Örökség, megújulás és közösségi szellem a tehetségek támogatásában A tehetséggondozás nem csupán a kiváló képességekkel rendelkező egyének felfedezéséről szól, hanem egy olyan folyamat is, amelyben a múlt értékeit összekapcsoljuk a jövő lehetőségeivel. A

Kiváló eredményekkel, megújult keretek között dolgozik a Neumann Társaság Tehetséggondozási Szakosztálya, melynek elnöke, Erdősné dr. Németh Ágnes beavatott minket a kulisszatitkokba, hogy megtudhassuk, milyen mélységű munka van az idei, remek diákolimpiai szerepléseink mögött.
A nyári felkészítőtáborok idején volt alkalmunk utoljára beszélgetni, és azóta már túl vagyunk a teljes diákolimpiai szezonon. Milyen érzésekkel tekintesz vissza erre az időszakra, és miket tanultál belőle?
Belülről szemlélve egy szép, de kihívásokkal teli időszakot tudhatunk magunk mögött, amely nem csupán a szezon első versenyével vette kezdetét, hanem az alapos előkészületekkel. Dr. Zsakó László Tanár Úr - a Tehetséggondozási Szakosztály ikonikus elnöke, a hazai versenyrendszer formálója - sajnálatos halála után rám hárult a feladat, hogy irányt mutassak és megszervezzem a teendőket. A Tanár Úrral való együttműködésünk során sok szempontból egyetértettünk, de természetesen akadtak eltérések is. Azonban a szakmai elkötelezettségünkben teljesen egy húron pendültünk: mindketten mélyen hiszünk a szorgalomban, a kiválasztás jelentőségében, és abban, hogy az igazi eredményekhez elengedhetetlen az ember teljes odaadása. Ezen kívül abban is egyetértek, hogy a fiatal versenyzőknek minden szükséges támogatást meg kell adnunk ahhoz, hogy kibontakozhassanak.
Ami minket megkülönböztet, az az, hogy Laci inkább önállóan irányította a folyamatokat, míg én a közös munkára és az együttműködésre helyezem a hangsúlyt. Emellett hiszek abban is, hogy az én "történelmi" szerepem a Tehetséggondozási Szakosztályban – különösen az ELTE Informatikai Kar csapatára támaszkodva – a tudás átadásának támogatása a tapasztaltabb generáció és a fiatalabbak között. Más szavakkal, úgy látom, hogy az én feladatom az, hogy olyan csapatokat formáljak, akik képesek tovább vinni ezt az értékes örökséget.
Amikor egy fiatal kollégától kérek segítséget, alaposan mérlegelem, hogy milyen képességei vannak, és hogyan kapcsolódik az adott feladat az ő érdeklődési köréhez és motivációihoz. A célom, hogy ne csupán a feladatot végezze el, hanem saját fejlődését is elősegítse. Ha emellett még anyagi támogatást is tudunk biztosítani, például a Nemzeti Tehetség Program pályázatain vagy a Neumann Társaság által nyújtott lehetőségeken keresztül, akkor valóban egy professzionális és fenntartható megoldást kínálunk.
Igyekszem kiismerni a kollégáim komfortzónáját és korlátait, hogy tudjam, melyik az a motiváló mondat, amivel célt érhetek el.
Tudsz erre egy példát mondani?
Két különböző megközelítést alkalmaztam egy új projekttel kapcsolatban: az egyik esetben így üdvözöltem valakit: "Szia, van egy kis 'zsebpénz' ajánlatunk számodra!", míg a másik esetben a következőképpen szóltam: "Szia, együtt megváltoztatjuk a világot!". Két eltérő személyiség, de mindkettő azonnal reagált az üzenetemre.
Ebben a diákolimpiai szezonban a fiatalítási tevékenység már megmutatkozott?
Már tavaly elkezdtük - és ez megmutatkozott a felkészítőkben is. Nem kizárólag Dr. Horváth Gyula tanár úrra hárult az egész felkészítőhét megtartása, hanem minden délelőtt és minden délután más előadóval és más segítőkkel interaktív foglalkozásokat kaptak a gyerekek.
