Egy titokzatos, ragyogó kisbolygó található a Mars és Jupiter határvonalán, amely már évszázadok óta lenyűgözi a csillagászokat. Az ősi égitest különleges helyet foglal el a Naprendszerünkben, és sok érdekességet rejt magában.
A Vesta kisbolygó lenyűgöző látképe a NASA Dawn űrszondájának felvételein.
A Naprendszerben a Nap, mint csillag körül nyolc nagybolygó kering, a legtöbbnek saját holdjaik is vannak. A "nagyokon" kívül azonban számos kisebb égitest is kering a Nap körül, az aszteroidák - más néven kisbolygók - a Naprendszer kialakulásának hajnalán, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt formálódtak. Általában szabálytalan objektumokról van szó, amelyek soha nem egyesültek egyetlen nagyobb bolygóvá. Méretük változatos, mert bár minden legalább egy méter átmérőjű égitestet kisbolygónak nevezünk, ennél sokkal nagyobbak is léteznek - írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
Az aszteroidák összetétele rendkívül változatos: egyesek fémes elemekből állnak, míg mások porózus kőzetekből vagy akár szerves vegyületekből épülnek fel. Mivel megtartották a Naprendszer keletkezésének korai anyagát, a vizsgálatuk kulcsfontosságú betekintést nyújthat a Naprendszer kialakulásába és korai fejlődésébe. A legtöbb aszteroida a Mars és a Jupiter közötti fő aszteroidaövben helyezkedik el. Bár ennek az övnek a teljes tömege nem éri el a Hold tömegének négy százalékát, a becslések szerint itt legalább egymillió olyan objektum található, amelyek átmérője meghaladja az egy kilométert.
A Vesta, amelynek átmérője körülbelül 525 kilométer, nem csupán a Naprendszer egyik legnagyobb és legfényesebb kisbolygója, hanem egy igazi csoda, amelyet szabad szemmel is megfigyelhetünk. Tudományos szempontból különösen értékes, hiszen az egyik legintenzívebben kutatott aszteroida, amely remek lehetőséget kínál arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a Naprendszer keletkezésének korai időszakaiba. Vesta egy olyan hatalmas protoplanetáris objektum, amely soha nem jutott el odáig, hogy bolygóvá egyesüljön. Ebből adódóan megőrizte azokat a nyomokat és jellemzőket, amelyek révén megérthetjük a bolygók kialakulásának folyamatát.
felszíne jól megőrzi a Naprendszer korai történetének nyomait, amelyek révén értékes információkat kaphatunk a bolygóképződés folyamatáról.
A kisbolygó, amelyről beszélünk, a legkevésbé megváltozott égitestek közé tartozik az évmilliárdok során, így a rajta végzett kutatások kivételes lehetőséget kínálnak a bolygóképződés mélyebb megértésére. Felszíne és belső szerkezete rendkívül figyelemre méltó; több rétegre tagolódik, és egyértelműen mutatja, hogy bizonyos részei szoros kapcsolatban állnak egy klasszikus bolygó struktúrájával. Például rendelkezik egy maggal, amelyet egy vékonyabb kéreg vesz körül. A legfrissebb vizsgálatok azt mutatják, hogy Vesta belső része fémes összetevőket, például nikkel-vas ötvözetet rejt, míg a külső rétegek főként kőzetekből épülnek fel.
A felszínén számos figyelemfelkeltő kráter található, közülük a Rheasilvia-kráter a legimpozánsabb, hiszen átmérője meghaladja az 500 kilométert, mélysége pedig eléri a 13 kilométert. Ez a kráter nem csupán mérete miatt kiemelkedő, hanem azért is, mert az egyik legmélyebb ismert kráter a Naprendszerünkben, és egyben a Vesta geológiai múltjának egyik legfontosabb tanúbizonysága.
