Fedezd fel a színpad varázsát a Földalatti Slam Akadémia legújabb, 21. műhelyében! Merülj el a színpadi jelenlét rejtelmeibe, ahol a szavak életre kelnek, és a kifejezés új dimenziókat nyer. Csatlakozz hozzánk, és tapasztald meg, hogyan formálhatod saját
A már jól bevált hagyományok szerint megrendezett estét Molnár Péter nyitotta meg egy tömör, de figyelemfelkeltő bevezetővel. Ezt követően bejelentette, hogy a megszokott öttagú zsűri helyett, a helyszíni jelentkezők hiánya miatt, ezúttal egy háromszemélyes csapat értékeli a produkciókat. A zsűri elnöki posztját Borsik Miklós tölti be, míg Molnár Péter és Pető Dávid a tagok szerepét látják el. Péter részletesen ismertette a verseny szabályait: a fellépőknek továbbra is három perc áll rendelkezésükre, tizenöt másodperces ráhagyással. Amennyiben a produkció túllépi ezt az időkeretet, a zsűri döntése alapján dől el, hogy az érdemes-e a díjra. A bevezető végén Molnár Péter felmutatta a helyezetteknek felajánlott ajándékkönyveket, amelyek izgalmas jutalomként várják a legjobb teljesítményeket.
A hagyományoknak megfelelően ezúttal is Sárközi Bence és Glózer Ádám vállalták a feladatot, hogy kihúzzák a versenyzők neveit a kalapból, ezzel meghatározva a fellépések sorrendjét. Emellett ők irányították az előadások időtartamát is, amelyet egy precíz órával jelöltek. A zsűriben helyet foglaló Pető Dávid handpan előadásai nem csupán zenei átvezetést biztosítottak a produkciók között, hanem hangulatot teremtettek a következő előadáshoz is. Összesen tizennégy tehetséges versenyző lépett színpadra: Alexa Fermeglia, Suplicz Dániel, Glózer Ádám, Varga Ádám, Geréb János, Kerekes Sándor, Esti Kornélia, Pajor Tamás, Horváth Kálmán, Perei Vivien, Galsi Sam, Mátrai Péter, Mátay Melinda és Herczeg Jonatán.
A rendezvényt Alexa Fermeglia "Egy levél Nagyapámnak" című slamversenye indította, amely angol nyelven zajlott. Az előadás során a család fontossága, a háborús traumák és a bevándorlás kihívásai kerültek középpontba, mindezt hiteles és megindító stílusban tálalva. A zsűri is elismerte a teljesítményét, és jelentős helyezést biztosított számára.
Tőle Suplicz Dániel vette át a mikrofont, aki a beleszületni-belehalni életérzést, a "már nem HD", az elmúlt szerelem érzelmi állapotát, az "elmentél" és a "végre élek" alapélményét dolgozta fel, sajátos szókapcsolatokkal, szójátékokkal, rímekkel operálva.
"Nézz rám!" felütéssel Glózer Ádám ismét bravúros előadásban tárta fel aktuális gondolati és lelkiállapotát, random szőttesnek aposztrofálva azt. Károlis(!) bölcsészként elszakíthatatlan filozófiákba öltöztetve magát. Egymásba öltött ötletei és keresztbe-kasul gombolt gondolatai, szósziporkái most is magabiztosan áradó előadással párosultak. A zsűri ezúttal is nagyra értékelte a szöveget és az előadói teljesítményt.
Varga Ádám Egyedül vagyok című szövege egy konok vallomás. A fiú kíméletlen leszámolása a nyomasztó apaképpel. Megvetésével - "ugatni igen, de harapni soha nem tudó kutyaként" - statisztává degradálva, fel sosem oldozva apját: "Hívás kinyomva".
Az "Öreg bácsi blues" címmel egy különleges, "totyogó-motyogó" öregúr dalát hallhattuk Geréb János előadásában, aki egyedi stílusával és életerejével varázsolta el a közönséget. Ez a dal a világ gondjait bátran a vállára vevő, mégis derűs szellemű öregember történetét meséli el, tele szarkasztikus humorral és friss ötletekkel. János előadása tele volt élethelyzetekkel és kedves, mégis éleslátó megjegyzésekkel, amelyek egyfajta bölcsességet és vidámságot tükröztek. Bár a bírálók a telefon többszöri használata miatt nem tudtak hivatalos helyezést adni, a dal és az előadás mindenképpen megérdemelt egy megosztott különdíjat, hiszen a humor és a keresetlen őszinteség egyedi elegye lenyűgözte a közönséget. A szünetben zajló szavazás eredményeképp János elnyerte a közönségdíjat is, bizonyítva, hogy nemcsak a zsűri, hanem a nézők szívét is megnyerte.