Persze, itt van egy egyedi változat: **Mentorokkal való együttműködés**: Az életemben mindig is nagy szerepet játszottak a mentorok. Ők azok, akik tapasztalataikkal és tudásukkal irányt mutatnak, bátorítanak, és segítenek abban, hogy felfedezzem saját potenciálomat. A mentorok nem csupán tanácsokat adnak, hanem inspirálnak is, hogy merjek álmodni és elérni céljaimat. Az ő támogatásukkal sokkal magabiztosabban nézek szembe a kihívásokkal és lépek előre az utamon. A közös munka során nemcsak szakmai fejlődést érek el, hanem új perspektívákat is nyerek, amelyek gazdagítják a gondolkodásomat. A mentorokkal való kapcsolat tehát nem csupán tanulás, hanem egy kölcsönös felfedezés és növekedés folyamata is.
Én segítőknek nevezném inkább ezeket a fiatalokat, akik az előadóhoz igazodva járkáltak körben a teremben és segítettek a konkrét problémák megoldásában - és azzal, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyekkel az adott versenyző valóban tud haladni és egy jó kódot írni a probléma megoldására.
A fiatalítás szelleme már az idei diákolimpiákon is tetten érhető. Míg tavaly Zsakó Tanár Úr kérésére én vállaltam a csapatvezetői feladatokat az összes olimpián, idén egy új megközelítéssel álltunk elő. A cél az volt, hogy a diákok lássák, van folytatás a tanár úr munkájában, és hogy mindig van valaki, aki felelősséget vállal. Idén viszont a négy versenyprogramozással kapcsolatos egyéni diákolimpiára (IOI, EGOI, CEOI, EJOI) már nyolc különböző csapatvezető érkezett. Minden versenyre egy senior, tapasztalt vezető és egy junior, kezdő csapatvezető utazott. Ez a párosítás nemcsak a tapasztalatok átadását segítette, hanem lehetőséget adott a fiatalabbaknak arra, hogy első kézből tapasztalják meg a csapatvezetés izgalmait, miközben motiváló környezetben kísérhették el a diákokat.
Meg tudnád osztani, hogy kik voltak a csapatvezetők pontosan?
A CEOI-ra Csorba Péter és Éles Júlia kísérték a diákokat. Itt egy picit fordítva volt a szereposztás, mert Peti volt ugyan a csapatvezető, de Juli az, aki egykori versenyzőként tapasztaltabb a diákolimpiák világában.
A juniorok olimpiájára - EJOI - Dr. Szabó Zsanett és Szente Péter kísérték a diákolimpikonjainkat. Zsanett már EGOI-ra és EJOI-ra is velem tartott korábban: középiskolai tanárként is jól ismeri a korosztályt. Peti korábbi CEOI-olimpikon szakmailag nagyon topon van - most PhD-hallgató az ELTE IK-n.
Az EGOI-ra én mentem csapatvezetőként - a lányok diákolimpiája továbbra is a szívügyem - és Dr. Tóth Tekla volt a helyettesem. Tekla adjunktus az ELTE IK-n és az algoritmusok mestere. Keresem azokat a kollégákat, akik egyes feladatokat át tudnak venni - és őt nagyon jó választásnak érzem arra, hogy az EGOI kapcsán minél több folyamatba bevonjam.
Az IOI-ra nem igazán érvényes a "senior és junior" megkülönböztetés, hiszen a csapatunkban Nikházy László és Dr. Horváth Győző képviselik hazánkat. Laci, aki az IIOT-ot és a csapatolimpiát is "a vállán cipeli", Győző pedig az ELTE IK tanszékvezetője. Az igazság az, hogy négyen utaztunk az IOI-ra, azaz a Nemzetközi Informatikai Diákolimpiára. Dr. Németh Zsoltot a bolíviai szervezőcsapat kérte fel a Helyi Tudományos Bizottság vezetésére, és ő már tavasszal nekilátott az IOI feladatainak kidolgozásának. Én pedig tavaly csatlakoztam az IOI nemzetközi vezetőségéhez (IC - International Committee), így teljes mértékben részt vettem a verseny lebonyolításában, az első pillanattól kezdve egészen az utolsóig, miközben számos problémát kellett megoldanom.
Mondanál erre is példát?
