Rutin helyett új lehetőségek: megérkezett az újoncok kora a Formula 1 világába!

Soha nem kedvező, ha a rajtrács befagy, és az új tehetségek nem kapják meg a lehetőséget a bizonyításra. Milyen kilátások várnak így az utánpótlás-sorozatok győzteseire, és mi is a győzelem igazi tétje? Az utóbbi években a Forma-1 világát a rutin mítosza dominálta: a csapatok úgy vélték, hogy tapasztalt versenyzőikhez kell ragaszkodniuk, mivel az újoncok lassan alkalmazkodnak a környezethez. Ez nem csupán a konstruktőri összetettben dollármilliókkal mérhető pontveszteséget jelent, hanem elkerülhetetlenül nagyobb baleseti kockázatot is hordoz. A tanulópénz túlzott költségeihez hozzájárult a költségplafon bevezetése, valamint a tesztlehetőségek szigorú korlátozása. Míg Lewis Hamilton idején 26 tesztnapot teljesíthetett a debütálása előtt, a mai újoncok csupán másfél napos tesztelési lehetőséggel rendelkeznek – ez a háromnapos előszezon felének felel meg –, mielőtt a bahreini versenyen a mélyvízbe ugranak.

Valóban, a csapatok minden lehetséges eszközt megragadnak, legyen szó filmforgatásokról, gumitesztelésekről vagy veterán Forma-1-es autók pályára küldéséről, hogy meghosszabbítsák a felkészülési időszakot, és így több gyakorlási lehetőséget kínáljanak a versenyzőiknek. Ennek ellenére a korábbi szinthez nem tudják mérni magukat. Éppen ezért a fokozott óvatosságuk teljesen érthető.

Franco Colapinto gyors sikerei tovább növelték a bizalmat az újoncok iránt, még ha az utolsó versenyein történt balesetei kissé árnyalták is ezt a képet. A jég végre megolvadt: a tehetséges újoncok iránti érdeklődés hirtelen felerősödött, bár az alábbi portrékból világosan kiderül, hogy nem mindenki, aki újnak tűnik, valóban az...

Nyomás? Milyen nyomás?! A mezőny legnagyobb reményekkel várt új tagja minden bizonnyal Andrea Kimi Antonelli, akit a Mercedes nem más, mint a Ferrarihoz távozó Hamilton helyére igazolt le, miután eldőlt, hogy Max Verstappent nem sikerül átcsábítaniuk magukhoz a Christian Horner zaklatási ügye miatt megingó Red Bulltól. A 18 éves olasz csodagyerek tehát nem kis űrt hivatott betölteni, ezért nem csoda, ha a Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff kézzel-lábbal igyekszik tompítani a vele szembeni elvárásokat, hangsúlyozva, hogy nem fogunk tőle azonnal pole-okat és győzelmeket látni. "Lesznek pillanatok, amikor majd a hajunkat tépjük a hibái miatt, de biztosan lesznek fénypontok is, amikor megvillan a tehetsége" - vélte Wolff, aki 11 évesen fedezte fel az ifjú olaszt. Akárcsak a többi újonc esetében, 2025 Antonelli számára is elsősorban tanulóév lesz: az átfogó szabályreform miatt nagy lehetőségnek tartott 2026-ra kell rutint szereznie.

Ha valaki csupán Antonelli eddigi pályafutását nézi, könnyen félreértheti, miért is számít ő kiemelkedő tehetségnek. Igaz, kétszeres gokart Európa-bajnok, ráadásul megnyerte az F4 és a Formula Regional sorozatokat is, de a nemzetközi színtéren eddig nem aratott átütő sikereket. Azonban ez a látszat csalóka: hasonlóan Kimi Räikkönenhez vagy Max Verstappenhez, ő is egyedi utat járt be az F-1-hez, több kanyart átugorva. Az F3-as kategóriát kihagyva, tavaly egy váratlan ugrással lépett be az F2 világába, ahol a szezonja kezdetben döcögősen indult, végül pedig az összetett 6. helyén zárt. Ugyanakkor a teljesítménye nem ment észrevétlenül: a Silverstone-i esőben körönként egy másodperccel gyorsabb volt a mezőny többi tagjánál. Az Olasz Nagydíj első szabadedzésén, amikor végre bemutatkozhatott az F-1-ben, a hatalmas érdeklődés közepette a debütáló köre után sajnos kicsúszott, és összetörte a Mercedest. Azonban érdemes megjegyezni, hogy abban az egy körben 11 km/órával gyorsabban teljesítette a híres Ascari-sikánt, mint bárki más az edzés során!