A róka nyelvleckéje című verselésében az alliterációt választotta fő nyelvi eszközéül Kerekes Sándor, nyelvtörő mutatványra vállalkozván ezzel. Sajnálatos, hogy - akaratlanul - sokszor belegabalyodott gomolygó szójátékába, többször kellett "telefonos segítséghez" folyamodnia, meg-megakasztva ezzel előadásának lendületét.
Esti Kornélia monológja sötét és drámai tónusával egy olyan életet tár elénk, amely tele van fájdalommal és szenvedéssel. A történet egy nem kívánt világra jövetellel kezdődik, ahol a szülők döntései végzetes következményekkel járnak: mindketten öngyilkosságot követnek el, elhagyva egy kisgyermeket, akinek a sorsa már a születésekor megpecsételődik. A mostoha gyermekkor árnyékában nőtt fel, ahol az alkoholista nevelőszülők szeretete hiányzott, és a bátyja, aki egyben a megmentője és a pusztítója is volt, mindennapjait megkeserítette. Az abuzáló kapcsolatok és a lelki sebek mellett Kornélia felnőtté válása során megpróbálta megtalálni saját hangját, és a sötétségből a fény felé vezető utat. A monológ végén a könnyekkel teli, "boldog" jelen áll, amelyben a múlt fájdalmát próbálja feldolgozni. A történet mélysége és érzelmi intenzitása megragadta a zsűrit és a közönséget egyaránt, megmutatva, hogy még a legnehezebb körülmények között is lehet remény, és a gyógyulás útja mindig nyitva áll. Kornélia bátor előadásával nemcsak a saját sorsát tárta fel, hanem sokakét, akik hasonló fájdalmakkal küzdenek, ezzel is adva hangot a hallgatásra ítélt történeteknek.
Pajor Tamás most Lincényi Márkó "Szia Uram" című, frázisokra épített YouTube-rapjének kommentjeiből merítette inspirációját, hogy egy egyedi gondolatfolyamot alkosson. Slamje tökéletesen magába szívta az eredeti mű dinamikáját – szinte érezni lehetett a pulzáló zenei alapot a háttérben, mintha új versszakokként is megállta volna a helyét. A zsűri elismerését fejezte ki a szellemes, friss és kiválóan előadott rap-parafrázis iránt.
Horváth Kálmán "Legenda után legenda" című művében három klasszikus mese új értelmet nyer, egyedi csavarral fűszerezve. A zsűri lelkesen értékelte az ötlet frissességét, míg Pető Dávid a megvalósítás során felmerülő artikulációs nehézségekre hívta fel a figyelmet, sajnálkozva a kifejezés zavarai miatt.
"Nekem a magyar: hazám-hazám" - ezzel a megható mondattal indult a személyes vallomás. Az érzelmek és gondolatok özöne szinte végtelen hullámokban zúdult ránk, tele szókapcsolatokkal és idézetekkel. Perei Vivien a hazához, a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz fűződő bonyolult, mégis mély kapcsolatát az elhallgatás szabadságának kérdése köré építette fel. A végén, szimbolikus mozdulattal, tapaszt helyezett a szájára, ezzel is hangsúlyozva mondanivalója súlyát. Gondolatainak mélységét és professzionális előadását a zsűri kiemelten értékelte, méltán jutalmazva a teljesítményét.
Csigametaforára épített sajátos bájú, önfeltáró balladát hozott Galsi Sam. Viszony Istenhez, hithez, szülőkhöz. Bűnbocsánatért, feloldozásért esedező és egyúttal perelő, személyes vallomás: "...ég a házad...". A zsűri külön megdicsérte, hogy Sam eszköztelen közvetlenséggel, a színpad szélére ülve adta elő szövegét, és bár a telefon többszöri használata miatt helyezettként nem díjazhatta, megosztott különdíjjal jutalmazta.
A "Szappanbuborék" című írásomban egy ötéves kisfiú, tehát én magam, mesélem el első élményemet a szappanbuborék fújásáról. A történet 1953 tavaszán játszódik, a főváros szívében, ahol a gyermeki ártatlanság és a felfedezés öröme találkozik a kor szellemével. A novella és szabad vers határvonalán egyensúlyozva, megidézem a múlt atmoszféráját, amely tele van színes képekkel, illatokkal és hangokkal. A buborék fújása nem csupán egy egyszerű játék volt, hanem egy különleges rítus, amelyben a világ csodáira csodálkoztam rá. Ahogy a levegőbe emelkedett a szappanbuborék, úgy éreztem, hogy a gyermeki lelkem is szárnyakat kap. Minden egyes buborék egy új lehetőség volt, egy új felfedezés, amely a szabadság és a játék örömét hordozta magában. A zsűri elismeréssel fogadta írásomat, amely nemcsak a műfaji sokszínűsége miatt keltette fel az érdeklődésüket, hanem azért is, mert sikerült megragadni a gyermeki lélek finom rezdüléseit. Bár túlléptem az időhatárt, a megosztott helyezés számomra azt jelenti, hogy a történetem eljutott a szívükig, és ez a legfontosabb számomra.