A regisztrációs fázis során máris akadtak nehézségek a különböző csapatok fogadásával kapcsolatban, és én is részt vettem a kommunikációs folyamatokban. Ez a szerepem egészen a záróünnepségig tartott, ahol külön figyelmet fordítottunk arra, hogy a diákok ne zavarják meg egymást az ünneplésre kihelyezett zászlóikkal. Talán apróságnak tűnik, de egy ekkora nemzetközi versenyen a diplomácia és az érzékeny részletek figyelembe vétele elengedhetetlen.
Nekem az idei IOI a 0-24 órás ügyeletről szólt: nagy örömmel vettem föl - és megmondom őszintén, a korábbi IOI-kon is már kialakult ez a feladatom, emiatt is választottak be az IC-be - az 5 választott tag egyikének.
Ez a tény egyben a nemzetközi hírnevedről is tanúscsönd.
Az, hogy az IC tagjai közé kerülhettem, számomra egyértelmű elismerést jelent. A 96 országból 87 képviselő első helyen szavazott rám, ami hatalmas büszkeséggel tölti el a szívemet.
Ági, hallottam, hogy az EGOI különösen közel áll a szívedhez. Mesélj róla egy kicsit, kérlek! Miért fontos számodra?
Boldogan! 2019-ben, amikor először jártam IOI-n, a svájci csapatvezető-helyettes, Stephanie Zbinden trombitált össze néhány hölgy csapatvezetőt egy kávéra - és ott beszéltünk róla, hogy a lányok matematikai diákolimpiája mintájára el kéne indítani egy, lányoknak szóló informatikai diákolimpiát. Ez vegyes érzelmeket váltott ki. Különvenni a lányokat, ez akár degradáló, karanténszerű, diszkriminatív is lehet, pedig pont az ellenkezője a célunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel a kezdeményezéssel olyan erőket tudtunk felszabadítani, amelyek egyébként nem szabadulnak föl. A lány versenyzők megkapták a biztatást, a biztonságos környezetet, ismeretségeket köthettek, egymást biztathatják - és már látszik az eredmény. Idén már 6 százaléknyi lány vett részt a legnagyobb megmérettetésen, az IOI-n is. Még az is nagyon kevés, de hát ezt a hátrányt kell ledolgozni - és ehhez segít ez a plusz verseny.
Van, amikor ugyanaz a diákolimpikon megy az EGOI-ra és az IOI-ra is, ugyanabban az évben?
Természetesen. Tavaly például egy szlovák versenyző az IOI-n és az EGOI-n is aranyérmet nyert.
Mennyire van különbség a csapatok felkészültsége között az EGOI-n?
Hasonlóképpen, mint az IOI esetében, a "négy aranyérmet szerző" nemzeti csapat és az "összesen 100 pontot elérő" állapot között hatalmas a különbség. Bármilyen olimpiai megmérettetésre való kijutás óriási teljesítmény, függetlenül attól, hogy ki a versenyző. Az is figyelemre méltó, hogy bármelyik ország képes versenyzőket delegálni, hiszen ez a siker nemcsak a sportolók, hanem az egész nemzet számára büszkeséget jelent.
Jelenleg Közép-Európa meglehetősen kedvező helyzetben van az éremtáblázatok tekintetében, nem igaz?
Közép-Európa mindig is a tudományos kiválóságok bölcsője volt. Ez a régió különösen figyelemre méltó a diákolimpiák terén, ahol a versenyek nem csupán a tehetségről, hanem a kitartásról és a szorgalomról is szólnak. A CEOI-n, a Közép-Európai Informatikai Olimpián, a diákoknak sokszor nehezebb kihívásokkal kell szembenézniük, mint az éves IOI-n, ami még inkább megmutatja a verseny színvonalát. Lengyelországban külön iskolák és programok segítik a fiatal tehetségeket, akik speciális felkészítést kapnak. Romániában szintén külön rendszerek működnek, ahol a kiválasztott diákok célzottan készülnek fel a nemzetközi versenyekre. A horvátok is felfedezték a tehetségeiket, és az utóbbi években sikeresen szerepelnek az ICPC-n, az egyetemi szintű informatikai versenyen. Mindezek mellett a régióban már feltűntek a következő generációs tehetségek is, akik új reményeket és lehetőségeket hoznak a jövő számára. Az elkövetkező években érdemes figyelemmel kísérni a fejlődésüket, hiszen Közép-Európa továbbra is erős bázis marad a tudományos versenyek terén.
Az EJOI versenyeken...
