Persze, szívesen átfogalmazom a mondatot! Íme egy egyedi változat: "Szlovák és magyar – két nagyszerű nép, akik közös gyökerekből táplálkoznak..." Ha szeretnél még több részletet vagy egy teljes szöveget, kérlek, jelezd!
A magyar-szlovák kapcsolatok a kilencvenes évek óta nagy hullámhegyeket és hullámvölgyeket jártak be. A mélyponton az államközi viszony olyan szintre jutott, amelyet már csak ellenezni lehetett, elemezni alig.
A kétoldalú kapcsolatok az előző másfél évtizedben a mosolydiplomáciától fokozatosan olyan partneri viszonyig fejlődtek, amelyben Budapest és Pozsony is felismeri és a gyakorlatban is kamatoztatja a közös érdekeket. Ebben kiemelt szerepe volt és van a két kormányfőnek, Orbán Viktornak és Robert Ficónak.
A személyes kapcsolatokra épülő közeledés – ahogyan az elmúlt évek tapasztalatai is igazolják – nem csupán hatékony módja a konfliktusok leküzdésének, hanem egyben rávilágít a partneri kapcsolatok sérülékenységére is.
Erre a jelenségre remek példa a 2020 és 2023 közötti időszak, amikor a szlovák diplomáciát olyan progresszív és liberális politikai vezetők formálták, akik éles ellentétben álltak az Orbán-kormány politikájával.
Ezzel ellentétben egyértelműen kirajzolódik a különbség, hiszen a 2023 őszi pozsonyi kormányváltás óta a magyar és szlovák csúcsvezetők találkozói rendszeres időközönként zajlanak, ami szoros együttműködésre utal. 2024 elején Orbán Viktor először Robert Ficót látta vendégül Budapesten, míg az idei év folyamán a magyar miniszterelnök már kétszer is ellátogatott a szlovák fővárosba mindössze négy hónap leforgása alatt.
Orbán Viktor januári hirtelen látogatása és a legutóbbi kormányfői találkozó körüli kül- és belpolitikai környezet arra világít rá, hogy mindkét vezető kulcsfontosságú szövetségesként tekint egymásra. Ennek következtében Magyarország miniszterelnökének pozsonyi útja Szlovákiában heves politikai viták középpontjába került.
Az ellenzéki kihívó szerepére törő Ivan Korčok a kormányfői találkozóhoz időzített műbalhéja során a kilencvenes évekből jól ismert receptet, a magyar revíziós törekvésekkel való riogatást húzta elő, szándékoltan felkorbácsolva a magyarellenes indulatokat.
Az apropót erre a PS friss igazolásának az adta, hogy a magyar közszolgálati televízióban a Himnuszt az ezeréves magyar állam történelmének mára már külhonba szakadt helyszíneivel illusztrálják.
A helyzet világosan mutatja, hogy a rosszindulat és a közös történelmünk eltorzítása, párosítva a gátlástalan politikai érdekszerzéssel, elegendő ahhoz, hogy a magyar kártya újra napirendre kerüljön. Ráadásul még az is súlyosbítja a helyzetet, hogy Korčok nyíltan magyarellenes kijelentéseihez a legnagyobb ellenzéki párt is politikai támogatást nyújt. Érdekes, hogy a párt magyar származású kiemelkedő politikusa, Ódor Lajos, nem szólal meg a párttársa által tett uszító megjegyzésekkel kapcsolatban.
Ivan Korčok magyarellenes megnyilvánulása, bármennyire is próbálják utólagosan magyarázni, kétségtelenül hatással lehet a PS magyar szavazóinak bizalmára, sőt, akár el is tántoríthatja őket a párttól.
Ez egy kivételes lehetőséget nyújt a Magyar Szövetség számára, hogy olyan választói rétegeket is elérjen, akik korábban távolinak tűntek a magyar politikai tájtól.
A margóra jegyezzük, hogy felvidéki magyarként nem kívánjuk, hogy a szlovák politikai elit egymással versengve fokozza a magyarellenességet. Számunkra rendkívül fontos, hogy a haladó ellenzék provokációira a kormány ne reagáljon, és hogy a jó államközi kapcsolatok megőrzése ne váljon áldozatául a mélyszlovák választók körében egyre népszerűbbé váló, de olcsó magyarellenes retorikának.
Nyilvánvaló, hogy a rendezett államközi kapcsolatok önmagukban nem elegendőek a felvidéki magyarság érdekeinek megfelelő képviseletére.
Ahhoz, hogy a magyar közösség valóban érvényesítse a véleményét, elengedhetetlen, hogy a magyar párt képviseltessen magát a pozsonyi parlament falai között.