Szóval mikor nem újonc egy újonc? Például akkor, ha Oliver Bearmannek hívják, és tavaly már rajthoz állt három nagydíjon. Persze mindhárom beugrás volt (egy a Ferrarinál Sainz, kettő a Haasnál Kevin Magnussen helyén), de a tények azok tények. Antonellihez - akivel tavaly, az F2-ben csapattársak voltak a patinás Prema Racingnél, és egyébként barátok is - hasonlóan ránézésre a Ferrari tehetségkutató programjába tartozó Bearman CV-je sem tűnik letaglózónak. Ő ugyan nem hagyta ki az F3-at (2022-ben az összetett 3. helyén zárta), és 2023-ban, újoncként négy győzelemmel 6. lett az F2-ben, ahol tavaly is folytatta, de ahelyett, hogy előrelépett volna, akkor csak a 12. helyet sikerült megszereznie. Ez azonban nem árnyékolta be a Szaúd-Arábiai Nagydíjon nyújtott teljesítményét, ahol csak a szombat reggeli szabadedzés előtt tudta meg, hogy helyettesítenie kell Sainzot, a szélvészgyors utcai pályán mégis biztonsággal a 11. rajtkockába kvalifikálta magát, aztán a másnapi versenyen a 7. helyen végzett.

Később a Haas csapatánál, Azerbajdzsánban és Brazíliában is lenyűgöző beugrásokat mutatott be, amikor is edzésmenőként a tapasztalt Nico Hülkenberget mindkét alkalommal megelőzte az időmérőn. Ayao Komatsu, a csapat főnöke azonban már korábban felfigyelt rá: a 2023-as Mexikói Nagydíj első szabadedzésén, a poros pályán hibátlanul teljesítette a rábízott feladatokat. Komatsu azóta is gyakran említi Bearman pontos visszajelzéseit, aminek köszönhetően nem is tekinti őt igazi újoncnak. Bearmannak most két éve lesz, hogy meggyőzze a Ferrari vezetőit arról, hogy a Scuderiánál is érdemes figyelembe venni őt, hiszen Esteban Ocon mellett, aki az Alpine-tól érkezett, igazán értékes csapattársnak bizonyulhat.

A srác, aki szinte észrevétlen maradt az Antonelli és Bearman körüli felhajtásban, pedig Fernando Alonso szerint rá lesz a leginkább érdemes odafigyelni. Alonso állítása két szempontból sem meglepő: egyrészt ő (illetve a cége, az A14) menedzseli Bortoletót, másrészt viszont így sem lehet azt teljesen az elfogultság rovására írni. A brazilok első reménysége Felipe Massa visszavonulása óta ugyanis tavaly-tavalyelőtt sorozatban megszerezte az F3 és az F2 bajnoki címét is, ráadásul mindkettőt újoncként. Ez korábban csak Charles Leclerc-nek, George Russellnek és Oscar Piastrinak jött össze, úgyhogy Bortoleto egy exkluzív klubba máris biztosan belépett. Bortoleto karrierje eddig szinte a fordítottja Antonelliének és Bearmenének: az F3 előtt alig voltak nemzetközi sikerei, és ő nem mellesleg valódi újonc, máig ugyanis mindössze egyszer vezetett F-1-es autót, az újoncok múlt decemberi tesztjén.

A gokartos éveit követően Bortoleto főként a brazíliai stock car versenyekben próbálta ki magát, ami teljesen érthető, hiszen apja, Lincoln Oliveira Bortoleto, a Pro Series vezetője. A fiatal versenyző nem csupán részt vett a küzdelmekben, hanem szinte a semmiből hozta el az F2 két, az F-1-hez vezető bajnoki címét. Például a monzai futamon a legutolsó helyről indulva küzdötte fel magát az első pozícióra – ilyen bátorság és elszántság nem mindennapi. A jelenlegi helyzetből adódóan, mivel a Sauber csapatnál, amely egyelőre a mezőny végén áll, fog debütálni, Bortoleto a nagyobb nyomás nélkül építheti fel pályafutását. Emellett ez a csapatváltás tökéletes időzítést jelent, hiszen jövőre, a szabályreform éve során, a Sauber Audi gyári csapatává alakul át, Mattia Binotto, a korábbi Ferrari-főnök irányítása alatt. Ez a környezet kedvező lehetőségeket kínál számának a fejlődéshez és a bizonyításra.

