre helyezte a hangsúlyt.
Ezzel a filmmel Arnold Schwarzenegger végleg megérkezett az A-listás színészek világába. A film még ma is rendkívül szórakoztató élményt nyújt, bár a lebegő Szkander számomra kissé túltolt elem volt. Mégis, Arnold korábbi munkáit figyelembe véve, ez az aprócska hiba elnézhető.