A Mesterem című monológjában Mátay Melinda a fragmentált teljesség, a "véges-végtelen" létezés, valamint a jelenlét legmélyebb kérdéseit kutatta: Isten=Mester, szeretet=hatalom. Előadása, ahogyan azt már tőle megszokhattuk, rendkívül magával ragadó volt, bár egyes részeit ezoterikus pátosz szőtte át.
Herczeg Jonatán újra egy személyes és hiteles vallomással lépett a közönség elé, emlékeztetve minket arra, hogy "...kitörtem az árnyékból...". Az ő "senki" szerepének öntudatos monológja valójában a "mindenkiknek" szól. A zsűri elismerte az előadásának intenzitását, de Pető Dávid megjegyezte, hogy talán még "punkosabb" is lehetett volna.
Amíg a háromtagú zsűri visszavonult tanácskozni, a színpadon a versenyen kívüli szereplők felolvasásaival folytatódott az est. Még tízen (néhányan az esten immár másodjára) léptek a mikrofon elé. Sorrendben: Péni Szecső, Hangyás Eszti, Horváth Kálmán, Herczeg Jonatán, Sárközi Bence, Varga Ádám, Glózer Ádám, Perei Vivien, Pesti Károly Elmo és végül Kerekes Sándor.
a zsűri elnöke részéről fontos felvetésként merült fel, hogy a verseny résztvevői mennyire képesek a saját tapasztalataikat és érzéseiket hitelesen közvetíteni a közönség felé. Az előadások során nemcsak a szövegek tartalmát, hanem az előadók előadásmódját, a színpadi jelenlétüket is figyelembe vették. A bírálók megjegyezték, hogy a legjobban teljesítő alkotók képesek voltak megszólítani a hallgatóságot, érzelmeket kiváltani és gondolatokat ébreszteni. A zsűri a 6+2 helyezett kiválasztásakor nem csupán a technikai tudást, hanem a mondanivaló mélységét és az előadás egyediségét is figyelembe vette. Az értékelés során kiemelték, hogy a versenyzők különböző stilisztikai eszközöket használtak, és ezáltal rendkívül színes palettát hoztak létre, amely a slam kultúra sokszínűségét tükrözte. A családi kapcsolatok, a társadalmi problémák és a mindennapi élet humoros aspektusai mind megjelentek, gazdagítva a rendezvény kínálatát. A zsűri tagjai hangsúlyozták, hogy az este méltó volt a slam poetry szellemiségéhez, és örömmel tapasztalták, hogy a résztvevők mertek kockáztatni, új utakat keresni a kifejezésmódjukban. A verseny végén egyértelművé vált, hogy a slam nem csupán egy műfaj, hanem egy közösségi élmény, amely összeköti a szavakat és az embereket.
Az előadó személyisége, orgánuma, gesztusai és mimikája mind-mind kulcsszerepet játszanak az előadás élményének megformálásában. A dramaturgiai koncepció, amelyet az előadó alkalmaz, nem csupán a szavakban, hanem azok megjelenítésében is megnyilvánul. A mondandó felépítésének dinamikája pedig folyamatosan változik, alkalmazkodva a hallgatóság reakcióihoz, így teremtve meg az interakciót a közönséggel. Borsik Miklós alaposan tanulmányozta ezt a komplexitást, és értékeléseiben arra törekedett, hogy a versenyzők teljesítményében ne csupán a tartalom, hanem az előadásmód minden aspektusa is visszaköszönjön. Az ő megközelítése révén a verseny nem csupán a szavak versenye lett, hanem egy igazi művészi megmérettetés, ahol a hangsúly a kifejezésmód és az előadás színvonalának összhangjára került. A verseny végeredménye tehát az alábbiak szerint alakult:
Különleges elismerésben részesült a verseny során Perei Vivien és Glózer Ádám, akik megosztva érdemelték ki az I. helyezést.
Megosztott második helyezett: Alexa Fermeglia és Mátrai Péter.
Megosztott III. hely: Herczeg Jonatán és Pajor Tamás
Különleges elismerés: Galsi Sam és Geréb János megosztva kapták a díjat.
Közönségdíj: Geréb János
Zárásként Molnár Péter örömmel bejelentette, hogy a következő, immár 22. alkalom, amely az ELTE Média- és Kommunikáció Tanszékével közösen valósul meg, 2025. március 4-én, a hónap első keddjén, 19:30-kor kerül megrendezésre, a jól ismert helyszínen, a Gödör Klubban. Ezen az eseményen a zsűri elnöki posztját Polyák Gábor tölti be.
