Rerum Novarum: A kereszténység válasza a kommunizmus kihívásaira A "Rerum Novarum" enciklika, amelyet XIII. Leo pápa adott ki 1891-ben, a társadalmi igazságosság és a munkásjogok védelmében született. E dokumentum nem csupán a korabeli társadalmi feszült
Mint ismeretes, a múlt hét folyamán választották meg a Római Katolikus Egyház új pápáját. Az amerikai (de latin gyökerekkel bíró) Robert Prevost bíborosra esett a választás, aki XIV. Leó pápakánt lesz a Katolikus Egyház 267. pápája. Alighanem portálunk keresztény olvasói közül többségben vannak azok, akik azt óhajtanák, óhajtották volna, hogy az egyház Ferenc pápa után térjen vissza gyökereihez, a "felszabadítás teológiája", a liberális-progresszív irányvonal helyett a tradíciók mellett törjön lándzsát. Ezzel kapcsolatban a legtöbbek meglehetősen szkeptikusak.
Fotó: Guglielmo Mangiapane / Reuters Érdemes elgondolkodni azon, hogy a pápai névválasztás mögött mindig valamilyen értékpreferencia húzódik meg. Ezért nem mellékes, hogy kire is emlékezünk, amikor a korábbi Leó pápára gondolunk. Még ha Prevost nem is feltétlenül az ő öröksége szerint kívánja vezetni az egyházat, a történelmi kontextus vizsgálata önállóan is releváns. XIII. Leó pápa, akit gyakran a "munkások pápájaként" emlegetnek, nem véletlenül vált ikonikus figurává. Ennek egyik legfőbb oka a Rerum Novarum című pápai enciklika, amely alapvető hivatkozási ponttá vált a társadalmi igazságosság és a munkásjogok területén. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk ennek a fontos dokumentumnak a főbb téziseit és eszmei tartalmát.
1891-ben XIII. Leó pápa egy mérföldkőnek számító dokumentumot bocsátott ki, amely Rerum Novarum, azaz "az új dolgokról" címet viseli. Ez az enciklika nem csupán a Katolikus Egyház első átfogó társadalmi tanítása volt, amely az ipari forradalom következményeként kialakult új társadalmi viszonyokra reflektált, hanem egyértelmű válasz is a korabeli, egyre inkább elterjedő ideológiákra, különösen a marxizmusra és a kommunizmusra. A 19. század végére Európában mély társadalmi ellentétek alakultak ki. Az iparosodás következtében a hagyományos társadalmi struktúrák megbomlottak, új osztályok, főként a munkásság, emelkedtek fel, akik gyakran elviselhetetlen körülmények között éltek. A szélesedő kapitalizmus mellett a kommunista eszmék is egyre nagyobb teret nyertek, főként Karl Marx és Friedrich Engels 1848-as Kommunista Kiáltványának hatására, amely a munkások forradalmát és a magántulajdon eltörlését hirdette. XIII. Leó felismerte, hogy az egyháznak nem csupán lelkipásztori, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is aktívan kell reagálnia erre az új helyzetre. A Rerum Novarum célja és üzenete világosan megfogalmazta, hogy a pápa a vadkapitalizmus és a kommunizmus kritikájával párhuzamosan egy harmadik utat ajánlott, amely keresztény alapokon nyugodott. Ebből az irányzadból számos 20. századi politikai ideológia táplálkozott, és Prohászka Ottokár keresztényszocialista nézeteinek is alapkövévé vált. Az enciklika célja az volt, hogy megvédje a munkások jogait és méltóságát, miközben megőrzi a társadalmi rendet és a magántulajdon jogát. A Rerum Novarum egyik legfontosabb üzenete a kommunizmus éles kritikája volt, amelyben a pápa hangsúlyozta:
Az úgynevezett szocialisták a közös tulajdon eszméjét népszerűsítik, miközben a magántulajdon eltörlését szorgalmazzák. Ez a megközelítés azonban igazságtalan, és veszélyezteti a társadalmi stabilitást.
A pápa álláspontja szerint a magántulajdon az emberi szabadság és a családi élet alapvető jogát képezi. Ezzel szemben a kommunizmus a tulajdonnal való rendelkezés eltüntetésére és az állam uralmának megszilárdítására törekszik, ami ellentétes a keresztény tanításokkal. A kommunizmus osztályharcot hirdet, míg a kereszténység az együttműködés, a szolidaritás és a kölcsönös felelősségvállalás elveire épít. Az egyház célja nem az, hogy az egyik társadalmi osztályt felszabadítsa a másik elnyomása árán, hanem az igazságosság megvalósítása az egész közösség számára. Bár XIII. Leó elutasította a kommunizmust, határozottan kiállt a munkavállalók jogaiért. Kiemelte a méltányos bérhez való jogot, hangsúlyozva, hogy a munka nem csupán árucikk, hanem az emberi tevékenység kifejeződése, amely tisztességes ellenszolgáltatást érdemel. A munkásoknak joguk van emberi munkakörülményekhez, beleértve a pihenőnapokat, a megfelelő munkaidőt és a biztonságos környezetet. Az egyház a szakszervezetek önszerveződését is támogatta, elismerve, hogy ez szükséges az érdekeik védelmében. A családot a társadalom alapegységének tekintik, amelyet az államnak és a gazdasági rendszernek védenie kell. A keresztény tanítás és a kommunizmus közötti éles ellentétek megfontolásra érdemesek: míg a kommunizmus a magántulajdon eltörlésére törekszik, a kereszténység ezt a jogot védi. A bolsevik eszmék a munkát csupán gazdasági tényezőként kezelik, míg a kereszténység az emberi méltóság egyik megnyilvánulásaként tekint rá. A kommunisták által hirdetett osztályharc materialista alapokon nyugszik, míg az egyház az együttműködés, a szolidaritás és az erkölcsi rend értékeit hangsúlyozza, és elutasítja az ateista, vallásellenes nézeteket. A Rerum Novarum enciklika nem csupán a maga idejében volt jelentős, hanem megalapozta a modern katolikus társadalmi tanítást is. Azóta több pápa is továbbfejlesztette ezt az irányzatot, alkalmazkodva az új kihívásokhoz, de az alapelvek – mint az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság, a szubszidiaritás és a szolidaritás – ma is érvényesek. A dokumentum hangsúlyozza, hogy nem szükséges választanunk a vadkapitalizmus embertelensége és a kommunizmus utópisztikus ígéretei között. Létezhet egy harmadik út, amely az emberi méltóságra, a közjóra és a keresztény erkölcsre épül, és ezt az utat már több mint 130 éve kijelölte az egyház. A kérdés az, hogy az egyház mai politikájában mennyire van jelen ez az irányvonal. Véleményem szerint, mint sok más dolgot, ezt is a II. Vatikáni Zsinat után félreértelmezték és nem képviselték a maga eredeti szellemiségében, pedig a világ ma óriási szükséggel lenne a keresztény tanítások e szellemiségére.
