A felesége iránti dühében lángra lobbantotta otthonukat, amiért végül 14 év börtönt kapott.

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés kísérletében, közveszélyokozásban és kapcsolati erőszakban talált nem jogerősen bűnösnek a Fővárosi Törvényszék kedden egy férfit, akiről bizonyítottnak látta, hogy rágyújtotta a feleségére ferencvárosi otthonukat 2022 decemberében.

A törvényszék a tényállást az ügyészi vádiratban foglaltakkal teljesen egyezően állapította meg. Eszerint a következő történt: JJ., aki rendszeresen ivott, folyamatos ellenőrzése alatt tartotta a nőt, aki 2020-tól élettársa, 2022 májusától a felesége volt. Féltékenységgel terrorizálta, szidalmazta és fizikailag is bántalmazta. Többször bement a munkahelyére is, ahol kiabált, fenyegetőzött, veszekedett az ott dolgozókkal. Ezek miatt a nőt elbocsátották a munkahelyéről.

2022. december 10-én este a nő különösen rosszul érezte magát, és a hálószobába vonult, ahol oxigénhiányos állapotba került, majd elájult, miközben az ágyra támaszkodott. Ekkor a vádlott belépett a szobába, meggyújtott egy ruhadarabot, és azt az ágyra hajította. A nő arra ébredt, hogy az ágy már lángokban áll. Először párnákkal próbálta eloltani a tüzet, de azok is hamarosan lángra kaptak. A tűz gyorsan terjedt, és átterjedt a lakás többi részére is. Amikor a nő rájött, hogy a tűz eloltása lehetetlen, kétségbeesetten menekült a lakásból. A szomszédok voltak azok, akik végül értesítették a tűzoltókat.

A lakás teljesen kiégett. Mivel a ház tetőszerkezete is lángra kapott, fennállt a lehetősége annak, hogy a tűz a többi lakásra is átterjedjen, és veszélyeztesse az ott lakók testi épségét. A tető mellett megsérült az épület elektromos hálózata is, az anyagi kár összesen 8 millió forint volt.

J. J. első kihallgatásakor őszintén bevallotta, hogy ő gyújtotta fel a lakást. Mély érzelmek fűzték a feleségéhez, és elmondta, hogy együtt akarta vele végezni, ám később már nagyon sajnálta a tettét, miközben a nyomozók előtt állt. Az idő múlásával azonban a beismerése megfordult, és elkezdett tagadni. Az ítélethirdetés napján is határozottan állította, hogy ártatlan, és hangsúlyozta, hogy sosem bántotta a feleségét.

A hatvanas éveiben járó férfi kézzel írott levelet hozott a bíróságra, azt olvasta fel akadozva, és az utolsó szó jogával is élt. Ekkor is a - mostanra már csak volt - feleségét hibáztatta mindenért. Azt állította, hogy nem ő, hanem a nő ivott, és ilyenkor "kötekedett" vele, "kikészítette". A kezdeti beismerést pedig azzal próbálta megmagyarázni, hogy a feleségét akarta szerelemből megkímélni a börtönből, ezért vállalta magára a gyújtogatást, amit mostanra megbánt. "Nagy hibát követtem el" - mondta.

"Ha én olyan rossz ember lennék, mit ahogy állítják, akkor miért jött hozzám feleségül?" - kérdezte. A védekezése szerint a nő azért hazudott a bántalmazásról, mert anyagi érdeke fűződött hozzá, "börtönbe akarta záratni", hogy félreállítva őt megszerezze a lakását.

Ugyanakkor a bántalmazó magatartás bizonyos aspektusait nem cáfolta, például elismerte, hogy a felesége öltözködését számon kérte. "Természetesen féltékeny voltam, amikor úgy öltözködött és viselkedett, hogy az kihívást jelentett" - fejtette ki.

A tárgyalásra megérkezett a bántalmazott nőt képviselő ügyvéd is. Ő teljes mértékben támogatta a vádat, csupán annyit fűzött hozzá, hogy az ügyfele rendkívül nehéz helyzetben van, hiszen "a történtek mélyen megviselték őt".

A férfi irigysége határtalan volt, még felesége halála sem enyhítette ezt az érzést. Féltékeny volt első férjére és egy fiatal, mindössze 18 éves fiúra is. Az ügyészségi vád szerint a férfi fizikailag is bántalmazta a nőt: kizárta őt a lakásból, arcon ütötte, fojtogatta, kicsavarta a csuklóját, és a földre dobta. A nő azonban nem tett feljelentést, és nem kereste fel az orvost a sérüléseivel, mivel a vádlott iránti érzelmi kötődése miatt nem tudott elszakadni tőle.

A védelem próbálta kihasználni ezt a sajátos helyzetet. J. J. ügyvédje részletes védőbeszédében hangsúlyozta: kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy a férfi valóban bántalmazta-e a feleségét, hiszen csupán egy állítás és egy tagadás áll rendelkezésre, érdemi bizonyítékok nélkül. "Életszerűtlennek tűnik, hogy ha védencem valóban bántalmazta volna a feleségét, ő többször is visszatért volna hozzá" - tette hozzá az ügyvéd. A szakirodalom azonban megjegyzi, hogy ez a jelenség nem szokatlan: a bántalmazott nők átlagosan négy-hétszer térnek vissza a kapcsolatba, mielőtt végleg el tudják hagyni azt.

A bíróság megállapította a kapcsolati erőszak tényét, annak ellenére, hogy a fizikai bántalmazásnak nem volt szemtanúja, és orvosi látlelet sem készült. A büntetőper során a nő kollégái, szomszédai és családtagjai tettek tanúvallomást, amelyek alátámasztották a bántalmazott nő következetes állításait. A bíróság ezeket az elmondásokat hitelesnek találta, még ha nem is minden egyes állítást tudott közvetlenül tanúval igazolni. "Anyu szerintem már nem is mesélt el nekünk mindent" - fogalmazott korábban a nő lánya, ezzel is érzékeltetve, hogy a történet mögött sokkal több fájdalom és titok rejlik.

Kedden tanúként lépett a bíróság elé egy nő, aki a múltban munkatársa volt egy különösen zavaros és félelmetes helyzet után, amikor néhány napra elbújt nála. A tanú szemtanúja volt annak, ahogyan J. J. próbálta dominálni a feleségét: folyamatosan telefonált neki, elkísérte a munkahelyére, és már a legapróbb késések miatt is veszekedésbe keveredett vele. Eleinte úgy tűnt a tanúnak, hogy J. J. csupán egy kedves gesztust gyakorol, hiszen "egy aranyos, idős bácsiként" mutatkozott be, aki szeretetteljesen támogatja párját. Azonban hamarosan a bántalmazott nő megosztotta vele a titkait, és elmondta, hogy férje folyamatosan megfélemlíti őt, féltékenységgel gyötri, és akár a kezét is csavargatja, ezzel még inkább súlyosbítva a helyzetet.