Nem csupán ebben a környezetben, hanem sokkal inkább a felkészülési folyamatban és a különféle online versenyek során.
Térjünk is rá a diákokra! Hogyan láttad a magyar versenyzőket?
A mieink elképesztő eredményeket értek el idén. Az összes IT diákolimpián! Én elsősorban a versenyprogramozás egyéni versenyeire koncentrálok, de vegyük ide az IIOT csapatolimpiát és a Dr. Gulyás Lászlóék által vezetett Mesterséges Intelligencia Diákolimpia részvételt is.
Az idén az IOI-n hatodik helyezést értünk el az éremtáblázaton, ami 20 év óta nem volt példa. Két aranyérem és két bronzérem kiemelkedő teljesítmény, amely mögött elhivatott, saját útjukat kereső fiatalok állnak. Én is részt veszek a mentorálásukban, támogatom őket a további fejlődésükben, útkeresésükben és a felvételi folyamataik során.
Igen, a Neumann Tehetséggondozó Kör az ELTE-n működik. Ez a közösség a tehetséges hallgatók számára nyújt támogatást és lehetőségeket a fejlődésre, különös figyelmet fordítva a matematikai és informatikai területekre. A kör célja, hogy ösztönözze a résztvevőket a kreatív gondolkodásra, valamint a tudományos és gyakorlati ismeretek elmélyítésére. Az ELTE diákjai számára ez egy nagyszerű platform a tudásmegosztásra és a szakmai kapcsolatok építésére.
Az ELTE Informatikai Kar évente gondosan kiválasztja a felvételizők közül azt az 1-2 csoportnyi tehetséges diákot, akiket különös figyelemmel és mentorálással támogat. Ezen kívül a középiskolás korosztály legjobbjai, akik a versenyeinken kiemelkedően teljesítettek, BOSCH ösztöndíjban részesülnek. Ezek a diákok nemcsak az ösztöndíjat élvezik, hanem aktívan hozzájárulnak a versenyrendszerünk fejlődéséhez is. Zsakó Tanár Úr nyomdokain haladva én is átvettem ennek a tehetséggondozó körnek a kiválasztási folyamatát, azonban a diákolimpikonok mentorálását nem korlátozom csupán az ELTE IK kereteire...
Elkezdődött egy új tanév, és izgalommal teli várakozással tekintek a jövőbe. Az oktatás világa folyamatosan változik, és úgy érzem, hogy olyan irányba haladunk, ahol a kreativitás és a kritikai gondolkodás kerül a középpontba. Az utánpótlás pedig tele van tehetséges fiatalokkal, akik új ötletekkel és perspektívákkal gazdagítják a közösségünket. Kérdés, hogy mennyire tudjuk támogatni őket, hogy kibontakoztathassák a bennük rejlő potenciált.
A tavalyi év rendkívül fárasztó volt számomra: heti 50-70 órát dolgoztam, hogy megteremtsük a jelenlegi rendszert. Remélem, hogy mostantól gördülékenyebb lesz a helyzet. Szakdolgozatom keretében egy új versenyjelentkezési rendszert fejlesztettünk ki. Nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy ez az új versenyportál jelentős terheket fog levenni a vállunkról.
Megalakultak a különböző versenyeink szervezőcsapatai - tőlük is zökkenőmentesebb munkát várok. Dr. Szabó Zsanett vezeti a Nemes Alkalmazói Versenyt, Mahler-Lakó Viktória a Kovács Mihály Országos Grafikus Programozási Versenyt, ami a szívügye. A tavalyi tapasztalatok alapján a Kovács Mihály versenyben újra picit változtatunk a versenyfeladatokon is.
A Nemes Tihamér Online Programozási Verseny és a Zsakó Tanár Úr nevét viselő Nemzetközi Programozási Verseny, valamint az ezekhez kapcsolódó válogatóversenyek egy négytagú csapat irányításával valósulnak meg. Rendszeres heti megbeszélésekkel készülünk a kihívásokra. A csapatunk tagjai: Dr. Horváth Gyula, Nikházy László, Dr. Németh Zsolt és én, mindannyian saját feladatokkal és egyedi fókuszokkal dolgozunk. Az együttműködésünk során kialakultak azok a működési struktúrák és erővonalak, amelyek lehetővé teszik számunkra a hatékony közös munkát.