Ha Bortoleto nyugodt szívvel készülhet a bemutatkozására, biztos lehet benne, hogy időt kap a bizonyításra, addig Jack Doohan esetében éppen az ellenkezője a helyzet. A szezon még el sem indult, de az Alpine csapata máris ránehezedett a nyomásra: a téli hónapokban mindössze néhány óra alatt két tartalékpilótát is szerződtettek mellé, mégpedig a japán Ryo Hirakawát és az argentin Franco Colapintót. E lépés mögött a cinikusabb megfigyelők Flavio Briatore árnyékát vélik felfedezni, aki tavaly a Renault F1-es programjának átalakítása miatt került nehéz helyzetbe. Sokan úgy suttognak, hogy Doohanra csupán hat verseny jut, hogy megmutassa tudását; ha nem teljesít meggyőzően, azonnal leváltják Colapintóra, aki a Williamsnél Logan Sargeant helyét vette át, és tavalyi teljesítménye alapján még a Red Bull figyelmét is felkeltette, mielőtt az utolsó versenyeken történt balesetei miatt visszaléptek a szerződtetésétől. Briatore állítólag már előre Colapintót preferálja Doohan helyett...

A barátságos ausztrál versenyző már kapott egy lehetőséget, hiszen a tavalyi idény végén Ocon helyét elfoglalva debütálhatott, de ezt a búcsúzási lehetőségét sajnos elvették tőle, ami meglehetősen furcsa módon történt. Most Doohan abban bízik, hogy nem osztják meg vele ugyanazt a sorsot, de Oliver Oakes, a csapat vezetője, megnyugtatóan ígérte, hogy méltányosan fogják kezelni őt. Doohan eddigi karrierje nem hozott forradalmi változásokat, de szép teljesítményeket tudhat magáénak: az F3-ban a második, az F2-ben pedig a harmadik helyezést érte el, mindkettőt a második próbálkozására, mielőtt tavaly az Alpine csapatánál kapott lehetőséget.

A Red Bull híresen drámai tehetségkutató programjának részeseként Hadjar nem élvezheti a biztonság illúzióját, miközben Yuki Tsunoda oldalán foglal helyet a Racing Bullsnál. Az F-1 világában a komfortérzet sosem volt a középpontban. Tavaly a csapat versenyző-utánpótlásának terén váratlan zűrzavar alakult ki: Daniel Ricciardo visszatérése nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, míg Verstappen mellett Sergio Pérez egyre inkább szenvedett a pályán. A Red Bull vezetősége láthatóan tanácstalanul állt a kihívások előtt, és az a tény, hogy még az F-1-ben kívülállónak számító Colapintót is a fiataljaik helyett fontolóra vették, egyértelműen jelzi a helyzet komolyságát.

Végül mégis úgy döntöttek, a tavaly a Ricciardo helyére beültetett Liam Lawsont előléptetik a Red Bull Racinghez (ezzel újabb pofont adva a mellőzött Tsunodának), az ő ülését pedig Hadjarnak adják. Az ifjú francia eddig minden autóban gyors volt, viszont a jelek szerint egyelőre nem győzte meg Helmut Markót és Christian Hornert, hogy ő lesz a következő Verstappen, ezért kérdőjellel a feje felett fog versenyezni. Egyébként pedig még a hirtelen kifakadásairól híres Tsunodához képes is meglehetősen temperamentumos, ami minket ugyan szórakoztató rádióbeszélgetésekkel kecsegtet, de az eredményesség szempontjából nem feltétlenül ígér sok jót.

Lawson a lista végére került, mivel még Bearmannál és Doohannál is tapasztalatlanabbnak számít, hiszen eddig csupán 11 nagydíjon indult. Ugyanakkor technikailag újoncnak számít, mivel eddig csak beugróként szerepelt, és egyetlen szezont sem kezdett el hivatalos versenyzőként. A 2025-ös év azonban fordulópontot jelent számára, hiszen a Red Bull Racingnél debütálhat, ahol az F-1 egyik legnehezebb feladatát vállalja el: Verstappen csapattársául szegődik. Ez a pozíció a kulcsa annak, hogy őt választották, mivel Ricciardo távozása óta, 2018 óta senki sem tudta elviselni a holland elképesztő tempóját. Mindenki, aki próbálkozott, beleértve Pierre Gaslyt, Alex Albont és Pérez-t, végül alulmaradt a nyomás alatt.

Lawsontól nem is kifejezetten ezt várják, hanem inkább azt, hogy a kannibál Verstappen kíméletlen menetelésétől nem zavartatva stabilan szállítsa a konstruktőri pontokat, és úgy tűnik, ehhez elég vastag a bőre. Legalábbis tavaly egy pillanatra sem ingott meg - sem a pályán, sem az autóból kiszállva, utólag szembesülve a kritikákkal -, amikor Pérez vagy a kőkemény Alonso ellen kellett kicentizett manőverekbe bonyolódnia. A Racing Bullsnál az időmérőkön kikapott Tsunodától, tehát nem feltétlenül az egy mért körös tempója a fő erőssége, a versenyeken azonban többnyire összeszedettebbnek tűnt, és a pontszerzéshez mindenekelőtt ez kell. Ha így marad, és bírja a nyomást, a Red Bull elégedett lesz, de hogy mennyire számolnak vele hosszú távon, az kérdés.